„Az Európai Parlament jogi bizottsága szerint a javaslatok kaotikusak, inkoherensek és károsak.
Ma számoltunk be arról, hogy az Európai Parlament (EP) Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi bizottsága nemrég kiadott egy tervezetet, mellyel az elektronikus kommunikációban alkalmazandó adatvédelmi előírásokat bővítenék ki. Ez a tervezet még a hónap elején készült, de most hozták nyilvánosságra – ahogy azt a pár nappal később készült állásfoglalást is, amelyben az EP jogi bizottságának tagjai fejezik ki aggályait a javaslattal kapcsolatban. Konkrétan: az Axel Voss által jegyzett szöveg legfontosabb megállapítása, hogy „Az előadó nem üdvözli a magánélet tiszteletben tartásáról és a személyes adatok védelméről szóló javaslatot”. Igaz, e szövegben nem a végponti titkosításról és a backdoorokról beszélnek, sőt ezt érdemben nem is említik, hanem egyéb problémákra térnek ki.
Az állásfoglalás rövid indoklásában elmondják azt is, hogy miért nem támogatják az előterjesztést: „A digitális egységes piac létrehozásával kapcsolatos számos cél (növekedés, az innováció előmozdítása, európai adatközpontú gazdaság fellendítése, az adatok szabad áramlása („Free-flow-of-Data”), valamint a kkv-k támogatása) nem teljesül, illetve a javaslat épp ezek ellenében hat. Sok jelenleg létező üzleti modell a továbbiakban nem lenne életképes.”
A továbbiakban hivatkoznak a meglévő szabályozásokkal szemben fellépő jogi inkoherenciára és a javaslat esetleges érvénybe lépése után kialakuló jogbizonytalanságra, majd a következő – uniós testülettől szokatlanul szókimondóan fogalmazó – mondatot írják le: „A bátorság hiánya, a kreativitás hiánya, a régi struktúrákhoz és meggyőződésekhez való ragaszkodás nem szolgálnak jó kiindulópontként egy sikeres digitális jövő kiépítéséhez.” Ha eddig jutunk a szövegben, már egyértelmű, hogy a jogi bizottság tagjai elavultnak találják a hagyományosan szigorú – és gyakran valóban merev – európai adatvédelmi elveket.
Az egyik kiegészítő pontban figyelemre méltó érvet hoznak elő, amikor azt említik, hogy ma már nem korszerű a felhasználói hozzájárulás felől megközelíteni az adatvédelmet, hanem a polgároknak a személyes adataik feletti rendelkezését figyelembe véve a másik oldalról nézik a problémát: „az átláthatóság, az adatszuverenitás, a kívülmaradási lehetőségek, kifogásolási lehetőségek, egy új adatkategória (pl. álnevesített adatok) vagy legalább az anonimizált, az álnevesített és a titkosított adatok jobb differenciálása jobb kiindulópontot jelentenének” – írja a javaslat.
Az is különösen meglepő, hogy az általában meglehetősen bonyolult és szövevényes jogi szövegeket produkáló apparátus most több esetben igen nyílt megállapításokra jut. Csak néhány fontosabb a kritikai megállapítások közül:
- a javaslat nem tesz különbséget a tartalmak, az adatok és az információk között;
- nem egyértelmű az elektronikus hírközlési adatvédelmi rendelet és az általános adatvédelmi rendelet elhatárolása. A jogbiztonság érdekében tisztázni kell, mikor alkalmazandó az egyik, illetve a másik jogszabály, hogy a felelősök számára egy követhető jogi keret legyen biztosított;
- egyértelmű különbséget kell tenni a hírközlési tartalmak bizalmassága és az adatok kezelése (adatvédelem) között, mivel az elektronikus hírközlési adatvédelmi rendelet hatálya kiterjed az összekapcsolt eszközökre és berendezésekre. Ez előre nem látható és logikátlan következményekhez vezet a gépek közötti kommunikáció tekintetében (pl.: gépjárműipar, logisztikai ágazat, „okosotthonok”). Nem világos, hol kezdődik az elektronikus hírközlési adatvédelmi rendelet szerinti, illetve az általános adatvédelmi rendelet szerinti adattovábbítás. Az sem világos, hogy a mit jelentene a gépek közötti kommunikációhoz való hozzájárulás vagy annak megtagadása;
- a javaslat az anonim adatok kezelését is hozzájáruláshoz köti, ami teljesen értelmetlen és technikailag kivitelezhetetlen. E helyütt ki lehetne terjeszteni az általános adatvédelmi rendeletben foglalt álnevesítés koncepcióját;
- logikátlan az is, hogy miért kellene a metaadatokat jobban védeni (az elektronikus hírközlési adatvédelmi rendelet), mint az egészségi állapotra vonatkozó adatokat (általános adatvédelmi rendelet);
- az is érthetetlen, hogy ugyanazon adatokra miért kellene két eltérő szankciórendszert bevezetni;
- meg kell vizsgálni, szükség van-e az otthoni használatra vonatkozó kivételre.
A javaslat részletes részében a fenti kifogásokat öntik konkrét jogi formába. A vita folytatódni fog…”
Forrás:
Forró kása: a jogászok nem támogatják az adatvédelmi szigorításokat; Dajkó Pál; IT café; 2017. június 19.
Lásd még: Véleménytervezet az elektronikus hírközlés során a magánélet tiszteletben tartásáról és a személyes adatok védelméről, valamint a 2002/58/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre (elektronikus hírközlési adatvédelmi rendelet) irányuló javaslat; Axel Voss; Jogi Bizottság, Európai Parlament; PE 605.986v01-00, JURI_PA(2017)605986; 2017. június 6. (pdf) és a korábbi cikkünkhöz csatolt hivatkozásokat
