„A biztonságpolitika-elméletben az utóbbi időszakban egyre elfogadottabbá vált a biztonság fogalmának tág értelmezése, amelyben nem csupán a korábbi, katonai típusú kockázatok szerepelnek, de olyan más összetevők is, amelyeket a társadalmi, ökológiai, gazdasági biztonság körébe lehet sorolni és amelyeket a biztonságtudomány a kockázatok jellemzői alapján rendszerbe foglalt és pontosan csoportosított. A tanulmányban bemutatom, hogy bár a biztonságpolitika hazánk szempontjából releváns szereplői (NATO, EU, USA, Egyesült Királyság, Magyarország) átvették a tág értelmezést, a biztonsági stratégiákban ezeknek az új kockázatoknak a kezelésére nem tesznek kísérletet, és még csak meg sem határozzák, hol, mikor, hogyan, kinek a feladata az adott tényezőre irányuló fejlesztési tevékenység. Ezzel párhuzamosan látható, hogy a területfejlesztési és területrendezési tervek sem ismerik fel/el ezen – amúgy fejlesztendőnek tekintett – elemek biztonságpolitikai fontosságát, holott a biztonság horizontális célok közé való emelésével megalapozottabb, komplexebb fejlesztési dokumentumok készíthetők, mert egy új szemponttal lehet erősíteni a beavatkozások indokoltságát, valamint a fejlesztésekbe a biztonságpolitika számára elérhető eszközrendszer is bevonható. A biztonságpolitika és a területi tudományok összekapcsolását a katasztrófavédelem adhatja meg, amelyben a „civil” területi egységek éppúgy megjelennek, mint a biztonsági tényezők. A cikk a címben szereplő három szakma összekapcsolásának megalapozásához kíván hozzájárulni.”
Forrás:
Katasztrófavédelem, biztonságpolitika és a területfejlesztés; Szabó Mátyás; Tér és Társadalom; 27. évfolyam, 2013/3. szám; 75-91. oldalak (pdf)
