Skip to main content
közigazgatás: külföldönszakirodalom

OECD-tanulmány a közigazgatási innováció kormányzati felkarolásáról

By 2017. február 20.No Comments

„Az OECD közigazgatási innovációkat követő, elemző és azok tanulságait megosztó munkacsoportja, az Observatory of Public Sector Innovation az Egyesült Arab Emirátusok szakosodott intézményével – Mohammed Bin Rashid Centre for Government Innovation (MBRCGI) – együttműködve jelentette meg új esettanulmány-kötetét a legújabb, modellértékű kormányzati innovációkról. Az ’Embracing Innovation in Government – Global Trends’ című kötetet a Kormányzati Világtalálkozón (World Government Summit, WGS) mutatták be Dubaiban.

A kiadvány alapja egy világméretű kutatás volt, amelyben azt tárták fel a vizsgált országokban (amelyek között OECD-tagok és azon kívüliek is voltak), hogy miképpen alakítja át a kormányzati szektor saját működését, újszerű megoldásokkal javítva az emberek mindennapi életét. A kutatásokat segítette a ’Calls for Innovation’ elnevezésű nyílt felhívás is, amellyel az innovatív gyakorlatokra kerestek jó példákat a világ minden tájáról. A WGS, amely a világ legnagyobb, éves rendszerességű közigazgatás-szakmai csúcstalálkozója, nem csak az eredmények bemutatásának színteréül szolgált, hanem az egyik panelbeszélgetésen a tapasztalatokat is megvitatták. Terítékre kerültek mindazok a nehézségek, amelyek az adott innovatív eljárások bevezetése során jelentkeztek, azok megoldásával együtt. Szintén fontos vitatéma volt, hogy egy-egy ország bevált gyakorlatát mennyire lehet más országokra alkalmazni.

A kutatás során 46 ország 150 innovatív megoldását vették górcső alá, amelyek nagy részét a már említett innovációs felhívás keretében gyűjtötték össze. A kutatók a tapasztalatok alapján hat kulcsfontosságú trendet azonosítottak, amelyeket tíz innovatív megoldás esettanulmányán keresztül mutattak be a kiadványban.

  1. Az ember és a gép párosítása. A humán és a technikai megoldások kombinálása lehetővé teszi, hogy érvényesüljenek a komparatív előnyök, olyan módon, hogy az együttes képesség meghaladja azt, amit önmagában akár az ember, akár a gép produkálni tudna. A kormányzatnak ezzel kapcsolatban egyszerre kell törekednie az egyensúly megőrzésére, valamint a komparatív előnyök érvényesítésével a hatás fokozására.
  2. Nagyítás vagy kicsinyítés – a kormányzat méretre szabása. Az innovatív megoldások lehetővé teszik a közigazgatási szolgáltatások újraméretezését, a célzottabb hatás elérésére. Ez egyik esetben az állami részvétel zsugorítását, más esetben a kiterjesztését teszi lehetővé, az állampolgári részvétel és annak technikai támogatottságának függvényében.
  3. Állampolgárok szakemberi szerepkörben. Az emberek bevonásában rejlő lehetőségek messze túlmutatnak az átláthatóságon: módot ad speciális szakértelmek, ötletek, újító kezdeményezések becsatornázására is. A megoldások gyakran a közösségi hálón szerzett rutint aknázzák ki az innovatív közszolgáltatás-fejlesztésben.
  4. Tömeges személyre szabott szolgáltatások. Az innovatív megoldások lehetővé teszik, hogy széles tömegek számára is személyre szabott módon jelenjenek meg egyes közszolgáltatások, egyéni igényekre és szükségekre szabva, elsősorban a helyi közösségekben.
  5. Kísérletező kormányzás. Az innovatív környezet lehetővé teszi, hogy maga a kormányzat biztosítson kísérleti terepet újszerű megoldások alkalmazására (mint pl. blokklánc-alkalmazásra szavazások során), ami azok széleskörű tesztelésére is alkalmas.
  6. A normák megtörése. Az innovatív megoldások elvezethetnek oda, hogy a közigazgatás megszokott rutinokat, normákat törjön meg a humán és pénzügyi források menedzselése területén, amelyek a közszolgáltatások „agyát” és „vérkeringését” biztosítják.

Az innováció motorja a folyamatos törekvés a fejlődésre és a kiválóságra. A kutatók négy javaslatot fogalmaztak meg arra nézve, hogy a közigazgatás vezetői hogyan tudják bátorítani, ösztönözni az innovációt az intézményrendszerben.

  1. Az innováció prioritássá emelése. Az innováció önmagában aligha ver gyökeret a kormányzati szférában. Ehhez mindenképpen szükséges, hogy a felső vezetők prioritásként hangsúlyozzák azt. Ez egyben annak a tudomásulvételét is jelenti a vezetés részéről, hogy adott esetben a hibák is elfogadható kimenetet jelenthetnek az újszerű megoldások kipróbálásakor, ami biztonságot ad a köztisztviselők részére, lehetővé téve a kockázatok reális kalkulációját.
  2. A kapcsolódások lehetővé tétele a kormányzati szférán belül és azon túl. A köztisztviselőknek biztosítani kell egymás elérésének lehetőségét, formális és informális úton egyaránt, csakúgy, mint a külső szereplőkkel. A rögzült határok meghaladását az intézményrendszert keresztbe metsző hálózatok, a szervezetek és szektorok közötti együttműködést lehetővé tevő platformok teszik lehetővé.
  3. A bizalom előmozdítása átláthatósággal és fogékonysággal. Az állampolgárok bizalma elengedhetetlen az innovációk sikeréhez. Enélkül valószínűtlen a felhasználó-centrikus együttműködés vagy az újszerű szolgáltatások elfogadtatása. A kormányzatok erősíthetik ezt a bizalmat azzal, hogy nyitottnak mutatkoznak az emberek aktivitása felé az őket érintő döntésekben. Ami többet jelent az átláthatóságnál – valódi inputokra tart igényt a polgárok részéről.
  4. Partnerség erősítése a releváns szereplők között. A kormányzat nem képes minden probléma megoldására. Ezért szükséges stratégiai partnerség kialakítása civil szervezetekkel, vállalkozásokkal, szakemberekkel és a széles nyilvánossággal. Mindegyik szereplőnek meglehet az egyedi erőssége és hozzáértése, így az innovációra akkor van a legnagyobb esély, ha minden releváns szereplőt sikerül bevonni a folyamatba. A köztisztviselőknek ezzel együtt szükséges megerősíteni azt a képességét, hogy egyensúlyt tartsanak a különböző érdekcsoportok versengő érdekei között, felhatalmazva őket a mederben tartáshoz szükséges döntések meghozatalára.

Forrás:
Launched Today — Embracing Innovation in Government: Global Trends; Observatory of Public Sector Innovation (OPSI), OECD; 2017. február 12.
Embracing Innovation in Government: Global Trends; World Government Summit/OECD; 2017. február (pdf)