Az Európai Bizottság 2019-es összehasonlító elemzése az európai digitális kormányzatról – 2019 eGovernment Benchmark (I. rész)

„Az Európai Bizottság több, mint egy évtizede publikálja éves rendszerességgel e-kormányzati összehasonlító elemzéseit (eGovernment Benchmark), amelyek betekintést nyújtanak az infokommunikációs technológiák (IKT) közszférán belüli használatába a vizsgált országokban. Ezen országok köre az EU 28 tagján kívül kiterjed Izlandra, Norvégiára, Svájcra, Szerbiára, Montenegróra és Törökországra, valamint az újonnan bevont Albániára és Észak-Macedóniára (összesen 36 országra). Ezeket a jelentés összefoglalóan „EU28+” nak nevezi, mi is így fogunk rá hivatkozni.

Az e-kormányzati összehasonlító elemzési keretrendszer összhangban van az EU 2016-2022-es időszakra vonatkozó e-kormányzati akciótervével, valamint a 2017 októberében elfogadott Tallini Nyilatkozattal, ami az e-kormányzat európai vízióját vázolta fel, törekedve arra, hogy az nyitott, hatékony és bevonáson alapuló legyen, és határokon átívelő, interoperábilis, személyre szabott, felhasználóbarát, teljeskörű digitális közszolgáltatásokat biztosítson minden polgárnak és vállalkozásnak, a közigazgatás minden szintjén. A közös e-kormányzati program elengedhetetlen az egységes digitális piac valóra válásához is.
Az összehasonlító elemzés mérései az online elérhető közigazgatási és közszolgáltatások érettségét méri a vizsgált országokban, négy fő referenciamutató (benchmark) mentén. Ezek a felhasználó-központúság (user centricity), az átláthatóság (transparency), az alapvető segítő tényezők (key enablers), valamint speciális európai jelenségként a határon túli szolgáltatásnyújtás (cross-border service delivery).

A 2019-es e-kormányzati összehasonlító elemzés (eGovernment Benchmark 2019) kiemeli, hogy a digitális technológiák teljes potenciáljának kiaknázása alapvető fontosságú kihívást jelent a kormányzati, közigazgatási szervezeteknek. Az e-közigazgatásban ez egyrészt az online közszolgáltatások optimalizációját jelenti a felhasználók igényeivel összhangban, valamint ezeknek a szolgáltatásoknak a növekvő mértékű igénybevételét.

A négy említett fő referenciamutató összesített értéke szerint az európai mezőny éllovasai Észtország, Málta és Ausztria. Rögtön utánuk következnek Lettország, Litvánia és Finnország. A leginkább elmaradók Délkelet-Európa országai, amelyek az EU28+ átlagának alig 65%-át érik el. A jelentés szerint a rés az élenjárók és a lemaradók között továbbra is jelentős, ugyanakkor némileg szűkülni kezdett az elmúlt években.

Ha közelebbről megvizsgáljuk a négy kulcsmutató szerinti eredményeket (amely mutatók maguk is összetettek, több részmutatóból állnak), akkor a következő kép rajzolódik ki.

A felhasználó-központúság mutatja a legmagasabb értéket, az EU-28+ összességében 85%-ot. Ez a mutató az online elérhetőség, a használhatóság és a „mobilbarátság” részmutatóiból áll össze. A legnagyobb fejlődésre ez utóbbi terén van szükség, aminek értéke 68%.

Az átláthatóság értéke az EU28+ országok átlagában 62%. Ezen belül a legalacsonyabb értéket szolgáltatásnyújtási jelzőszám mutatja (55%), míg a legjobb értéket a közintézmények működésének jelzőszáma kapta (72%). A harmadik részmutató a felhasználok ellenőrzési lehetősége saját személyes adataik felett.

Az alapvető segítő tényezők (key enablers) terén az EU28+ országai összességében 58%-ot értek el. Ezen belül az elektronikus azonosítók (eID) és a közhiteles források (authentic sources) mutatói kapták a legalacsonyabb értéket (54%, 55%), míg ez e-dokumentumok és digitális postázás mutatói jobb képet mutatnak (65%, 63%).

A négy kulcs-referenciaérték közül a határon túli szolgáltatásnyújtás kapta a legalacsonyabb értékeket – az EU28+ országai körében 53%-ot. (Megjegyzés: ebben a mutatóban jelentkezik leginkább az a torzító hatás, ami abból fakad, hogy a 36 ország között nem csak az EU és nem is csak az EGT tagjai vannak, így tőlük nem is várható a szolgáltatások EU-n belüli szabadságának maradéktalan érvényesülése. A többi mutató fejlesztése nemzeti hatáskörben is érvényesülhet.) Ezen belül ugyanakkor jelentős különbség van a polgárok, valamint a vállalkozások által elérhető szolgáltatásokban: előbbiek terén 48%, utóbbiaknál 63% a mutató.

A jelentés egy újszerű fogalmat is körbejár, ez pedig az összehasonlító elemzésen alapuló tanulás (benchlearning exercise). Ez rámutat arra, hogy az e-közigazgatás előrehaladása szorosan összefügg más olyan tényezőkkel, mint az állampolgárok preferenciái és készségei, a közpolitikák és a digitális környezet (digital context) összefüggései. Az e-közigazgatás teljesítményét két fő mutatón keresztül mérik, amiket abszolút mutatóknak is hívnak. A penetráció leírja annak mértékét, hogy a közigazgatási és közszolgáltatások mennyire érhetők el online csatornákon keresztül. A digitalizáltság foka (digitizáció) pedig azt, hogy a közigazgatás ügyféloldali és háttérbeli folyamatai milyen mértékben digitalizáltak. A jelentésben követett gyakorlat túlmegy az egyes országok teljesítményének szimpla mérésén, és statisztikai eszközöket használva megvizsgálja azt is, hogy ezeket a nemzeti teljesítményeket milyen külső tényezők befolyásolják. Ezt a hat relatív mutatót három kategóriába sorolták: felhasználói jellemzők (digitális készségek, IKT-használat), közigazgatási jellemzők (közigazgatási szolgáltatások minősége, nyitottság) és a digitális környezet jellemzői (összekapcsoltság, a magánszektor digitalizációja). A korreláció-analízis eredménye azt mutatja, hogy a penetrációs mutató értéke a legszorosabb összefüggést a digitális készségekkel, az IKT-használattal és közigazgatási szolgáltatások minőségével mutatja, míg a digitizáció mutatója az összekapcsoltsággal és szintén a közigazgatási szolgáltatások minőségével. Az összehasonlító elemzésen alapuló tanulás gyakorlata lehetővé teszi azt is, hogy az e-közigazgatási teljesítményeket hasonló jellemzőkkel bíró országok között vessük össze, ami lehetővé teszi a jó gyakorlatok elterjedését a hasonló adottságú országok között.

A penetráció és a digitizáció tengelyei mentén felrajzolt mátrix látványosan ábrázolja az egyes országok teljesítményét. Észtország, Lettország és Litvánia például mindkét tengely mentén kiugróan jó teljesítményt mutat, ahogy jók az összesített mutatói Finnországnak, Dániának, Hollandiának vagy Ausztriának is, míg Magyarország, Lengyelország, Görögország és Németország mindkét mutatóban alulteljesít.

Az európai összehasonlító elemzés rámutat arra is, hogy legfontosabb befolyásoló tényezők közül a közigazgatási intézményekbe vetett bizalom jelentősége egyre növekvő fontosságú. Ez a bizalom akkor erős, ha a polgárok okkal bízhatnak benne, hogy magas színvonalú és a biztonságot is garantáló online közszolgáltatást kapnak. A személyes adatok felhasználó általi átláthatósága, valamint a közcélú web-oldalak biztonsága egyaránt olyan területet jelentenek, ahol még az élenjáró országokban is komoly előrelépésre van szükség. Ez egyben az e-közigazgatási szolgáltatások fejlődésének is kijelöli az irányát: olyan digitális közszolgáltatásokat kell fejleszteni, amelyekkel elnyerik az emberek bizalmát és megkönnyítik a kapcsolattartást a kormányzati szervezetekkel.”