„A Klebelsberg Központ 3,4 milliárd forintnyi támogatást szán arra a költségvetéséből, hogy azok az iskolák, amelyek sikereket értek el valamilyen módszertani vagy egyéb újítással, más iskoláknak is átadják a tudásukat, valamint az intézmények fejlesszék az infrastruktúrájukat – mondta a lapunknak adott interjúban Solti Péter, a Klebelsberg Központ elnöke. Kitért arra is, hogy június 30-án lejár a megbízatása, miután teljesítette a feladatát, azaz működőképessé tette az új állami intézményfenntartói rendszert.
– Megjelent a Magyar Közlönyben, hogy hamarosan lesz egy új tankerület. Miért?
– Július elsejétől jön létre az Esztergomi Tankerületi Központ, ez lesz a hatvanadik. Erre azért volt szükség, mert amikor a tankerületi központok számában gondolkoztunk, akkor nagyjából egységes méretűeket akartunk létrehozni, az iskolák, a tanulók és a pedagógusok számához igazítva. A tapasztalatok alapján a Tatabányai Tankerületi Központ túl nagy volt, ezért vált ki belőle az esztergomi.– Hogyan látja a Klebelsberg Központ jövőjét?
– A felkérésem arra vonatkozott, hogy tegyem működőképessé az új állami intézményfenntartói rendszert. Ezt a feladatot teljesítettem, és a gördülékeny működés azt igazolta, hogy a tankerületi központokra épülő struktúra létrehozása jó döntés volt. A megbízásom június 30-án jár le. A feladataimat elvégeztem, egyelőre arra koncentrálok, hogy a tanév végéig minden rendben legyen az iskolákban.– Hogyan értékeli ezt a tanévet az iskolák és a tankerületek együttműködése szempontjából?
– Amikor az új szervezeti struktúrát elkezdtük megvalósítani, akkor négy alapelvet vettünk figyelembe. Az egyik, hogy minél gyorsabban lehessen érezni a működés hatékonyságának javulását, tehát az iskolák minden feltételt kapjanak meg a nyugodt szakmai munkához. A másik a partnerség kérdése volt, vagyis hogy minden döntés meghozatala előtt egyeztessünk az intézményvezetőkkel vagy például a szakszervezetekkel. Mindez azért volt fontos, hogy a döntéseinket a lehető legszélesebb támogatással tudjuk végrehajtani. Ezzel minimalizálni lehetett a hibákat és a konfliktusokat. A harmadik az volt, hogy az érintett szereplők nyilatkozzanak arról, működik-e az új rendszer, mert az átalakítás hitelét ez adja meg. Ilyenek voltak a helyi sajtónak szervezett sajtóbeszélgetések, ahol a tankerületek és az oktatási intézmények működéséről volt szó. Erre korábban nem volt példa. A negyedik pedig az innováció erősítése az intézmények szakmai munkájában.– Erre volt korábban példa?
– Korábban nem volt arra példa, hogy olyan központi forrásból megvalósuló pályázati támogatás induljon az állami fenntartó részéről, amely azt segítené, hogy az intézmények osszanak meg egymás között jó gyakorlatokat. Idén először új szakmai gyakorlatok átadásának anyagi fedezetére is pályázni lehetett. Erre, valamint kisebb értékű infrastrukturális beruházásokra a tankerületi központok költségvetésében szereplő összegeken felül idén 3,4 milliárd forintot ítélt meg a Klebelsberg Központ, amelyet az iskolák hamarosan meg is kapnak.– Mit jelent ez a gyakorlatban?
– Ha egy iskolában van egy jó újítás, sikeressé válik egy új módszertani gyakorlat, és ezt egy másik iskola átvenné, annak anyagi vonzata van. Annak az iskolának is, amelyik megosztja a tapasztalatait, és annak is, amelyik be szeretné vezetni. Ezekre a költségekre lehetett pályázni. Azt viszont szükséges volt rögzíteni, hogy milyen eredményeket ért el az innovációt bemutató intézmény, a befogadó iskolának vállalnia kellett, hogy a jó gyakorlat átemelésével hasonló eredmény elérésére törekszik. A fenntartó pedig nyomon követi, hogy sikerült-e elérni a kitűzött célt.– Az innováció mellett fontos az iskolák eszközparkjának megújítása is. Lezárult már az informatikai fejlesztés?
– A konvergenciarégió – vagyis az ország középső részén kívül eső térségek – több mint 45 ezer informatikai eszközhöz jut hozzá, ennek kiszállítása még folyamatban van, de a nagy részét már megkapták az iskolák. Fontos hangsúlyozni, hogy módszertani képzésen is részt vesznek a pedagógusok, hogy ezeket az eszközöket eredményesen állítsák a tanítás szolgálatába. Mindezt megelőzte, hogy a Közép-magyarországi régióban költségvetési forrásokból 6,7 milliárd forintos összegben kaptak a köznevelési intézmények informatikai eszközöket. Ezeket már kiszállítottuk, és az iskolák rendelkezésére állnak a pedagógiai munkához.– Nagy sikert aratott a diákok körében a XXI. századi megoldásokkal élő MaTech verseny, amelyet a Klebelsberg Központ vezényelt le. Ez is a feladatai közé tartozik?
– A MaTech verseny teljesen új kezdeményezése a Klebelsberg Központnak, általában se a középirányítónak, se a fenntartónak nem feladata az, hogy versenyeket szervezzen. Ám én mégis úgy gondoltam, hogy érdemes lenne a gyerekek tehetséggondozását egy kicsit másként megközelíteni. A matematikáról mindenkinek van egyfajta képe. Az idősebbeknek kicsit más, mint a fiataloknak. Ma már nemcsak a kockás papírt, a vonalzót és a körzőt jelenti, hanem a legmodernebb informatikai eszközök használatát is.– A verseny most nem egyéni teljesítményeket mért.
– Általában a versenyek jelentős része az egyéni teljesítményre szokott épülni. A MaTech verseny viszont arra épült, hogyan tudnak háromfős csapatok együtt dolgozni, és az együttműködésük során komplex problémákat megoldani. Életszerű helyzetek megoldásáról volt szó. Szükség volt az internet és különböző számítógépes programok használatára, valamint a komplex, átfogó gondolkodásra is.– Miért az interneten indult a verseny?
– Három fordulóból állt, az első és a második az interneten zajlott. A cél az volt, hogy a világháló nyújtotta lehetőségekkel is felkeltsük a diákok figyelmét, a csapatok használhassák a feladatok megoldásához az online teret. Az internet lehetőséget nyújtott arra, hogy minél több csapat vehessen részt a versenyben, kipróbálhassa a kreativitását. Maga a döntő egy nagyon komplex, négy feladatsorból álló rendszerre épült, ahol a diákok azt is megmutatták, hogyan tudják magukat kifejezni, hogyan tudnak előadni, prezentálni, és mennyire tudják éles helyzetekben is használni a különféle okoseszközöket.– Volt egy olyan metszete a versenynek, amikor a diákok azt mutatták be, hogyan képzelik a matematikaoktatást a jövőben.
– Azt feltételeztük, hogy nagyon izgalmasan tudnak hozzáállni a diákok a tanítás témájához is, sok érdekes megközelítést láttunk, amelyekből akár a pedagógusok is ötleteket meríthetnek. Volt egy olyan felvetés is, lehet-e robotizálni az oktatást, amit egy nagyon ügyes performanszban mutattak be. A zsűri is értékelte a kreatív ötleteket. Kiemelném, nagy örömünkre szolgált, hogy Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke elfogadta a felkérésünket, és elvállalta a zsűri elnöki tisztét.– Megnyugtató, hogy a diákok is látják: a jövőben is meghatározó lesz a tanár személyisége.
– Egyre erőteljesebb az igény, hogy a tanár jó vezető legyen, a problémák és az információforrások között segítse a diákokat az eligazodásban. Arról nem is beszélve, hogy a tanárnak komoly nevelő szerepe is van, a felnőttlétre, a felsőoktatásra vagy a munkahelyen való megméretésre, az ezzel kapcsolatos magatartásra is felkészíti a gyereket. Egyre kevésbé szól arról a mai világban az érvényesülés, hogy saját magunk mit tudunk elérni, hanem meg kell mutatni, hogyan tudunk csapatban dolgozni, komplex problémákat különböző utakon megközelíteni. Ennek a megtanításában fontos szerepe van a pedagógusnak.– Sok interjú megjelent a Magyar Időkben az elmúlt időszakban arról, hogy az ország különböző megyéiben a különböző iskolák milyen módszerekkel tanítanak. Kiderült, hogy temérdek egészen kis községben lévő iskola már használja azokat a modern pedagógiai módszereket, amelyek a diákok együttműködésére épülnek, amely ennek a versenynek is a középpontjában állt. Erről kevés szó esik a magyar sajtóban.
– Amikor megkaptam a megbízásomat, akkor elhatároztam, hogy mind az 59 tankerületi központba elmegyek, és találkozom az intézményvezetőkkel is. A látogatásaim során sikerült megtapasztalnom, hogy a köznevelési intézményekben országszerte vannak olyan nevelési gyakorlatok, amelyek nagyon sikeresek, ennek ellenére keveset lehet hallani róluk a médiában. A pozitív értékek közvetítése a társadalom felé azért is fontos lenne, mert árnyalná a képet a magyar oktatási rendszerről, és sokat lehetne belőle tanulni. Egyébként a tankerületi központok feladatai közé tartozik az is, hogy segítsenek az iskoláknak megmutatni azokat a jó gyakorlatokat, eredményeket, amelyekkel egy másik iskola sikereket ér el.– Hogyan zajlik a gyakorlatban a pedagógiai jó gyakorlatok megmutatása?
– Mondok egy példát. Egyre több tankerületben kezdtek el működni intézményvezetői klubok, ahol az iskolaigazgatók találkoznak, pedagógiai megoldásokról beszélgetnek, kreatív ötleteket osztanak meg egymással, ezáltal beindul a hasonló kihívásokkal küzdő iskolák párbeszéde. Mindehhez érdemes hozzátenni, hogy a mindennapi működés színvonalának emelésével sok terhet levettek az intézményvezetők válláról a tankerületi központok, így valamivel több energiájuk marad arra, hogy az oktatással foglalkozzanak.– Egy korábbi beszélgetésünk során szó volt arról, hogy olyan adatbázist építenek, amely előre jelzi majd, hol lehet számítani arra, hogy pedagógusra lesz szükség például nyugdíjazás miatt. Hol tart ennek az adatbázisnak az építése?
– Nagyon komoly energiákat fektettünk ebben a tanévben az adatbázisok építésére. A Kréta rendszerről van szó, amely többek között erre is alkalmas. Ez egy olyan rendszer, amely révén az oktatáshoz kapcsolódó adatok különböző kontextusban válnak vizsgálhatóvá. Mindez segíti az ágazati irányítást is, amikor stratégiát készít. Ehhez elengedhetetlen, hogy az intézmények által szolgáltatott adatok nagyon pontosak legyenek, és egy jó struktúrában, könnyen lehessen feldolgozni különböző szempontok szerint. A tanév végére már jól használható lesz ez az adatbázis.– Mi volt a baj az eddigi adatszolgáltatással?
– Kérdéses volt, hogy az adatok mennyire voltak pontosak, a különböző intézmények különböző rendszereket használtak az adatszolgáltatás során, így komoly kihívást jelentett az adatok egységes kezelése, feldolgozása, valamint a pontos következtetések levonása.– Balog Zoltán a 2017. őszi tanévnyitón azt mondta, hogy harminc éve nem indult ilyen mértékű iskolaépítési és felújítási program. Hogyan haladnak a megvalósítással?
– A miniszter úr két pályázatról beszélt, amelyek összértéke kilencvenmilliárd forint. A munkálatok jelentős része már a következő tanévben láthatóvá válik. Nyáron harmincmilliárd forint értékben megkezdődik a projektben szereplő intézmények felújítása, és amikor ősszel megjelennek a szülők és a gyermekek az iskolákban, akkor látni fogják a munka eredményét. Ezzel párhuzamosan elkezdődik a másik, a hatvanmilliárdos pályázat lebonyolítása, amely révén jelentős felújítások és bővítések valósulnak meg, ennek az eredménye jövőre, illetve két év múlva lesz látható.– Sok iskola lepusztult, és a bejelentés után sokan várják a gyors segítséget, illetve felteszik a kérdést, miért kellett eddig várni.
– Azt azért nem szabad elfelejteni, hogy a különböző épületek mikor és miért kerültek rossz állapotba. Ez nem a mostani működtető felelőssége, mert sok esetben évtizedekig nem gondoskodtak a korábbi fenntartók az állagmegóvásról. Többek között ezért is született meg az a döntés, hogy egységesen állami fenntartásba és működtetésbe kell venni az iskolákat. Ez kapcsolódott ahhoz, hogy a korábbi fenntartók mennyit fordítottak például az iskolák állagmegóvására.– Vagyis a szegényebb önkormányzatnak szegényebb iskolája volt.
– Egyrészt ez is igaz, másrészt volt olyan önkormányzat, amely kevesebbet áldozott erre a célra, és volt olyan is, amely erőn felül próbálta meg fenntartani az iskoláját, és ez vezetett később a különbségek kialakulásához.– Most mi a cél?
– Az, hogy mindenhol egyformán színvonalas és a modern kor elvárásainak megfelelő oktatási intézményekben tanuljanak a diákok az egész országban. Ez nem valósítható meg egy év alatt, ehhez idő kell, de a kormányzat egyértelmű és látható lépéseket tett és tesz ennek érdekében.”
Forrás:
Solti Péter: A rám bízott feladatokat elvégeztem; Csejk Miklós; Magyar Idők; 2018. április 30.
