Szerkesztői megjegyzés: A cikkben emlegetett Nefmi helyett mindenütt természetesen NFM (Nemzeti Fejlesztési Minisztérium) olvasandó.
„A 2005 óta 100 százalékban a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) tulajdonában lévő Kopint-Datorg Infokommunikációs Zrt. az elmúlt ciklusokban a kormányzati portál (www.magyarorszag.hu) és annak kiszolgáló rendszerei (elsősorban az Ügyfélkapu) működtetőjeként lett ismert, de ezzel párhuzamosan évek óta végez közigazgatási hálózatüzemeltetéssel és menedzsmenttel kapcsolatos feladatokat is.
…
A ma működő Kopint-Datorg helyzetéről sokat elárul, hogy a minisztérium infokommunikációs koncepcióját meghatározó minden egyes kormányrendeletben név szerint szerepel. A Kopint-Datorg az egyedüli kormányzati célú hírközlési szolgáltatásra jogosult vállalat, s év eleje óta felügyelete alá tartozik minden állami tulajdonú országos gerinchálózaton nyújtott kormányzati szolgáltatás. Azóta a feladatai folyamatosan bővülnek, a hatásköre egyre nő: ma már több közigazgatási szerv informatikai szolgáltatásait is konszolidálja, kiemelt állami nyilvántartás kezeléséért felelős és számos minisztérium központosított közbeszerzési folyamatainak koordinálásában is részt vesz.
…
Mint arról nemrég hírt adtunk, nyártól Fellegi nagyjából 18-20 milliárd forinttal „alkudta” lejjebb a minisztérium és a távközlési szolgáltatók közötti informatikai szolgáltatási szerződések éves árát, ötödével csökkentve az évi közel 100 milliárd forintos közigazgatási informatikai kiadásokat (ennek körülményeiről lásd: Milliárdos percdíjak, Magyar Narancs, 2011. április 7.). A Narancs kérdésére Vályi Nagy Vilmos, a Nefmi kormányzati informatikáért felelős helyettes államtitkára ezt azzal egészítette ki, hogy a minisztérium döntően a licenc- és szoftvertámogatási díjak, illetve a távközlési és agrárinformatikai szolgáltatásokat érintő szerződések felülvizsgálatával érte el a szükséges megtakarításokat; és ezzel együtt szükség volt a párhuzamos, azonos szolgáltatási – tehát fölösleges – szerződések megszüntetésére is.
…
Ekkor már jól látszódtak a kormányzati infokommunikációs stratégia körvonalai: az állam lehetőleg egy fillért nem szeretne fizetni informatikai hálózatok használatért és piaci szolgáltatók informatikai szolgáltatásaiért. A Nefmi karácsony előtt bemutatott Digitális Megújulás Cselekvési Terve csak arra utalt, hogy megvalósul az „állami hálózatok konszolidációja és kiterjesztése”. Az első konkrétumokat pár nappal később a 346/2010-os kormányrendelet fogalmazta meg: „Kormányzati célú hírközlési szolgáltatást csak a kijelölt kormányzati célú szolgáltató – a Kopint-Datorg Infokommunikációs Zrt. – végezhet, kivéve, ha erre más határozat vagy törvény felhatalmazást ad.” A rendelet szó szerint megtiltja a piaci szolgáltatóknak, hogy állami szerveknek nyújtsanak hálózati szolgáltatást, s pontosan felsorolja, mely hálózatok felügyeleti jogait kötelesek az érintett szolgáltatók, állami intézmények átadni a kormányzati célú hírközlési szolgáltató, a Kopint-Datorg részére. A következő hetek pontosan megtervezett törvény- és rendeletalkotási sorozata eredményeként az összes – huszonhárom – állami tulajdonú optikai kábelen futó állami hálózat kormányzati célú felhasználásának kizárólagos joga a Kopint-Datorghoz került.
Stratégiai szempontból a három legkiterjedtebb országos gerinchálózat – az Állami Autópálya Kezelő (ÁAK) Zrt., a MÁV, illetve a Magyar Villamos Művek – infrastruktúrájához kapcsolódó hálózat felügyeleti jogának átemelése volt a legfontosabb.
…
Optimista minisztériumi becslés szerint a hálózatok konszolidációjával, egyes szakaszok szükséges modernizációjával, a párhuzamos hálózatok összekapcsolásával és további végpontokig elérő optikai kábelszakaszok kihúzásával a Kopint-Datorg akár bő egy év alatt képes lehet arra, hogy 100 százalékosan állami tulajdonú, országos lefedettségű, integrált gerinchálózatot hozzon létre, és azon keresztül szolgálja ki a kormányzati és közigazgatási szerveket. Az egyszeri beruházás költségigénye a projektet testközelből szemlélő forrásunk szerint 15-16 milliárd forint körül mozog…
A Kopint-Datorg nemcsak a hálózatkonszolidációban, hanem a közigazgatási informatika újraszervezésében is aktív. A január 1-jén kihirdetett 2010. évi CLVII. törvényben a parlamenti kétharmad az eddig jórészt magáncégek kezelte huszonhárom legjelentősebb – többek közt az állampolgárok személyes adatait, a lakcímeket vagy az egészség- és nyugdíjbiztosításokat tartalmazó – állami nyilvántartásokat nemzeti adatvagyonnak minősítette át, visszavette a piaci szereplőktől a kezelés jogát és azt állami közigazgatási, illetve 100 százalékban állami tulajdonú vállalatok hatáskörébe rendelte. Adatfeldolgozó tevékenységet az illetékes közigazgatási szerven kívül mostantól csak az állami adatfeldolgozó, tehát a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala (KEK KH), a Kopint-Datorg és a Földmérési és Távérzékelési Intézet végezhet.
…
Az adatbázisok jelentős részének feldolgozását a Közigazgatási- és Igazságügyi Minisztérium (KIM) alá tartozó KEK KH végzi, míg a közigazgatási megállapodások értelmében a Kopint-Datorg egyelőre négy-öt nemzeti adatvagyonnak minősülő adatbázis feldolgozásáért felel. A KIM-nek és a KEK KH-nak a jelek szerint mégis csak epizódszerep jut az infokommunikációs stratégia alakításában.
…
Sőt, a március végén elfogadott 53/2011. kormányrendelet a minisztériumok, háttérintézmények infrastruktúráinak üzemeltetését és a hozzájuk kapcsolódó közbeszerzések koordinálásáért felelős főigazgatóság komplett informatikai szárnyát a Kopint-Datorghoz rendeli. Ez újabb 110 alkalmazott áthelyezésével jár és további 6500-7000 kormányzati felhasználó kiszolgálását várja el. A tavaly alig 190 főnek munkát adó Kopint-Datorg ma már több mint 400 alkalmazottat foglalkoztat.
…
A minisztérium még decemberben – az egykori Pénzügyminisztérium Informatikai Szolgáltató Központjának jogutódjaként – életre hívta és rögvest saját fennhatósága alá rendelte a Kormányzati Informatikai Fejlesztési Ügynökséget (KIFÜ), ami évi 110 milliárd (!) forint felett diszponál. Egy ekkora induló tőkével startoló kormányzati fejlesztő központ azt vetíti elő, hogy a minisztérium a továbbiakban házon belül próbálja megoldani a komolyabb informatikai fejlesztéseket. Ebbe az irányba mutat az is, hogy az irányadó kormányrendelet félig-meddig szabad kezet ad a KIFÜ-nek: amennyiben indokolt, projektgazdaként magához vonhatja bármelyik közigazgatási szerv berkein belüli fejlesztést.”
Forrás:
Fellegi kedvenc cége mindent visz – Gerincproblémák, Rényi Pál Dániel, Magyar Narancs, 2011. május 5.
