„A PhotoHall közelmúltbeli bezárása látványos, de magyarázatra szoruló következménye volt egy olyan jelenségnek, amely a digitális képalkotó készülékek fejlődéséből adódik. A készülékek (az egyszerűbb, mobiltelefonba szerelt kamerák is) ma már mindent tudnak, amiért néhány éve még a képkidolgozó szolgáltatók segítségét kértük, nyomtatásra pedig – mivel szinte minden háztartásban van már internet és számítógép –gyakorlatilag nincs szükség.
Az évtized elején még úgy tűnt, hogy a digitális fotószolgáltatások kínálják a mentőövet a hagyományos (film- és papíralapú) fotóipar számára a digitális korba történő átmenet idején. A valóságban azonban inkább csak az agóniájukat hosszabbította meg, átmenetileg elfedve azt a tényt, hogy az innováció itt nemcsak a filmelőhívás technológiáját, de az egész kapcsolódó szolgáltatóipart nyugdíjba küldte.
…
az átlag-felhasználó szintjén – a felvételek „alapból” megfelelnek az igényeknek, nincs szükség a szakember utómunkájára.Talán ennél is látványosabb az a változás, ami a nyomtatás terén történt. A kinyomtatott fényképnek régen volt egy „megosztó” funkciója, így lehetett a megörökített élményt utólag bemutatni a nagymamának, vagy a kollégáknak. Ma ezt a szerepet egyrészt a Facebook, az Iwiw vagy bármelyik egyszerű levelezőrendszer tölti be. Másrészt meg a tévé (amin újabban USB-port is van, elsősorban azért, hogy pendriveról is tudjunk képeket nézegetni), a laptop, vagy legrosszabb esetben a nagyképernyős okostelefon.
A fentiek miatt a digitális fotószolgáltatások piaca az utóbbi két-három évben drámaian összezsugorodott – nemcsak nálunk, hanem az egész világon (csupán annyi a különbség, hogy a fejlettebb, nagyobb internetlefedettségű országokban mindez néhány esztendővel korábban következett be). A kereslet csökkenésével párhuzamosan a kamerás mobil szép lassan felfalta a kompakt kamerák piacát – vagyis a legfontosabb szolgáltatás és termék, ami miatt az ügyfél betévedt a „képboltokba”, egyszerűen kiment a divatból.
A problémával nemcsak a PhotoHall küzd, hanem az összes olyan vállalat (beleértve a világmárkákat is, a Kodaktól a Fujiig), amelyik nem elég erős és diverzifikált ahhoz, hogy a profi és félprofi kamerákkal, vagy a képalkotáshoz nem kapcsolódó termékekkel továbbra is a kínálatban tudjon maradni.
Valami véget ért: a képkészítésben és kidolgozásban nincs szükségünk többé szolgáltatói segítségre. A szolgáltatás itt a szemünk előtt „archiválódott”, ugyanúgy, mint a történelmi múltban mondjuk a patkolókovács vagy a sarkantyúkészítő mestersége.”
Forrás:
Bezár a képbazár, Hargittai Miklós, Népszabadság, 2011. június 19.
