„Nem éri el a politika érdekeltségi- és fájdalomküszöbét az egészségügy, fogalmazta meg axiómáját Rácz Jenő, a Kórházszövetség volt elnöke az Orvostechnikai Szövetség (OSZ) húszéves jubileumi konferenciáján, kedden. Hogy az ünnepi hangulatba miért is vegyült elégedetlenség, annak több oka is van: a napokban írta meg a Napi.hu, hogy átlépte az ötvenmilliárd forintos lélektani határt a lejárt határidejű kórházadósság, miközben semmit nem tudni arról, hogy az állam kifizeti-e a beszállító cégeket, amelyek a legnagyobb részben elszenvedői a nemfizetésnek. Az sem dobja fel a szektort, hogy 2003 óta változatlan árakon kénytelenek a piacra lépni termékeikkel, miközben a forint sokat gyengült, és több esetben kellett bért emelniük a cégeknek. Mindezeket tetézve megjelent a büntetésvégrehajtási holding, amelytől a WC-papír, mosodai szolgáltatások után immár például az egyszer használatos műtéti szetteket is kötelező a kórházaknak megvásárolniuk, s ami miatt egyes cégek üzleti kilátásai reménytelenné váltak.
Konszolidáció helyett működéstámogatás
Már nem adósságot rendeznek, hanem inkább működéstámogatásra adnak állami forrásokat az intézményeknek, amihez egyes minőségi mutatókat is figyelembe vesznek – ám arról, hogy idén mi várható, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőnél (NEAK) nem tudnak semmit, mondta a szervezet főigazgatója. Kiss Zsolt megjegyezte: nem számít arra, hogy olyan csomag születne idén, mint tavaly. Rácz Jenő szerint funkciófüggő az adóssággörbe, s igazán azoknál a jellemzően nagy ellátóknál halmozódik fel, amelyek nem tudják tovább küldeni a betegeket. Hibás felfogás a teljesítményfinanszírozásra visszavezetni az adósságot, fogalmazott Sinkó Eszter. A Semmelweis Egyetem EMK igazgatóhelyettese szerint 2006-ig lényegében „jól muzsikált” a TVK és a HBCs. 2010 és 2014 között átlagosan 27 milliárd, míg 2014 és 2018 között már 47 milliárd forint volt évente az adósság mértéke. Ráadásul az államosítás növelte az eladósodottságot, aminek fő oka az általános alulfinanszírozottság, s szerinte a fekvőbeteg-ellátásban 20 százalékkal kellene növelni a forrásokat.Jelentős torzulások vannak a rendszerben, vette át a szót Kiss Zsolt, példaként említve, hogy rengeteg TVK marad a fekvőellátásban, míg hatalmas a hiány a járóellátásban. Összehangolt elemzést kell végezni a strukturális változások érdekében, amibe beletartozik az egyes kasszák közötti átcsoportosítások, az egyes intézmények feladatkörének áttekintése. Nagy szükség van egy teljes költségfelmérésen alapuló ráfordítási adatgyűjtést elvégzésére, ne lehessen azt mondani, hogy az egyik szakma kicsit nyereségesebb, a másik pedig veszteséges. Bízik benne, hogy erre az elengedhetetlenül szükséges felülvizsgálatra 2019-ben sor kerül.
Mitől nő ennyire tempósan?
A gyógyászati segédeszköz (gyse) kassza is terítékre került: főként 2014 óta évente 10 százalékkal nő a gyse iránti igény, s a 2010-ben még 40 milliárd forintos kassza mára 70 milliárdosra nőtt, ami az alapkezelő számára nehézzé teszi a költségvetés követését, jegyezte meg Kiss Zsolt. Úgy vélte, a növekedésre csak részben ad választ a demográfiai változás (idősödő lakosság), éppen ezért erős revízióra, a szakterület átvilágítására lenne szükség kemény kontrollpontokkal, valamint az OSZ szakmai javaslataival. A közös munka még mindig nem indult el, holott szükség lenne arra is, hogy az OSZ is kezdeményezze a felülvizsgálatot a szakállamtitkárságon, ugyanis amíg nem tiszta a kép, addig a NEAK sem tud lépni.A gyógyászati segédeszközök területén utoljára 2009-ben próbáltak rendet vágni, ekkor készült Cserháti Péter, az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet főigazgatója szerint komplex intézkedés, amely megtakarítást, racionalitást célzott meg. Fontos lépés volt az áfa-csökkentés a 98, illetve 90 százalékos ártámogatott eszközök esetében 27-ről 5 százalékra. Hiányolta ugyanakkor az inflációt figyelembe vevő ártárgyalást, a valid árakat, s szerinte ezek ellensúlyozására minőségromlással, volumennöveléssel válaszoltak a gyártók, amelyek közül egyesek korrupciós eszközöket is bevetettek. Hiányzik a komplex szemlélet, bürokratikus és elégtelen a befogadási eljárás, elavul a termékkör a fejlesztések hiánya miatt. Megemlítette az ágazat érdektelenségét, illetve az érdekképviseletek fragmentáltságát is, példaként felhozva, hogy a gyógyszerészek jobban tudják érdekeiket érvényesíteni. A támogatáspolitika nem is reformra, hanem leginkább cserére szorul, állította. Cserháti szerint a területnek felelős kell, akár miniszteri biztos személyében, mert addig nem lesz előrelépés, amíg valaki ezt a roppant nagy és összetett területet nem fogja össze, erre ugyanis a szakállamtitkár sok feladata mellett képtelen.
Innováció a betegellátás területein
Az innovatív eszközök befogadása nehézkes, de általában elérhetőek azok az eszközök, amelyek a világ fejlettebb felén, fogalmazott Becker Dávid, a városmajori klinika igazgatóhelyettese, aki a kardiológiában alkalmazott, életmentő, életminőséget javító orvostechnikai eszközöket mutatta be.Klinikai döntéstámogató rendszereket kell alkalmazni, teamben kell dolgozni, mesterséges intelligenciát használni a radiológiában is, s ehhez nem kell feltalálni a spanyol viaszt, hiszen már vannak jó nemzetközi példák, mondta Berényi Ervin, a Debreceni Egyetem Klinikai Központjának elnöke. Többek között fontosnak tartotta a finanszírozás átalakítását, az elavult HBCs-k, OENO-k korszerűsítését. Rámutatott, hogy a radiológia ma a teljesítményre megy rá, a nagy teljesítményű gépek alkalmasak is a diagnosztizált betegszám növelésére, ám a leleteket valakinek értékelnie is kell (ezer-kétezer között van a nem értékelt leletek száma egyes nagy kórházakban), ugyanakkor átlagosan 20-30 százalékra tehető a feleslegesen elvégzett vizsgálatok száma – nemzetközi szinten is –, amelyeket „ki kell radírozni” a rendszerből.
Húsz év, jubileum
Az OSZ húsz évvel ezelőtt alakult, az orvostechnikai eszközök gyártóinak ugyanis volt miért és ma is van miért összefogniuk a hatékony érdekképviselet ügyében, mondta Králik György, a szövetség elnöke. Széles a paletta, hiszen a gyógyászati segédeszközöktől kezdve az orvostechnikai eszközökön, a képalkotó diagnosztikán át az informatikáig sok minden ide tartozik. Forradalmi változások figyelhetők meg a gyógyítást szolgáló technológiákban, aminek elérhetőségéért felelősséget érez a szövetség.A rendezvény fővédnöke Horváth Ildikó egészségügyért felelős államtitkár volt, akivel az OSZ vezetői előző nap találkoztak s a további tárgyalásokban egyeztek meg, adta hírül Rásky László, az OSZ főtitkára.”
Forrás:
Jubileumi konferencián a beszállítók bajairól; Sándor Judit; Weborvos.hu; 2018. november 21.
Lásd még (az Egészségtudományi Fogalomtár, AEEK, alapján):
TVK
„Teljesítményvolumen korlát. Magyarországon a finanszírozás tarthatósága érdekében került bevezetésre 2004-ben. A járóbeteg-szakellátásra és az aktív fekvőbeteg-szakellátásra vonatkozóan szolgáltatónként, éves szinten, havi bontásban meghatározott elszámolható teljesítmény mennyiség. A finanszírozást az OEP az ellátóknak kizárólag a volumenkorlát keretein belül nyújtja.”
HBCs
„HBCs = Homogén betegségcsoportok.
A fekvőbeteg-ellátás finanszírozásában használt betegosztályozási rendszer. Azokat az aktív kórházi ellátási eseteket sorolja egy finanszírozási csoportba, amelyek nagyságrendileg azonos teljesítményértékkel rendelkeznek, azaz közel azonos a szakmai-technikai ráfordítás igénye, és a csoportba sorolás orvosi szempontból is elfogadható. A besorolást elsődlegesen az ellátást indokló betegségek, a besoroláshoz kiemelt orvosi beavatkozások határozzák meg.”
HBCs súlyszám
„Egy HBCs súlyszáma az adott betegségcsoport költségigényének és az átlagos költségigénynek a hányadosa.
Magyarországon ez a díj az ellátás teljes (átlagos) költségét fedezi a tőkeköltségek (amortizáció, beruházás) kivételével.”
Orvosi Eljárások Nemzetközi Osztályozása
„Az orvosi gyakorlatban használatos eljárások azonosítására és csoportosítására használatos nemzetközi kódrendszer.
Az OENO (Orvosi Eljárások Nemzetközi Osztályozása) a vizsgálatok, beavatkozások, eljárások osztályzását jelenti. E beavatkozásokat, eljárásokat kóddal jelölik meg a tevékenységek besorolása érdekében.”
