„– Másfél évvel ezelőtti interjúnkban azt mondta, a hivatal olykor akkor is hatóságot játszik, amikor nem kellene, és erre jogszabályok kötelezik. Hozzátette, a jogszabályi változások többségét csak kétharmados többséggel lehetne megváltoztatni, erre akkor nem volt esély. Most viszont itt van a kétharmados többség. Látszik valami változás?
– A kormányhivatalok létrejötte a folyamat első lépcsője, tehát valami elkezdődött. Mert lehetetlen állapot volt, hogy ha a jegyzőnek szakhatóságot kellett igénybe vennie, akkor 15 helyre kellett leveleznie. És volt olyan hatóság, amely számítógépen küldte meg a választ, és volt, amelyik a régi írógépet használta, és meg sem kaptuk határidőre a levelét. Az abszurd egy országban, ha a közigazgatás úgy működik, hogy felette van 15 dekoncentrált szerv, amelyek 25-féle megoldást kínálnak. Tehát azt mondom, az első lépés jó. Az, hogy jól működik-e, hosszabb idő, egy év két után derül ki. Nem lehet csodát várni.– Van olyan terv, hogy feladatokat vennének el a jegyzőktől, és azokat a kormányhivatalnak adnák át. Megkönnyítené ez a jegyző munkáját?
– Könnyítené, persze, de az a jegyző már nem a jelenlegi jegyző lenne. Már a háború előtt is úgy volt, hogy az állami feladatokat állami hivatalok látták el. A jelenlegi rendszerben pedig nagyon erős a korrupciós lehetőség, hisz például ugyanaz az önkormányzat szerve adja ki az építési engedélyeket, amelyik rendezési tervet csinálja. Tálcán kínálkozik a lehetőség, hogy az építtető akarata és pénze befolyásolhatja a városrendezést. Az új konstrukció éppen ezt akarja megszüntetni.
…
Sikerült teljesíteni a terveit?
– Nagyon sokat dolgoztam a közigazgatás, az elektronikus rendszer korszerűsítésén és ennek jelentős eredményei vannak.
Ez a közigazgatás nem az a közigazgatás, ami tíz évvel ezelőtt volt. Nem lehet ráfogni, hogy nem ügyfélbarát és nem működik együtt az ügyféllel. Mert az ügyféltérben minden ügyfél látja, hogyan viselkedik a hivatalnok. Érdekes módon ez a megoldás nem csak az ügyintézőt teszi kulturáltabbá, hanem az ügyfeleket is. Amikor a városházán elindult az új rendszer, az első időszakban rendszeresek voltak a rendőri beavatkozások. Egy kis idő után aztán, annak az egy-két embernek a kivételével, akikkel most is probléma van, együttműködőbbek lettek az ügyfelek is.
…
– Úgy hallottuk, Ön mindig foggal-körömmel harcolt a kollégáiért, amikor leépítéseket terveztek. Ám most megint nagyobb leépítésről van szó.
– Foggal-körömmel? Ez volt a feladatom. Az utolsó 7-8 évben 43 fős leépítés volt a hivatalban. Csak ez egyrészt szakmailag indokolt volt, másrészt olykor alkalmatlan embereket is küldtünk el. Nem sok volt, szerencsére. Az alapvető probléma inkább az, hogy a közigazgatásnak nincs képviselője a képviselő-testületben. Amíg a képviselők saját szakmájukat is erősíthetik szavazataikkal, addig a közigazgatásban dolgozók ezt nem tehetik. Amikor megszorításról, létszámleépítésről van szó, akkor életbe lép a sztereotípia, – a hivatalokban vannak sokan. Szeretném, ha lenne abszolút mérőszáma annak, hogy a közel háromszázezer ügyfelet fogadó (ez havi huszonötezer) hivatalunkban mennyi ügyintézőt kellene foglalkoztatni. Valószínűleg a jelenleginél többet. A leépítéseket viszont mindig a hivatalokon kezdik.Van egy határ, ami alá nem lehet menni, mert akkor nem lehet ellátni a feladatokat. És azt sem lehet mondani, hogy nekünk át kell venni valamelyik másik város modelljét, mert mindenhol más feladatok vannak ”
Forrás:
„Volt, hogy a rendőrség bemikrofonozta a szobámat” – interjú Kaczmarski Jánossal, Nyugat.hu, 2011. március 22.
