„A közhatalmi szervek egyre gyakrabban alkalmaznak algoritmikus döntéshozatalt a közigazgatási folyamatok megszervezésére, valamint a hatékonyság és a következetesség javítására. A jelenlegi viták az automatizálást többnyire a pontosság, az átláthatóság és a jogszabályi megfelelés szempontjából értékelik, miközben kevés figyelmet fordítanak a közigazgatás irányítását érintő intézményi következményeire.
A tanulmány azt vizsgálja, hogyan alakítják át az algoritmikus rendszerek a közigazgatási mérlegelési jogkört a közhatalmi döntéshozatalban. Amellett érvel, hogy az automatizálás nem szünteti meg a mérlegelést, hanem újraosztja azt a társadalmi és technikai elemeket ötvöző infrastruktúrákon belül, többek között a rendszertervezés, az adatkezelési gyakorlatok és a szervezeti bevezetés között. Ez az újraelosztás irányítási kihívásokat teremt a közhatalmi szervek számára, különösen a döntési hatáskörök hozzárendelése, az elszámoltathatóság hiányosságai, valamint a közigazgatási és bírósági felülvizsgálat korlátai tekintetében.
A közigazgatási mérlegelési jogkört intézményi garanciaként értelmezve a tanulmány bemutatja, miért van szükség az algoritmikus rendszerek hatékony irányításához olyan mechanizmusokra, amelyek a digitális közigazgatásban is biztosítják a felelősség érvényesülését, a döntések indokolását és a felügyeletet. Végül olyan szabályozási és intézményi reformokat vázol fel, amelyek révén a közigazgatási jog a döntéshozatali infrastruktúrákat is szabályozhatja, miközben megőrzi alapvető jogállami elveit.”
Forrás:
Administrative discretion and algorithmic decision-making: governing public authority in the algorithmic state; Salvatore Stanizzi; Information & Communications Technology Law; DOI: 10.1080/13600834.2026.2739094; 2026. október 1.
