„Az Európai Bizottság bemutatta a régóta várt Tiszta Ipari Megállapodást, amelytől nem kevesebbet vár, mint hogy csökkentse az európai energiaárakat, miközben növeli is a versenyképességet. Hogy a Megállapodás mennyire támogatja az ipar zöldítését és mennyiben az ipari lobbi érdekeit, azt az alábbi gyorselemzésünkben foglaljuk össze.
Mivel az Ursula von der Leyen-féle Bizottság zászlóshajó projektjét, az Európai Zöld Megállapodást több oldalról is érték kritikák; a számlájára írták többek között az energiaárak növekedését és az európai ipar versenyképességének romlását, von der Leyen a tavaly felállt új Bizottság számára készített politikai iránymutatásaiban láthatóan igyekezett reflektálni ezekre a főként jobbról érkező kritikus hangokra. Prioritásként jelent meg ugyanis a fenntarthatósági üzenetek mellett a fenntartható jólét és a versenyképesség is. Ugyanakkor azt is aláhúzta, hogy az Európai Unió nem fog eltérni az Európai Zöld Megállapodásban meghatározott céloktól. Az ipar zöldítésének és versenyképességének támogatására a 26-án bemutatott Tiszta Ipari Megállapodás szolgálna. Ez már egyértelmű jel arra, hogy a környezetvédelmi célok mellett a gazdaságfejlesztés is kiemelt fókuszt kap az elkövetkező időszakban.
A Tiszta Ipari Megállapodás a Bizottság várakozásai szerint elősegítheti a nehézipar fenntarthatóbbá alakulását, miközben védene a szén-dioxid-kibocsátás külföldre történő áthelyezése ellen. Továbbá bővítheti és modernizálhatja a villamosenergia-hálózatot, átalakíthatja a közbeszerzési szabályokat, előtérbe helyezve az Európában készült „tiszta” technológiákat, ezáltal ösztönözve a helyi innovációt. Az energiaárak csökkentése érdekében pedig egy konkrét intézkedéseket tartalmazó külön akciótervet is kiadott a Bizottság. Végül új kereskedelmi partnerségeket hozhat létre, amelyek átalakítják az ellátási láncokat és a kereskedelmi gyakorlatokat.
A Tiszta Ipari Megállapodás értékelése
Fontos szem előtt tartani, hogy a Tiszta Ipari Megállapodásnak nemcsak az EU iparának versenyképességét kell előmozdítania azzal, hogy azokat az energiaátmenet élvonalába helyezi, hanem teljes mértékben integrálnia kell más kulcsfontosságú célokat is, mint a fenntarthatóságot, az uniós kohéziót és az igazságos átmenetet. Ennek mentén 5 pozitív és 5 negatív aspektusát mutatjuk be a Megállapodásnak.5 pozitívum
1) Mivel az ipar „zöld átalakulása” nélkül nem tudjuk megvalósítani a kitűzött 2030-as és 2050-es klímapolitikai céljainkat és nem tudjuk elérni a klímasemlegességet, ezért üdvözlendő, hogy végre kiemelt figyelmet fordít a Bizottság erre a szektorra is, mind a zöldítési célokkal, mind az energiárak kezelésével, mind a körforgásosság támogatásával és az innováció erősítésével.2) Jelentősen több forrást terveznek mozgósítani a zöld célok szolgálatára azzal, hogy 100 milliárd eurós kerettel felállítják az Ipari Dekarbonizációs Bankot és további 50 milliárd eurót mozgósítanának a tiszta technológiák támogatására, valamint az Európai Beruházási Bank is dedikált ipari dekabonizációs programokat fog indítani.
3) Mivel a zöld átálláshoz elengedhetetlen a megfelelően képzett munkaerő megléte is, ezért az is üdvözlendő, hogy a Megállapodás erős munkaerőpiaci fókusszal és szociálpolitikai elemekkel is bír. A Megállapodás keretében hoznák létre a munkaerő átképzésére összpontosító Európai Készséguniót, valamint jelentős forrásokat fordítanának a szakemberképzésre is. Ezek az elemek azért is fontosak, mivel jelenleg sok európai érzi úgy, hogy a zöld átállás során csak az üzleti szempontokról van szó, a társadalmi nehézségekről és azok megoldási lehetőségeiről nem. Márpedig a zöld átmenet nem megvalósítható társadalmi támogatottság nélkül.
4) Az Ipari Dekarbonizációt Gyorsító Törvény, valamint a fenntarthatósági célokat előtérbe helyező új közbeszerzési szabályok célja az európai „tiszta” termékek iránti kereslet növelése, amely a helyi árukat támogatja, csökkentve ezzel pl. a szállítási kibocsátásokat és elősegítve az európai vállalatok talponmaradását is.
5) Rengeteg kritika éri az uniós bürokráciát, a túlságosan komplex szabályozások miatt, amire szintén választ próbál adni a Megállapodás a túlszabályozottság csökkentésén keresztül. Ezt a törekvést erősíti a Bizottság másik jelentős csomagja, az Omnibus-rendelet, amely az uniós szabályrendszer csökkentését hivatott elősegíteni. A Bizottság számításai szerint a fenntarthatósági és befektetési szabályok csökkentése 6 milliárd euró értékű adminisztratív tehercsökkentést hozhat magával.
5 negatívum
1) A Tiszta Ipari Megállapodás egyik kiemelt célja az energiaárak csökkentése, azonban az igények, vagyis az energiafogyasztás csökkentésére nem helyez kellő hangsúlyt. Ezt azért is fontos kiemelni, mivel egy termék ára úgyis alacsonyabb tud lenni és ezzel versenyképesebb lehet, hogy ha kevesebb energiát használtunk fel az előállítása során, nem csak akkor, ha olcsóbb ez az energia. Vagyis a költségek (ár x felhasznált mennyiség) másik összetevőjével is ugyanennyire foglalkozni kellene.
2) Környezetvédelmi és főként erőforrás-felhasználási szempontból nem lehet a Tiszta Ipari Megállapodás célja, hogy felpörgessük a gyártást és minél több, akár „tisztának” nevezett terméket gyártsunk, hiszen ezek is anyag és energiafelhasználással járnak. Mivel az erőforrásaink és alapanyagaink végesek, így fontos lenne a minőségi és nem mennyiségi növekedést támogatni az iparfejlesztési szakpolitikák kialakítása során.
3) Bár pozitívum, hogy a Megállapodás az európai termékeket igyekszik támogatni, nem szabad elfelejteni, hogy jelenleg nagyon sok európai fogyasztás más országok kibocsátási adatai között jelenik meg, mivel leegyszerűsítve azok a gyártás helye szerint kerülnek elszámolásra. Amennyiben adott termékek gyártása ismét Európában történik és a gyártási folyamatok nem zöldülnek, valamint nem csökken az energiaigényük, ezek a kibocsátások az európai adatok között fognak megjelenni, így is nehezítve a kitűzött klímacéljaink elérését.
4) A Tiszta Ipari Megállapodás a kibocsátás-csökkentésen túlmenően nem foglalkozik a környezetszennyezés egyéb aspektusaival, így csak nevében „tiszta”. A vegyipar például nem érintett a Megállapodásban, mivel nem tér ki a gyártási folyamatok és telephelyek méregtelenítését, megfigyelését vagy megtisztítását. Európának prioritásként kell kezelnie a szennyezés- és a mérgezésmentes gyártási kapacitások kialakítását is.
5) Az EU-nak továbbra is prioritásként kell kezelnie a környezetvédelmet, az erőforrások fenntartható felhasználását, valamint a klímavédelmet az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésével, a tiszta technológiák bevezetésével és az innováció ösztönzésével, hogy elősegítse a globális átállást az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra. A 2050-re kitűzött klímasemlegességi célkitűzésnek továbbra is középpontban kell maradnia, sőt, meg is kell erősíteni a 2040-es klímapolitikai célok elfogadásával. Egy környezetileg összeomló világban ugyanis nem lesz értelme versenyképességről beszélni, ha a legalapvetőbb szükségleteinket sem tudjuk majd kielégíteni, Ennek mentén, habár üdvözlendő a bürokrácia csökkentésére irányuló törekvések, ezek azonban nem szabad, hogy végül a szigorú környezetvédelmi szabályok, vagy a kitűzött célok lazításához vezessenek.
Összességében elmondható, hogy a Tiszta Ipari Megállapodás egy erős eszköz az ipari dekrabonizációhoz; a Megállapodás megerősíti az energiaintenzív iparágak átalakításának két kulcsfontosságú hajtóerejét: a megújuló energiaforrásokkal történő villamosítást és a körkörösséget, azonban a részletek a megvalósításban rejlenek. Fontos, hogy Európa ne térjen le az Európai Zöld Megállapodás által kijelölt, klímasemlegességhez vezető útról az ipari lobbi kívánságainak érdekében.”
Forrás:
Az európai ipar tiszta átalakulása vagy az ipari lobbi kívánságlistája?; Schaffhauser Tibor; Green Policy Center; 2025. február 27.
