„A küldetésorientált innovációs politikák (Mission-oriented innovation policies, MOIPs) kritikus ponthoz érkeztek, bizonyítani kell a hatékonyságukat. Bár számos ország elfogadta a MOIP-eket, hatásukról szóló bizonyítékok nagyrészt anekdotikusak. Ez a jelentés egy 101 „nettó zéró küldetés” egyedülálló adatbázisára és 17 részletes esettanulmányra támaszkodik annak értékelésére, hogy a MOIP-ek a hagyományos tudományos, technológiai és innovációs (Science, Technology, and Innovation, STI) politikákkal összehasonlítva hogyan támogatják az üvegházhatású gázok csökkentésére irányuló nemzeti célkitűzéseket. A MOIP-ek átfogó, ambiciózus célkitűzéseket támogatnak, de stratégiáikból gyakran hiányzik a világos fókusz, a mérhető célok és a szisztematikus nyomon követés. A tudományos, technológiai és innovációs hatóságok irányították a missziós erőfeszítéseket, de erősebb kapcsolatokra van szükségük a növekedési szakasz és az alkalmazás szereplőivel. A kutatáson és innováción túllépve a MOIP-eknek célzott, többéves finanszírozásra és új pénzügyi mechanizmusokra van szükségük a magánszektor beruházásainak vonzása érdekében. A proaktív és rugalmas portfóliókezelési gyakorlatok azonban még mindig fejletlenek, ami korlátozza a missziók lehetőségeit a rendszerszintű előnyök elérésében. Az előrelépés ellenére a MOIP-ek három fő kihívással szembesülnek: a technológiai innováció túlhangsúlyozása (STI-csapda), a tágabb értelemben vett politikára gyakorolt gyenge befolyás (orientációs csapda) és a magánforrásokkal való elégtelen együttműködés (szakpolitikai csapda). Ezek a kihívások rávilágítanak arra, hogy olyan új generációs missziókra van szükség, amelyek szorosabban integrálják a köz- és magánszféra szereplőinek és erőforrásainak szélesebb körét az átalakító változások előmozdítása és a nemzeti nettó nullás célok elérése érdekében.”
Forrás:
Mission-Oriented Innovation Policies for Net Zero: How Can Countries Implement Missions to Achieve Climate Targets?; OECD Publishing; DOI: 10.1787/5efdbc5c-en; 2024. november 22.
