2020: a digitális feltámadás éve – legalább is a diplomáciában
A mögöttünk maradt év különleges jelzőket csalt elő a visszatekintő publicistákból, bármi volt is a cikket jegyző szakterülete. Nincsen ez máshogyan a digitális diplomácia kérdéseivel foglalkozó szakemberek esetében sem. A téma egyik legnagyobb szaktekintélye, az Oxfordban kutató izraeli Ilan Manor is átfogó írásban foglalta össze benyomásait a 2020-as esztendőről, és a szuperlatívuszok bizony gyakorta előkerültek az egyébként mértéktartóan fogalmazó professzor helyzetértékelésében is.
Ami különösen abban az összefüggésben válik érthetővé, ha szem előtt tartjuk: a diplomáciai funkciók „technologizálódása”, az IKT-forradalom eszközeinek (elsősorban természetesen a mobilkommunikációs eszközöknek, illetve a közösségi média platformoknak) a beemelése a nemzetközi kapcsolatok napi alakításáért felelős szakmai szervezetek gyakorlatába éppen a 2010-es évtized végére látszott valamelyest veszíteni a kezdeti lendületéből. A bizonyos értelemben persze már évtizedes előzményekre visszatekintő digitalizáció 2008 tájékán olyan lendülettel „vette be” a diplomácia közmondásosan hagyománytisztelő, újításoktól húzódozó „fellegvárait”, hogy a folyamat diszruptív jellegét még szkeptikusok sem igen vonták kétségbe. A digitális technológiák gyors adaptálása elsősorban a diplomáciai kommunikáció területét jellemezte. Az átalakulás valóban forradalminak látszott: a Facebook, a YouTube, majd később az Instagram platformjainak diplomáciai célú felhasználása – hogy a nemzetközi kapcsolatépítésben és ápolásban elsődleges csatornának számító Twitterről már ne is beszéljünk – drámaian kiszélesítette a diplomáciai folyamatokban résztvevő aktorok körét. A széles publikumot aktívan bevonó közdiplomácia (amely egyirányú, a hivatalos diplomatáktól a külföldi publikumok felé áramló információközlésre már bő fél évszázada használta az újabb és újabb elektronikus tömegközlési eszközöket) a kétirányú valós idejű kommunikációt lehetővé tevő közösségi média platformok révén teljesedett ki igazán. Az eszközrendszer és a szereplők körének gyors bővülése természetesen jelentősen átalakította a diplomáciai közbeszéd tartalmát is, hogy a – sokak számára egyenesen sokkoló – stiláris változásokról már ne is beszéljünk.
A 2010-es évek végére azonban ez a szédületes sebességű és mélységű nyitás, ha megtorpanásról talán nem is beszélhetünk, de egyértelműen veszíteni látszott a kezdeti lendületből. A tématerület kutatói, köztük Ilan Manor is mind többet foglalkoztak a digitális technológiák diplomáciai célú alkalmazásának buktatóival. Egyértelműen felszínre kerültek a gyors technológiai transzformáció szűk keresztmetszetei: az intézményi-szervezeti struktúrák korlátai, a speciális szaktudások és képességek gyakori hiánya, a kifejezetten a digitalizációra fordítható külügyi források szűkössége, és természetesen a szervezeti kultúra merevségéből fakadó gátak. Ennek ellenére azonban a digitális technológiák térhódítása tovább folytatódott, a diplomáciai működések (diplomáciai funkciók) más terepein. A big data technológiák a diplomáciai információszerzés és feldolgozás területén segítik ma már néhány legendásan élvonalbeli külügyi szervezet reagálási képességeit. Egyfajta csendes forradalom (egyebek mellett a mesterséges intelligencia kreatív alkalmazásával) formálja át a konzuli működés eszközrendszerét és folyamatait.
Ebbe a kimértebb, kiegyensúlyozottabb, visszafogottabb technológiai fejlesztési időszakba robbant aztán bele a mögöttünk maradt járványos esztendő, amely – érthető módon – pillanatok alatt a feje tetejére állította a diplomácia szokásos ügymenetét és folyamatait is. A fizikai kapcsolatok ritkítása, majd szinte teljes korlátozása, a globalizált világ jelképének is tekinthető nemzetközi forgalom leállítása egy pillanat alatt lehetetlenítette el a diplomácia hagyományos eljárásait. A mindaddig a digitális átalakítástól húzódozó külügyi apparátusok is lényegében napok alatt voltak kénytelenek felköltözni az online terekbe. A terminológiai sokszínűséggel már korábban is szívesen játszó terület hamar megszülte a legújabb elnevezést: a legszélesebb körben használni kezdett videokonferencia-platform neve alapján a „Zoom diplomácia” beköszöntét üdvözölték a szakemberek. Mondanunk sem kell, az ilyen távkonferencia rendszerek alkalmazására a legtöbb külügyi szervezet aligha volt felkészülve. Hiányzott a diplomáciai kapcsolattartásban elemi követelménynek számító, megbízható (diszkrét) kapcsolattartás technológiai háttere is, de különösen a személyi állomány speciális (kvázi video szereplői) képzettsége szorult még erőteljes fejlesztésre.
A kezdeti időszak során sokakban csalódást keltett a technológiai kapcsolattartás „tökéletlensége”. A diplomáciai kapcsolatok során (az egyszerű társas érintkezésben, informális beszélgetéseknél is fontos, a nagy horderejű tárgyalásoknál pedig egyenesen életbe vágóan lényeges) finomságok, a testbeszéd, a mimika, a térbeli elhelyezkedés, a hangsúlyok által közvetített üzenetek többsége ugyanis ebben a technicizált közegben óhatatlanul elvész. A sok szempontból keservesen hosszúra nyúlt, és a nemzetközi kapcsolatok terén ugyancsak mozgalmasnak bizonyult év végére azonban, nyilván a személyes tapasztalatok és képességek gyarapodásával előtérbe kerültek az online terekbe terelt diplomáciai működés nyilvánvaló előnyei is. Szinte megmosolyogtatónak tűnhet, de a diplomáciai testületek sokasága most ismerte fel igazán az online technológiák által kínált megoldások egyik legfontosabb erényét: az eszközhasználattal járó kényelmességet. Hivatalosabban persze fogalmazhatjuk úgy is: az online kapcsolattartási eszközök által biztosított időhatékonyságot. Diplomaták sokasága számolt be arról, hogy a Zoom-konferenciákra épülő hivatalos megbeszélések rendszere milyen jelentős mértékben segítette a hatékony időgazdálkodásukat. Különösen a multilaterális formációkban dolgozó diplomaták érzékelték, hogy szokásos munkarendjükhöz képest (amely akár egy városon belül is szinte folyamatos helyváltoztatást tételez fel a személyes kontaktuson alapuló hagyományos eljárásokban) milyen hatékonyan képesek felhasználni a rendelkezésükre álló időt. A többnyire nagyon sűrű programbeosztású nagykövetek szintén az új rendszer elsődleges haszonélvezői lettek.
A szakemberek számára talán még ennél is érdekesebb és meglepőbb, hogy az online terepre kényszerült diplomaták jelentős része a videokonferencia-alapú hivatalos kapcsolattartásnak immár nem a hátrányait emeli ki (bizonyos finomságok, nem verbális jelzések óhatatlan elsikkadását), hanem teljesen újdonságnak számító pozitív hozadékait domborítja ki. Az ilyen megbeszélések ugyanis kevésbé formálisak; a megszólalás rendjét a technológia adottságaihoz igazodva alakítják ki, ami sok esetben kedvez a csoportkohézió kialakulásának; a személyek térbeli elhelyezkedésének – nyilvánvaló módon – nincsen szerepe az online konferencia-térben, szöges ellentétben a fizikai kontaktuson alapuló hagyományos tárgyalásokkal. Ez az aprónak látszó mozzanat pedig alapvetően képes (legalább részben) kiegyensúlyozni az eltérő erőviszonyokat.
Mindezek fényében a gyakorló diplomaták jó része – és velük ért egyet a kutató Ilan Manor is – azt valószínűsíti, hogy a járványos időszak végével is megmaradnak immár a diplomácia munka online eszközei. Ésszerű feltételezés egy olyan „hibrid diplomáciai” rendszerben gondolkodni, ahol a munkafolyamatok egy része visszatér a hagyományos (személyes kapcsolaton alapuló) formákhoz, miközben a diplomáciai munka egy másik része immár a digitális, online keretek között folytatódik majd.
2020: The Year of Digital Resurgence; Ilan Manor; Exploring Digital Diplomacy; 2020. december 24.
PÁR MONDATBAN – TOVÁBBI HÍREK, OLVASMÁNYOK, ADATOK.
Egy milliárdos elérés: rekord évet zárt az izraeli digitális diplomácia
Rekord évet zárt a digitális fejlesztésekben hagyományosan úttörő szerepet játszó izraeli külpolitika. A tárca beszámolója szerint a 2020-as évben (nyilván nem függetlenül a hagyományos kapcsolattartási formák kényszerű visszaszorulásától) különösen dinamikusan fejlődött a közel-keleti ország diplomáciájának online tevékenysége. A minisztérium által működtetett közösségi média platformok összességükben mintegy 1 milliárd felhasználót értek el világszerte. A platformok egész ökoszisztémáját kiépítő izraeli diplomácia közel 800 különféle csatornát ölel fel. Ezek kezelését, tartalommal való ellátását összesen 300 diplomata végzi folyamatosan, részben a központosított tartalom előállító szervezeti egységben, részben pedig az egyes külképviseleteken. Az izraeli digitális közdiplomácia nagyjából 50 különböző nyelven készít és továbbít tartalmakat. Munkájuk célközönségét elsősorban természetesen a környező arab világ közösségei alkotják. Ugyanakkor (az ország külpolitikai prioritásaival nyilvánvaló összhangban) folyamatosan növekszik az izraeli digitális diplomácia fárszi nyelven terjesztett tartalmainak a köre is. Ebből a szempontból mérföldkőnek számít a tavalyi év, amikor nyárközepére elérte az 500 ezer követőt a minisztérium perzsa felhasználóknak szóló Instagram platformja. A tárca arab nyelvű Facebook, Twitter, Instagram és YouTube fiókjait, illetve csatornáit pedig már hagyományosan mintegy 1,5 millió követő olvassa, a térség 22 arab nyelvű országából, évi több száz millió letöltést generálva.
Israel’s digital diplomacy reached 1 billion people in 2020; Aryeh Savir; J-Wire Digital Jewish News; 2021.január 1.
A NATO és a brit hatóságok az USA kormányszerveivel karöltve dolgoznak a SolarWind kármentésen
Az év utolsó hónapjában napvilágra került (és sok szempontból mindeddig páratlan méretűnek és mélységűnek tartott) kiberakció, az ún. SolarWind-ügy tovább bonyolódik, ami persze nem is olyan meglepő. A SolarWind nevű texasi számítástechnikai cég ugyanis sok ezer kormányzati szervnek szállított olyan rendszerfelügyeleti szoftvereket, amelyeket eredeti módon (a rendszerfrissítéseken keresztül) támadott meg egy a szakértelme és képességei alapján állami hátterűnek vélelmezett hackercsoport. A nyugati világ politikai és szakmai elitjeinek egy része az orosz külföldi hírszerzés (az SzVR) akcióját gyanítja az ügy hátterében. A szakemberek kivétel nélkül egyetértenek abban, hogy a kibertámadás célja nem a károkozás, hanem az információszerzés volt. Azaz, hogy a nemzetközi jog definíciója szerint kémkedési ügyről beszélhetünk.
Az akció fontos jellemzője, hogy – a rendszerekbe való beszivárgás kifinomult módszereinek köszönhetően – a károk puszta felderítése, a vélhetően eltulajdonított információk körének azonosítása is hosszú hónapokat, talán éveket fog igénybe venni. Tekintettel a (bizonyítottan, vagy vélhetően) megtámadott intézmények nemzetközi körére, több szereplő is jelezte, hogy aktívan bekapcsolódik a károk felmérésébe. A NATO közleményben jelezte, hogy átfogó vizsgálat keretében méri fel az érintett hálózatokat, illetve becsüli fel a lehetséges kockázatokat. Ugyanakkor a brit kormány (amely maga is kiterjedt alkalmazója a SolarWind cég által forgalmazott, és a mostani akcióban kompromittálódott Orion szoftvernek) szintén aktívan bekapcsolódik a kármentesítés munkálataiba.
UK Government, NATO Join US in Monitoring Risk from Hack; Ryan Gallagher, Kitty Donaldson; Bloomberg; 2020. december 14.
A kínai külügyminiszter a „felhő diplomácia” sikeréről
A kínai CGTN televízió állomás év végi nagyinterjúban szólaltatta meg az ország külügyminiszterét. Wang Yi, aki a külügyi tárca vezetése mellett az Államtanács tagja is, részletesen értékelte a kínai külpolitika teljesítményét a koronavírus járvány által meghatározott 2020-as évre vonatkozóan. A (döntően a COVID-válsághoz kapcsolódó) külpolitikai tevékenységek számos aspektusára és részletére kitérő beszélgetés különösen érdekes része a Kínai Népköztársaság digitális diplomáciájának fejlesztéseit érintette. A terminológiai sokszínűséggel jellemzett területre egyébként a miniszter egy újabb szakkifejezést alkotva a kínai „felhő diplomácia” sikeréről beszélt. Kiemelte: az online kapcsolattartás, a videokonferencia platformokon át zajló diplomáciai tárgyalások a globális karantén helyzet ellenére is biztosították az ország külpolitikájának érvényre juttatását. Az online terekbe, vagy, ahogy a miniszter fogalmazott, a felhőbe felköltözött diplomácia szokatlan aktivitását mutatja a kiemelkedő digitális diplomáciai események nagy száma is. Az év folyamán az országot vezető Hszi Csin-ping főtitkár-államfő 87 videokonferencia tárgyalás folytatott külföldi államok, vagy multilaterális szervezetek vezetőivel. A személyes megbeszéléseken túl 22 jelentősebb bilaterális vagy nemzetközi diplomáciai eseménybe kapcsolódott be az online terekben a globális szinten feltörekvő ország vezetője.
Wang Yi talks to CGTN in year-end interview: China’s role in a COVID-hit world; Su Yuting; CGTN; 2021. január 2.
Összeállította és szemlézte: dr. Nyáry Gábor
