„A mesterséges intelligencia (MI) társadalmi szerepe a 2022 novemberében megjelent ChatGPT óta nyilvánvalóvá vált, és egyre inkább megkerülhetetlenné válik a mindennapi élet, a munka és az oktatás területén. A ChatGPT nyilvánosság számára történt meggnyitása nem csupán a technológiai haladást demonstrálta, hanem alapvető változásokat hozott a társadalmi diskurzusban is: széles körben felmerült a kérdés, hogy a mesterséges intelligencia alapú eljárások milyen szerepet tölthetnek be és milyen etikai, gazdasági és politikai kihívásokat vetnek fel. Azóta az MI-technológiák fejlesztése és alkalmazása gyors ütemben növekedett, megalapozva egy olyan jövőt, ahol a mesterséges és az emberi intelligencia közötti kölcsönhatások egyre intenzívebbé és komplexebbé válnak.
A mesterséges intelligencia beépülése a felsőoktatás különböző szféráiba – a tanulásba, kutatásba és oktatásba – szintén megkerülhetetlenné vált, ami új lehetőségeket és kihívásokat hozott a pedagógiai és kutatási gyakorlatok terén. Az MI nemcsak az oktatási eszközök, hanem az oktatási tartalmak és módszertanok innovációjában is jelentős szerepet játszik. Automatizált eszközök és intelligens tanulási rendszerek alkalmazásával lehetővé válik a személyre szabott egyenlőbb esélyeket biztosító oktatás, amely hatékonyabbá és eredményesebbé teheti a tudás elsajátítását. Az új technológiák megjelenésével felvetődnek azok a kérdések, hogy miként biztosítható a tanulók autonómiája, adataiknak biztonsága, illetve az oktatási intézmények hogyan alkalmazkodhatnak az MI által hozott paradigmaváltáshoz?
A kutatócsoport fő célkitűzései
A Mesterséges Intelligencia és az Ember Kutatócsoport fő célkitűzése, hogy feltárja, milyen módon változik az ember fogalma és társadalmi szerepe az MI korában. Az emberi identitás, szubjektivitás és döntéshozási folyamatok vizsgálata kiemelt szerepet kap, hiszen az MI megjelenésével átalakulhatnak a hagyományos emberi képességek és funkciók. A kutatócsoport multidiszciplináris megközelítésével filozófiai, médiaelméleti, technológiai, történeti, pedagógiai és jogi szempontok szerint elemzi ezeket a változásokat. Így célja, hogy átfogó képet nyújtsanak az MI társadalomformáló hatásairól és azok következményeiről az emberi természet, jogi keretek és oktatási értékek szempontjából.
Az általános kérdéseken túl a kutatócsoport kiemelt figyelmet fordít arra is, hogy a felsőoktatás számára releváns, specifikus kérdéseket elemezze. Az MI technológiák oktatásban történő alkalmazása sajátos kihívásokat vet fel, mint például a tanár-diák viszony átalakulása, az etikai dilemmák a tanulási eredmények mérésekor, a tudományos integritás etikai oldalai, valamint az oktatási rendszerek emberközpontúságának fenntartása a gépi tanulás és automatizáció által dominált környezetben. A kutatócsoport arra törekszik, hogy ezekre a kérdésekre olyan gyakorlati megoldásokat és irányelveket dolgozzon ki, amelyek támogathatják az egyetemeket a technológiai fejlődéshez való alkalmazkodásban.
A kutatás nemzetközi kontextusban zajlik, amely az európai, amerikai és ázsiai fejlemények, trendek és szabályozások összehasonlító elemzésére épít. Az MI fejlesztése és oktatásban való alkalmazása országonként jelentős különbségeket mutathat, így a kutatócsoport célja, hogy ezeket a kulturális és szabályozási eltéréseket figyelembe véve olyan komplex keretet nyújtson, amely alkalmazható különböző nemzeti környezetekben. A globális nézőpont különösen fontos, mivel az MI fejlődése és hatása világszerte egyre inkább meghatározza a felsőoktatás és a társadalmi struktúrák jövőjét.
A kutatócsoport a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karához kapcsolódik. Követi azt a nyitott, értő ugyanakkor kritikai szemléletet, mellyel a Katolikus Egyház – különösen a 20-ik századtól kezdve – viszonyul a technológia, a médiatechnológia innovációihoz; akár az Internetről, akár a közösségi médiáról vagy a mesterséges intelligenciáról legyen szó. Olyannyira, hogy Szent II. János Pál pápa 1999-ben sevillai Szent Izidort nyilvánította az internethasználók, valamint a tudomány és a technika iránt érdeklődők védőszentjévé. Legnagyobb hatású munkája a 630 táján befejezett Etymologiarum sive Originum Libri XX című enciklopédia, mely rendkívül fontos közvetítő szerepet töltött be az ókori és középkori kultúra között. A nagy mű húsz könyvben, másfélszáz ókori és keresztény szerzőt idézve tárgyalja az akkor elérhető emberi tudás minden területét.
A technológia kritikai megértésére bíztat a 2025-ös vatikáni dokumentum is, a mesterséges intelligencia antropológiai és etikai implikációinak végiggondolására.
A kutatócsoport mindezek fényében szorgalmazza egy szélesebb körű dialógus elindítását a felsőoktatás szereplői, az ipar és a politikai döntéshozók között. A céljuk, hogy az MI használatának szabályozásában, oktatási integrációjában és etikai irányelveinek kidolgozásában iránymutatást nyújtsanak a felsőoktatási intézmények számára. Az MI hatásainak elemzésével és a döntéshozók támogatásával a kutatócsoport hozzájárulhat egy olyan felelős és átgondolt szabályozási keret kialakításához, amely biztosítja a technológia előnyeinek kihasználását anélkül, hogy veszélyeztetné az alapvető emberi értékeket és oktatási célokat…”
Forrás:
Mesterséges Intelligencia és az Ember Kutatócsoport – A kutatások társadalmi, oktatási kontextusa; Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar; 2025
Lásd még:
Antiqua et Nova – Mit mond az Egyház az intelligenciáról az MI-korszakban? (1. rész); Magyar Kurir; 2025. április 2.
A mesterséges intelligencia jó lehetőség, de az ember ne váljon a gépek rabszolgájává – Vatikán; eGov Hírlevél; 2025. február 2.
