Adatvezérelt, előtekintő kormányzás – előtérbe kerülő forgatókönyvek

„A „Policy Design and Practice” szaklap 2020. évi 3. számának május 13-án online is elérhetővé tett egyik tanulmánya az adatokra támaszkodó előrelátó kormányzás esélyeit és lehetséges típusait vázolja fel (Data-driven anticipatory governance. Emerging scenarios in data for policy practices). Mint a szerzők rámutatnak, a digitális forradalomnak köszönhetően az infokommunikációs technológiák minden korábbinál nagyobb összekapcsoltságot, magas teljesítményt és átütő erőt képviselnek. Ennek egyik vetülete, hogy olyan mennyiségű digitális adatot állítunk elő, tárolunk és dolgozunk fel, amihez hasonló nem volt korábban az emberiség történetében. A társadalom „adatosítása” (datafication of society) során társadalmi jelenségeket számszerű elemzésre alkalmas mennyiségi adatokkal írjuk le. A lassan már közhelyesen hangzó „az adat az új olaj” párhuzama több tekintetben is megáll: az adat is olyan nyersanyag, amit feldolgozni és finomítani kell ahhoz, hogy valós értéket teremtsünk vele. Az adatok előtérbe kerülése világszerte befolyásolta a kormányzatokat is cselekvési terveik alakításában, a kormányzat és a kormányzás új típusait vetítve előre.

Az adatgazdagság a tudás új formáját hordozza, ami újszerűen tájékoztatja a szakpolitikai döntéshozókat is. Az adatosítás forradalmasítja a szakpolitikai elemzések folyamatát is, ami hagyományosan a társadalomtudósok szokásos eszköztárát (pl. felmérések, interjúk, közvélemény-kutatások) alkalmazta, most viszont lehetővé vált a döntések és intézkedések valós idejű nyomon követése is. Bár ennek teremtve romboló (diszruptív) hatása jelentős, ennek ellenére viszonylag ritka a szakpolitikai alkalmazása, amiben a technikai kompetenciák hiányossága és interoperábilitási nehézségek is közrejátszhatnak. A legígéretesebb lehetőségnek az előrejelző analitika (predictive analytics) tűnik, ami már az előtt muníciót adhat egy adott probléma megoldásához, hogy az a maga teljes valójában megmutatkozna, előre jelezné a kielégítetlen szükségleteket és azt, hogy hol kell ellenintézkedésekre felkészülni a jövőben felmerülő problémákra.
Bár a szakpolitika-formálásban a nagy adatbázisok és az előrejelző analitika használata ritka, a versenyszférában és a közszolgáltatások nyújtásában már megszokott gyakorlat. (Utóbbira példa alkalmazása a rendőr-járőrözésben, az egészségügyi ellenőrzések tervezésében vagy az amerikai szövetségi adók behajtásában.) Az előrelátó kormányzás koncepciója amúgy nem új – a ’90-es években a New Public Management részeként került előtérbe. A szakirodalom már annak idején sokat foglalkozott az előnyein kívül a lehetséges negatív hatásokkal is, mint amilyen az elfogultság erősítése a döntéshozatalban, vagy az okszerűség és a korreláció összekeveredése az algoritmusok használata közben. Az átláthatóság, az elszámoltathatóság és az igazolhatóság szintén problémaként merülhet fel, mivel a polgárok adott esetben – az algoritmusok „láthatatlansága” miatt – nem ismerhetik annak hátterét, hogy miért kerültek egyik vagy másik intézkedés hatálya alá. Mindezzel együtt ma már nem az a kérdés, hogy az adatok megváltoztatják-e a szakpolitikai kormányzást, hanem csak az, hogy hogyan. Az adatvezérelt előrelátó kormányzás kérdése ezért időszerűbb, mint valaha.

Az előrelátó kormányzás koncepciója közel sem egységes teória. Történetileg a katonai gondolkodásban gyökerezik, amikor a hidegháború idején az Egyesült Államokban a kormányzat a védelempolitikát különböző várható forgatókönyvekre dolgozta ki. Ez a felkészültségre irányuló stratégiai megközelítés nem előre definiált helyzetekre adott válaszokat, hanem abban segített, hogy a körülmények változása esetén a cselekvési képesség célzottabb, rugalmasabb és robusztusabb legyen. Ez megfelel a mai, a kormányzat más területeire általánosított elvárásoknak is. A koncepció ugyanakkor a fejlődése során egyre inkább bevonó jellegű lett – az előrejelzések forrásai a szakemberek és laikusok interakciói lettek. (A kollektív vízióra épülő jövőtervezésre a szerzők jó példaként említik az EU szakpolitikai műhelyének (EU policy lab) „The Future of Gov 2030+ – A Citizen Centric Perspective on new government models” elnevezésű kezdeményezését.)

A szerzők az adatoknak a jövőre irányuló gondolkodásban való felhasználását meglévő és dokumentált esettanulmányok feldolgozásával elemezték. Ennek során olyan eseteket vettek górcső alá, amelyekben előrejelző technikákat alkalmaztak, nem hagyományos forrásokból származó adatokra támaszkodva, részvételre és szereplők széles körének bevonására törekedve, kormányzati intézményekhez és folyamatokhoz kapcsolódva. Olyan megvalósult projekteket emelnek ki, mint az öregedéssel és a technikai eszközökkel támogatott életkörülményekkel (ambient assisted living, AAL) kapcsolatos jövőkutatás Bécsben, az okosváros-technológiákkal kapcsolatos víziók felvázolása Bergamoban vagy az északkelet-angliai közösségi közlekedés fejlesztésére irányuló „Metro futures” projekt.

Az adatvezérelt előrelátó kormányzás esetei számos jellemzőben térhetnek el egymástól, ugyanakkor közös vonások is kimutathatók. A tapasztalatok alapján a szerzők három lehetséges forgatókönyvet vázoltak fel a tervezésre és megvalósításra:

1. A szakpolitikai irányítópult forgatókönyve: adatvezérelt előrelátó kormányzás a kormányon belül. Az adatok jobb elérhetősége és a közadatok jobb felhasználhatósága megfelelő előfeltételt jelent a kormányzatnak arra, hogy konkrét szakpolitikai kérdések megválaszolásában adatokra támaszkodjon, akár meglévő adatbázisok egyesítésével, akár hivatalos és nem hivatalos adatok (mint a távközlési cégek adatai vagy internetről bányászott információk) kombinálásával. A fő kihívást ez esetben az adatok átláthatóságának és egyértelműségének valamint az elszámoltathatóságnak a biztosítása jelenti. Minden érdekeltnek, függetlenül előzetes szakmai tapasztalatától, képesnek kell lennie az adatok értelmezésére és arra, hogy könnyen összekapcsolja az adatokat a vizsgált jelenséggel. Ezért az információs és interfész-tervezés alapvető fontosságú kompetencia, ahogy az adat-vizualizáció is.
2. Az adat-együttműködés forgatókönyve: állami-magán partnerség az adatvezérelt előrelátó kormányzás érdekében. A kormányzatnak nem mindig állnak rendelkezésére a szükséges adatok, azok gyakran a vállalati szférában találhatók. Ennek a második modellnek a kereteit ezért a különböző érdekeltek közötti adatcsere határozza meg. A szereplők konszenzusos és proaktív módon osztják meg adataikat egymással, közösen követik nyomon a történéseket és készülnek fel a jövőbeli változásokra is. A fő kihívást az adatok használhatóságán kívül itt a társ-alkotási folyamat eredményessége jelenti, ami az értelmét adja az adatmegosztásnak. A szereplőknek figyelemmel kell lenniük a magánszféra védelmére és a jogi környezetre, beleértve az olyan specifikus szabályozást is, mint a GDPR. Az adatok megszerzése még nem jelent önmagában sikert: a társ-alkotással megvalósított értelmezési folyamat feltételezi, hogy a rendszer biztosítsa a közös feltárást, az adatáramlás interakciós pontjait és közös szolgáltatást a problémamegoldás tervezéséhez, előre meghatározott speciális feltételekkel.
3. A kollektív képzelet forgatókönyve: adatvezérelt előrelátó kormányzás a polgárok bevonásával. Ez a forgatókönyv polgárok széles körének bevonásával számol, amire ugyan még kevés gyakorlati tapasztalat van, de növekvő igény várható rá. E téren a nyílt konzultációkat lehetővé tevő technológiák terjedése fontos lépést jelent megvalósult előfeltételként. A forgatókönyvek közül talán ezt a legnehezebb megvalósítani, a széleskörű részvétel biztosítása és a technikai korlátok meghaladásának szükségessége miatt. A modell sikeréhez kulcsfontosságú kompetenciát jelent a a kísérletezésben és a polgárok bevonásában, elkötelezetté tételében való jártasság. A forgatókönyv egyaránt alkalmas lehet új szakpolitikai ötletek felszínre hozására és létező szakpolitikai gyakorlatok értékelésére is.

”

Forrás:
Data-driven anticipatory governance. Emerging scenarios in data for policy practices; Stefano Maffei, Francesco Leoni, Beatrice Villari; Policy Design and Practice; https://doi.org/10.1080/25741292.2020.1763896; 2020. május 13.
(A cikk szabadon olvasható.)
Lásd még:
Future of Government 2030+: Szakpolitikai következmények és ajánlások; Magyary Zoltán E-közigazgatástudományi Egyesület; 2019. október 3.
EU Policy Lab; Európai Bizottság