Folytatódik a (technológiai) hidegháború
Ami sokak szerint nem is háború, a jelek szerint nem éppen hideg – de egészen bizonyosan nem a technológiáról szól, hanem valami sokkal többről. A héten ugyanis bejelentették, amit már várni lehetett: a brit kormány is blokkolni fogja a kínai telekommunikációs óriáscég, a Huawei piaci térnyerését. Oliver Dowden digitalizációs miniszter közlése szerint a kormányhatározat értelmében 2021. január 1-től egyetlen brit cég sem vásárolhat az országban kiépülő 5G-hálózathoz szükséges berendezéseket az amerikai célkeresztbe került kínai technológiai gyártótól. Ennél tovább is mentek: ugyanis 2027-ig bezárólag a már felszerelt, vagy beépített 5G-s Huawei-eszközöket is le kell szerelni és más gyártmányokkal kell majd helyettesíteni. A kőkemény lépés, furcsa mód, bizonyos értelemben egyszerre „engedékeny” is, amennyiben a brit konzervatívok legharciasabb csoportjának követeléseivel ellentétben érintetlenül hagyja a már felszerelt és működő korábbi generációs (2G, 3G és 4G) berendezéseket.
Az intézkedésnek ez a furcsa kettőssége ordítva hívja fel a figyelmet arra is: nyilvánvalóan nem a hivatalos magyarázatban kell keresni a döntés okát. Mert, hogy szólt a kormányhatározat, illetve a brit politikai elit által hangoztatott magyarázat? A hivatalos indoklás szerint a Huawei cég által gyártott technológiák révén rendkívüli nemzetbiztonsági kockázatok épülnének be az ország telekommunikációs rendszerébe. Kína ugyanis – így szól a nyilvánosan hangoztatott amerikai álláspont, tehát ezt hangsúlyozzák a nyugati szövetségi rendszer tagjai is – olyan ország, ahol a helyi törvények arra kötelezik a technológiai vállalatokat, hogy szükség esetén adatokat osszanak meg a rendvédelmi hatóságokkal. Ennek alapján nem csupán az feltételezhető, hogy kínai internetes cégeknél „nincsenek biztonságban” a felhasználók adatai, de egyben akár azt is, hogy az ottani gyártók az általuk fejlesztett technológiákba titkos „hátsó kapukat” építenek be. Amin keresztül a kínai állami szervezetek aztán hozzáférhetnek a külföldi felhasználók adatforgalmához is.
Szögezzük le: mindez természetesen lehetséges, sőt valószínű. Ugyanis éppen ezt teszi minden ország minden „nemzeti” technológiai cégével. Egyrészt törvényesen (ahogy a kínaiaknál is jogszabály írja elő az állami adatkérés lehetőségét). Másrészt merőben informális alapon, az illetékes „szervek” hangsúlyos kérelmezése nyomán. Hogy ez mennyire így zajlik a nyugati világban, arról érdemes lesz egy külön körpanorámában áttekintést adni az elkövetkező hetekben. Aminek keretében ma már anekdotának is felfogható, de egykor véresen komoly történetek emlékeztetnek arra is: az államok és multinacionálisan működő nemzeti technológiai vállalataik közötti szoros „nemzetbiztonsági együttműködés” még csak nem is a digitalizált 21. század terméke, és bizony nem is csak az „autoriter” rendszerek sajátossága.
De, visszakanyarodva a brit kormányzati indoklásra. Az – egyik – kérdés az: mitől változott hirtelen kockázatossá a februárban még legalább részlegesen megbízhatónak minősített kínai felszerelés? A brit kormányzati hírszerző konglomerátum, a GCHQ Nemzeti Kiberbiztonsági Központja (amely az év elején még az ún. alapberendezéseken kívül elfogadhatónak tartotta a Huawei-alkatrészek és rendszerek beépítését) ugyanis megváltoztatta szakvéleményét. Azt mondják: az idő közben bevezetett amerikai szankciók miatt a kínai gyártó nem tud „megbízható amerikai” chipeket beépíteni a berendezéseibe, ez okozza azt, hogy azok biztonsági szempontból immár kockázatosak lesznek. A magyarázattal kapcsolatban óhatatlanul támadnak az emberben technikai jellegű kétségek is, az igazi kérdőjel azonban nem ez. Hanem az: ha a Huawei-termékek majd a nem amerikai chip-készletekkel szerelve válnak kockázatossá, akkor miért kell leszerelni a még amerikai processzorokkal szerelt berendezéseket is? És tovább menve: ha az eddig felszerelt 5G rendszerek nemzetbiztonsági veszélyforrást jelentenek, akkor miért nem számítanak annak a cég által szállított (és roppant forgalmat bonyolító) 2G, 3G és 4G rendszerek?
Sokat persze a mai zaklatott és belpolitikai törésvonalakkal bőségesen szabdalt világban nem kell találgatnia az embernek. Néhány nappal ugyanis a hivatalos brit bejelentés után több ottani sajtótermék is megszellőztette: a kínai kapcsolatokból, elsősorban a nagyon jelentős beruházásokból, továbbá számottevő egyéb, például felsőoktatási bevételekből szépen profitáló Nagy-Britannia kormánya csak vonakodva, és erős „külső behatásra” hozta meg a Huaweit kitiltó határozatát. A jól értesült Observer információja szerint egyenesen az történt, hogy a brit kormány nem hivatalos, de nagyon magas szintű csatornákon tudatta a kínai féllel: a döntés geopolitikai okokból történt, és az erős amerikai nyomás állt a hátterében. A britek állítólag odáig mentek, hogy azt is a kínaiak értésére adták: ők is bíznak abban, hogy az intézkedést majd a későbbiekben meg lehet változtatni. Ha például nem Trump nyeri az őszi választásokat, és egy új amerikai vezetés enyhít a mostani Kína-ellenes politikán. Az eset nagy plaszticitással mutatja, hogy milyen is lesz ennek a lassan megszilárduló multipoláris világnak a geopolitikája, diplomáciai gyakorlata. És az ethosza.
Pressure from Trump led to 5G ban, Britain tells Huawei; Toby Helm; The Guardian; 2020. július 18.
Új vezető politikus a Tik-Tokon: Emmanuel Macron szeret az árral szemben úszni
Az USA-Kína geopolitikai hadszíntér technológiai frontjának egyik legújabb célpontja a Tik-Tok. Az a kínai fejlesztésű és tulajdonú közösségi médiaalkalmazás, ami (különösen a fiatalabb generációk körében) minden képzeletet felülmúló népszerűségre tett szert eddigi rövid pályafutása alatt. Az alapvetően rövid (többnyire tréfásnak, vagy érdekesnek szánt, gyakorta erősen narcisztikus) videók megosztására szolgáló app a tavalyi év végére már a második helyre került a leggyakrabban letöltött globális mobilalkalmazások listáján. A mai világban, ahol a közösségi média roppant közvélemény formáló ereje az elmúlt fél évtized során meglehetősen nyilvánvalóvá vált, egy ilyen eszköz óhatatlanul geopolitikai jelentőséget is kap. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a Tik-Tok az amerikai tizenévesek körében is kirobbanó népszerűségnek örvend. Nem meglepő, hogy Donald Trump kormányzatának Kínával szembeni „technológiai csatározásaiban”, a Huawei mellett ez a kínai sikercég is hamar látókörbe került. Republikánus politikusok akcióit követően a hónap elején immár az amerikai külügyminiszter nevezte a Tik-Tokot olyan cégnek, ahonnét a felhasználók adatai egyenesen a „Kínai Kommunista Párt” fiókjaiba vándorolnak. Vélhetően a markáns amerikai állásfoglalástól nem teljesen függetlenül az Európai Adatvédelmi Testület is vizsgálódni kezdett a Tik-tok után, majd (ahogy arról mi is részletesen beszámoltunk) a Kínával maga is rivalizáláson alapuló szomszédságban élő India tiltotta ki (58 másik mobilalkalmazással egyetemben) a kínai appot. Ugyanakkor jól megfigyelhető trend, hogy a diplomácia egyre kiterjedtebb digitalizációja a globális nagypolitika, de még a regionális geopolitika fontosabb szereplőit is a 21. századi közvélemény (értsd: technológia-felhasználók) legfontosabb „lakóterei”, azaz a közösségi média platformjai felé tolja. Ahogy az újabb és újabb generációk körében szélsebesen emelkednek fel újabb alkalmazások (és ilyen formán például a Facebook sokfelé már csak az „öregek” játékszerének számít), a nemzetközi kapcsolatok digitalizáció-tudatos szereplői is újabb és újabb közösségi platformokra migrálnak.
Nem is olyan véletlen, hogy a francia elnököt is ezek között az újítók között találjuk. Emmanuel Macron, aki egy sok szempontból önálló nyugat-európai politika megformálására törekszik, és az imázsépítésben jellemzően egy karakán, önálló és modern államférfi alakját szeretné megformálni, most (is) éppen a fősodorral szemben lépett. A francia elnök (ezek szerint fittyet hányva a Mike Pompeo által emlegetett biztonsági fenyegetésekre) maga is fiókot nyitott a Tik-Tokon. A nyugati világ vezető politikusai körében ezzel ugyan nem ő az első, ám a G7-es csoport vezető között biztosan az övé az úttörő szerep.
Emmanuel Macron francia elnök hivatalos Tik-Tok fiókja
PÁR MONDATBAN – TOVÁBBI HÍREK, OLVASMÁNYOK, ADATOK
Az adatvizualizáció is bekerül a digitális diplomaták eszköztárába
A divatos újdonságok ellenére sem változik az alapvető tény: a nemzetközi kapcsolatok világában a Twitter tovább őrzi kikezdhetetlen elsőségét. Fontosabb politikusok, szakértők, újságírók, és természetesen diplomaták is ezt a jól bevált mikroblogot használják a gyors információ cserére. Az adatforgalom elemzésére, de különösen a kapcsolati hálók feltérképezésére természetesen ma már professzionális szoftveres lehetőségek állnak a médiakutatók, vagy politológusok rendelkezésére. Ugyanakkor a digitális kommunikáció e vetületének áttekintése a laikusok (értsd: nem adattudósok) számára is sok előnnyel kecsegtet. A digitális diplomácia egyik elismert nemzetközi Kutatója, Matthias Lüfkens egy érdekes, játszi könnyedséggel használható kis online eszközre hívta fel a napokban a figyelmet. A Chirpty nevű, online elérhető alkalmazás segítségével adattudományi szaktudás nélkül is, pillanatok alatt jól áttekinthető, vizuális formában jeleníthetők meg a felhasználók Twitter-kapcsolatai.
Matthias Lüfkens Twitter-bejegyzése
A Chirpty adatmegjelenítő alkalmazás online oldala
Új katonai főtanácsadó segíti az amerikai Hadügyminisztérium kiberpolitikákért felelős miniszterhelyettesét
Új katonai szakembert, William Chase ellentengernagyot nevezték ki a Pentagon kiberpolitikákért felelős miniszterhelyettesének legfőbb szakmai tanácsadójává. Az amerikai hadügyi tárca ezen részlegének legfontosabb feladata a minisztérium 2018-ban elfogadott kiberstratégiájának bevezetése. A szaktanácsadó (aki lényegében a katonai szakmai kompetenciát képviseli ezen a poszton az alapvetően politikai megbízatást ellátó miniszterhelyettes mellett) az amerikai fegyveres erők kiberképességeinek rendkívül széles köréért felel majd. Hozzá tartozik a kibertémák stratégiai aspektusának, személyzeti kérdéseinek, illetve a megvalósítással kapcsolatos adminisztratív lépéseknek is a felügyelete.
DoD gets new top uniformed cyber advisor; Mark Pomerleau; C4ISRNe; 2020. július 14.
Összeállította és szemlézte: dr. Nyáry Gábor
