„Kétséget kizáróan megdönti az internet szabályozhatatlanságának mítoszát Az új média és a szólásszabadság című könyv, amelyet az internetes platformok társadalmi nyilvánosságra gyakorolt hatásáról írt Koltay András. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektorának átfogó, angol és magyar kiadásban megjelent munkáját műhelykonferencián mutatták be a Ludovika Főépület Zrínyi termében.
Az új média és a szólásszabadság című könyv és annak angol nyelvű változata egy csaknem 20 éves tudós pálya újabb állomása – világította meg a konferencia apropóját Török Bernát. Az NKE Információs Társadalom Kutatóintézet (ITKI) vezetője szerint az online platformok felelőssége számos irányból vizsgálható, ő maga a szólásszabadság alkotmányjogi aspektusából járta körbe a témát. Mint elmondta: az önmagában már nem kérdés, hogy ezeket a platformokat szabályozni kell, hiszen az internet világa az elmúlt öt évben is sokat változott, a kérdés ma inkább már arra irányul, hogy milyen felelőssége van ezeknek a platformoknak? „A polgárok részvétele érték a demokratikus közvélemény számára” – szögezte le az Alkotmánybíróság gyakorlatából kiszűrhető egyik követelményt Török Bernát, aki hozzátette azt is: a szólásszabadság szempontjából releváns platformok, mint a Facebook, vagy a Twitter a társadalmi diskurzus fontos formái, a vélemény „újfajta hangerősítői”. Nagy értékük, hogy több embernek adnak teret véleményük elmondására, így szabályozásukkor figyelni kell arra, hogy értékei ne vesszenek el. Ezen platformokon sokkal gyorsabban terjed a vélemény, a szabályozási kísérletek ezt a sebességet próbálják felvenni – utalt az intézetvezető például arra a francia kísérletre, amely a „fake news” jelenségére 24 órán belül próbál jogi eszközökkel reagálni. A platformok elsődleges felelőssége ugyanakkor abban áll, hogy milyen tartalmakra terelik figyelmünket. Ezek a felületek nem pusztán tárhelyek, ugyanis algoritmusaikkal is irányítják, hogy milyen tartalmak kerülnek ténylegesen elénk – emelte ki Török Bernát, aki szerint ez mindenképp szabályozási feladatot ad. Másrészt a platformok moderátori szerepet is vállalnak, ezzel kapcsolatban azt kell biztosítani, hogy a vélemények szűrésekor belső szabályaikon túl a szükséges mértékig a magyar társadalom és alkotmányosság mércéi is érvényesülhessenek. Péterfalvi Attila a könyvbemutatón arra hívta fel a figyelmet, hogy a szólásszabadságot ma már profit alapon működő magánszereplők is alakítják, akik korlátozzák, vagy tágítják ezt az alapjogot, amely ezek szerint nem kizárólag állami jog. A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke szerint számukra a kötet „alapmű”. Hatalmas értéke, hogy bemutatja a régi és az új bírói gyakorlatokat a témában, és a NAIH hatáskörébe tartozó kérdéseket elemez tudományos alapossággal, sőt megoldási modelleket is ajánl. Varga Zs. András filozófiai tartalmú fejtegetésében arról szólt: a szólásszabadságot az igazság keresése ihlette, azóta azonban kételkedni kezdtünk az igazság létezésében. Az alkotmánybíró szerint ebből lett a „fake news”, amelynek nem kell megfelelnie a valóságnak, mégis a szólásszabadság védelme alatt áll, ami ellentmondás. A professzor szerint a mérce is sokkal egyszerűbb, hiszen ma nem az a kérdés, hogy valami igaz-e, vagy sem, hanem sokkal inkább az, hányan tekintik igaznak. Ezt a „kvázi igazságot” pedig a közösségi média felerősítette. Lehet-e azonban a valóságtól büntetlenül elszakadni és jogot építeni rá? – Varga Zs. András szerint erre nem ad válaszokat a könyv szerzője, de bizakodik abban, hogy lesz olyan szabályozás, ami kiszabadít ebből a mátrixból. Menyhárd Attila egyetemi tanár a kötetet elemezve az internetes szolgáltatók felelősségére mutatott rá. „Kapuőrnek” nevezte ezeket a szolgáltatókat, amely magában hordozhatja azt is, hogy az állam lemond a platformok fölötti közvetlen kontrollról, amit a szolgáltatóktól vár el, ez pedig az igazságszolgáltatás „privatizálásához” vezet. A professzor innovatív megoldásokat sürgetett a szolgáltatók szabályozására, amelyre szerinte a globális szolgáltatók regionálisan eltérő volta miatt nemcsak nemzetközi keretek között, hanem a nemzeti jogalkotásokban is választ kell adni. Ződi Zsolt a mű kritikájában arra hívta fel a figyelmet, hogy nem érdemes ezen platformokat „médiavállalatnak” tekinteni, hiszen a felületek nem végeznek szerkesztést, algoritmusaik a felhasználó médiafogyasztási szokásainak függvényében hoznak elő tartalmakat. Az NKE ITKI tudományos főmunkatársa szerint szintén nem érdemes egy kalap alá venni ezeket a platformokat, hiszen a közösségi média és a keresőmotorok jelentősen különböznek, mást jelent például a „fake news” a Google-on és mást a Facebookon.
Az új média és a szólásszabadság című könyv szerzője, Koltay András az elhangzott gondolatokra való reagálást követően a művet megalapozó kutatómunka tanulságairól beszélt. Kifejtette: a könyv nem az internet áldásos hatásairól szól, beszélni azonban kell róla, hiszen a világháló „gazdagította a társadalmi nyilvánosságot”, az információhoz jutást jelentősen megkönnyítette. A rektor utalt az amerikai elnökválasztással kapcsolatos „fake news” botrányra, amely óta 3 év telt el, így ez ma már nem tekinthető új jelenségnek, azonban „minőségében, sebességében, terjedési hatásában” mégis nóvum. A médiajogász szerint újdonság, hogy alkotmányos védelem illeti meg az algoritmusok által generált keresési hibákat, de a nem emberek által összeállított Facebook hírfolyamot is. A szerző beszélt az internetet körül ölelő mítoszokról is. Koltay András szerint ilyen mítosz, hogy az internet szabályozhatatlan, vad világ, ahol az államnak nincs szava. Szintén mítosz, hogy az internet adta korlátlan szabadság majd békéhez, szeretethez vezet, holott a társadalmi problémák ebben a közegben is nőttek. A megjelenéseket generáló algoritmusok körül is van mítosz, Koltay András ezzel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy ezek végén azért mindig ott van egyrészt az azokat létrehozó ember, másrészt a befogadó, aki a Facebook egyik kísérletének tanulságai szerint terelhető, manipulálható például egy parlamenti választás esetén. „Minden nemzetnek joga van arra, hogy saját nyilvánosságát szabályozza” – fogalmazott Koltay András annak kapcsán, hogy az online platformok esetén a szabályozási technikákban az államnak és a szolgáltatóknak is vissza kellene lépniük és valahol félúton lenne érdemes kialakítani a szabályozás kereteit.”
Forrás:
Alapmű született a 21. század új nyilvánosságának felelősségéről; Tasi Tibor; Nemzeti Közszolgálati Egyetem; 2019. november 22.
Lásd még korábbi cikkünket: Műhelykonferencia: Az online platformok felelősségéről
