„A néma olvasás és az e-book
Szent Ágoston a némán olvasó Szent Ambrust figyelve azon tűnődött, hogy az vajon „vigyáz, hogy valami tépelődő és figyelmes hallgatónak ne kelljen kifejtenie egy-két homályos dolgot az olvasott könyvből?” A néma olvasás ugyanis kivételnek számított. És ahhoz, hogy elterjedhessen, arra is szükség volt, hogy ne írják egybe, folyamatosan a szavakat (arra számítva, hogy az ember füle majd úgyis tagolja a hallottakat); meg arra is, hogy megjelenjenek a kis- és nagybetűk, illetve a központozás. Ekkor a dogmatikusok attól kezdtek félni, hogy az új olvasási szokások a restség, a fásultság és az éber álmodozás melegágyául fognak szolgálni.A probléma valójában viszont az volt, hogy „az a könyv, amelyet az ember magában olvas, amely fölött eltöpreng, míg szeme kibontja a szavak jelentését, többé nem lehet magyarázat, útmutatás, ítélet vagy cenzúra tárgya”, mondja Alberto Manguel az olvasás történetét tárgyalva, és azt is hozzáteszi, hogy az egyik következmény az eretnekségek elterjedése lett. Bár már 382-ben halálra ítélték a vallási tévelygőket, az első kivégzésre csak 1022-ben, az olvasási szokások megváltozását követően került sor.
Lényegében hasonló változásokra számíthatunk az e-book elterjedésekor is. 1822-ben az angol Pickering kiadó Diamond Classics sorozatához a drága bőr helyett olcsó vászonkötést választott, és ez lehetővé tette, hogy megjelenjenek az illusztrált borítók. Meg azt is, hogy innentől kezdve a borítóknak köszönhetően tudni lehessen, hogy mit olvasunk nyilvános helyen, és ez bizonyos esetekben befolyásolta a könyvválasztást is. Most viszont egyes e-book kiadók szerint „a romantikus és erotikus művek azért olyan [szokatlanul] népszerűek elektronikus formátumban, mert az e-readerek diszkrétek”. (Motoko Ritch a New York Timesban.)Ismeretlennek lenni az interneten, és ismertnek a valóságban
De a technikának ezzel ellentétes hatásai is lehetnek, és megtörténhet, hogy nem a korábbinál több szabadságot biztosítanak, hanem éppen ellenkezőleg.”
Forrás:
Az internet anonim korszaka, Galántai Zoltán, Beszélő, 2010. szeptember-december, 15. évfolyam, 9. szám
