„Egyszer volt, holt nem volt egy balatonparti kisváros (Fonyód) képviselő-testülete, aki gondolt magában egy nagyot, és elhatározta, hogy nagyszabású városfejlesztésbe fog. Megbízta az apparátusát, hogy éjt nappallá téve keressen, kutasson pályázati források után. Az ügyes kis dolgozók találtak is az NFÜ honlapján egy Funkcióbővítő integrált városfejlesztési akciók támogatása fantázianevű kiírást. A Képviselő-testület sem volt rest, nosza megbízott rögvest egy céget a szükséges tanulmányok elkészítésével, az apparátusának pedig parancsot adott, hogy gőzerővel lássanak neki a pályázat kidolgozásának.
Akkor még nem is sejtette micsoda útvesztőbe került, mennyi időt és energiát rabló döntést hozott. A döntés azonban megszületett, a végrehajtás kerekei beindultak. Hogy szavamat ne felejtsem az indulás 2008. január 22-re datálódott. Ez a visszatekintés szempontjából még fontos dátum lesz. Az apparátus hangyaszorgalommal gyűjtötte a statisztikai adatokat, elemzett és áttekintett, lekért és összegzett. Ennek eredményeként a két tanulmány: Fonyód Város Integrált Városfejlesztési Stratégiája (továbbiakban: IVS) és Előzetes Akcióterületi Terve (továbbiakban: AT) – milyen bűvös elnevezések – 5 hónap alatt elkészültek és benyújtásra kerültek. Láss csodát, el is fogadták azokat. Az önkormányzat kincseskamrája, akarom mondani a város hatalmas vagyonra kapott ígérvényt, a beruházás 681.320.000,- kőkemény forint értékben valósulhat meg. Volt ám nagy örvendezés, sajtóvisszhang és a többi.
Örültek a képviselők is, hiszen nagyot álmodtak és most már le is volt írva, hogy a városi közlekedés feltételei javulhatnak, a városkép szépülhet, parkolók, játszóterek, zöldfelületek, járdák épülhetnek, a közvilágítás korszerűsödhet, az útburkolatokat fel lehet újítani, Szabadtéri Színpad jöhet létre, Kulturális Központ épülhet és ezeket kísérő rendezvények, ismeretterjesztő előadások, kampányok, vetélkedők, PR kiadványok készülhetnek el.
Csakhogy volt egy icipici bökkenő, még nem volt szerződés. Ehhez rögös út vezetett, ugyanis még több próbát kellett kiállni, azaz mérföldkövet megmászni, túl kellett jutni a pályázat II. fordulóján is. Na ekkor jött a hadd el hadd! Ekkor már 2009-t írunk. Az I. fordulóban bemutatott fejlesztési tevékenységeket és a pályázat egyéb elemeit újabb és újabb részletezettséggel kellett benyújtani, újabb tervezői költségvetéseket, árajánlatokat bemutatni és igazolni, aminek értelmét azonban nem láttuk, mivel a fejlesztési célokat nem vitte előbbre, de ha kell, hát kell, mondtuk némi letargiával.
A pályázat kiírója volt olyan furfangos, hogy folyamatosan változtatta a követelményeket, még a pályázati útmutatón is módosított, amelyek eredményeként újabb és újabb papírokat, akarom mondani dokumentációkat kellett kidolgozni. De álltuk a sarat! Ez addig addig ment, hogy a II. fordulós pályázati dokumentáció súlya elérte a 75 kg-t. Mivel nem állt rendelkezésre sem óriás, sem más nagyerejű mesebeli lény, így nemes egyszerűséggel futárposta szállította a nagyhatalmú Irányító Hatósághoz 2010. január 20-án a II. fordulós pályázati dokumentációt. A nagyhatalmú Döntéshozó átnézte, meghányta vetette, osztott és szorzott, majd közölte, természetesen jól megindokolva, hogy csökkenti az összeget 555.691.298 Ft-ra. A képviselők szája ekkor lekonyult, de mit volt mit tenni, ha már ennyi pénzt, energiát beleöltünk, a nép is tudomást szerzett a világra szóló beruházásokról, akkor nem lehet itt megállni. A kincstárban meg úgysem volt eddig sem arany zsákszámra. Így hát 2010. október 22-én pecsét és aláírás került a támogatási szerződésre!
Feltűnhetett a Kedves Olvasónak, hogy ez majdnem 3 évbe telt, és 20 millió Ft-ot közelítő összegbe került, csak az előkészítés időszaka!
A történet ezzel a kis bevezetővel veszi kezdetét, hiszen eddig csak papírokon dolgoztunk. A kívülálló ebből még semmit sem érzékelt, egy darab tégla sem került még a helyére.
Az álmokat álmodó pályázó sokszor joggal érezhette azt, hogy a logikátlan dokumentációs kötelezettség megfojtja a terveit, fontosabbá válik, mint a megvalósuló fejlesztéseknek a városra gyakorolt tényleges hatása.
Valakiknek fel kellene ébredniük!”
Forrás:
Hány év kell egy aláírásra avagy egy Eu-s pályázat előélete, Gazdóf Angéla dr. címzetes főjegyző, Jegyző és Közigazgatás, 2010/6, Évfolyam: XII. Lapszám: 6., 2011. február 9.
