„Amíg az internetes kommunikáció 2005-ig tartó történetének és legfontosabb jelenségeinek elbeszélésére egyaránt érvényes megközelítés lehet a technikatörténetére összpontosító beszéd, vagy a különböző kommunikációelméleti iskolák elméletének segítségül hívása, a web 2.0 leírására más stratégiát kell választanunk.
A web 2.0 (vagy webkettő) megkülönböztető tulajdonságai nem technikai, hanem kommunikáció-, média és művészetelméleti eredetűek. Miközben a korábban uralkodó, szerkesztő és hivatásos kommunikátor központú paradigmával szemben radikális tartalom előállítási eltérést látunk, megfigyelhető, hogy a hangsúly a közzétételről a megosztásra, a passzív jelenléttől a részvétel felé tolódott. Mind a felhasználói, mind a szolgáltatói attitűd megváltozott. A szolgáltató blogok, wikik, közösségi oldalak esetében csupán keretet biztosít, és azt a felhasználók töltik meg tartalommal. Ezzel tehát megszűnik a web írásvédettsége, és nyílttá válik a megszólaló pozíciója. Az információcsere indításához, vagy a kommunikációs folyamatba való bekapcsolódáshoz, annak ellenére, hogy a web 2.0 kontextusa technikailag determinált, nincs szükség jelentős, tanult technikai ismeretekre. „A web 2.0 olyan új kulturális tudást teremtett, amely csak minimális kompetenciát és technikai hozzáértést vár el a felhasználótól, és […] a médiatartalmak előállításában az embereknek korábban elképzelhetetlennek vélt tömege vehet részt…”
Forrás:
A Web 2.0 kommunikációelméleti kérdései; Szűts Zoltán; Jel-Kép; 2012/1-4. szám
