„Az EMC Magyarország nevében megszólaló Slamovits Tibor, a kormányzati üzletág igazgatója a korábbi kormányzati megszólalásokban elhangzott célok (költségcsökkentés, javuló és bővülő szolgáltatások, növekvő biztonság, nagy adatbázisok) közötti ellentmondások feloldására tett javaslatot a „kormányzati felhő” megoldási mód előnyeinek bemutatásával.
Kiemelve a Kopint-Datorg és a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalának (KEKKH) speciális helyzetét és szerepét, egy transzformációs nagy projekt vízióját mutatta meg, ami 4-6 év alatt átrendezhetné a jelenlegi közigazgatási rendszereket mind az adattárolás, az alkalmazások területén mind pedig az új, rohamosan terjedő végfelhasználói platformok befogadása terén.
A legfontosabb kérdésnek az átalakításba bevont szolgáltatások kiválasztását jelölte meg, illetve megemlítette, hogy a nemzetközi tapasztatok szerint érdemes a kisebb jelentőségű rendszerekkel elindulni az átalakítás során.
…
A nyitó előadásban először Fekete Gábor, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára fejtette ki röviden álláspontját az új stratégiával kapcsolatban. Az új alapelvként is felfogható „Mit parancsolsz, kedves gazdám?” jelmondat mellé megadta annak szakmai értelmezését, miszerint a korábbi projektindítási módszerrel szemben most új megközelítést alkalmaznak, melyben a prioritási sorrend megváltozik:Felhasználói igények felmérése → Szabályozás → Fejlesztés, üzemeltetés
Az új megközelítéshez új fejlesztési alapelvek is társulnak, ezek között hármat emelünk ki. Az egyik az időtényező a döntésekben, a fejlesztés során és a felhasználói funkciók működése során. A másik alapvetően új szemléletet tükröző alapelv az óriási, több éven keresztül fejlesztett integrált rendszerek támogatása helyett a „distinkció” fogalommal meghatározott lehatárolt funkcionális egységekben való gondolkodás.
A harmadik a szubszidiaritás, melynek jelen esetben nemcsak az általános „mindent a maga helyén” értelmét kell tudatosítanunk, hanem ennek egyfajta kiterjesztését is a „besegítés lefelé és felfelé” elvet. Tehát az alulról érkező jó ötletek befogadására legyen kész a felsővezetés, és szükséges esetben a felső szint (kormányzat) támogassa az alsó szinteket, ha rászorulnak. Ez a gondolkodás már egy kicsit a Toyota módszer felé történő elmozdulást jelenti, ami mindenképpen üdvözölhető változás.
Az előadás végén azt is megtudtuk, hogy a korábbi stratégiák felhasználásával, az említett alapelvekre építve június végéig elkészül az e-közigazgatás fejlesztésére vonatkozó tömör, körülbelül 20 oldalas koncepció. A lényeg, amit Fekete Gábor búcsúzáskor mondott törekvéseink eredményére vonatkozóan: „Ne jó álom, hanem jó állam legyen!”
…
Ezt követően Vetési Iván, a KEKKH elnöke ismertette a NEK (Nemzeti Egységes Kártyarendszer) projekt állását és a már elfogadott koncepció lényeges elemeit. Ezek szerint az egy kártya elvét elvetették, és olyan kártyamenedzsment központot hoznak létre, melynek fő feladata az egységes nyilvántartás biztosítása és a kártya-kibocsátások koordinációja lesz. Lesznek akkreditált kártyakibocsátók, tehát ez a funkció nem lesz központosítva.A kártyarendszerhez az állami kibocsátások esetén kötelező a csatlakozás, a civil illetve vállalkozói kezdeményezések esetén a csatlakozás önkéntes. A jogszabályi hátteret némileg módosítani kell, de minden esetben az alapvető személyes adatvédelmi jogok teljes körű biztosítása mellett. A kapcsolódó szakrendszerek saját adatbázissal rendelkezhetnek, és saját jogosultságkezeléssel biztosíthatják az adott környezetben szükséges hozzáférési lehetőségeket.”
Forrás:
Megvalósítható-e a kormányzati felhő?, Bojta János, Bitport.hu, 2011. június 3.
