Digitális minilaterális fórumok: a kiberdiplomácia eljövendő nemzetközi fókuszpontjai?
A digitális diplomácia újdonságait bemutatni hivatott rovatunkban nem ritka az eset, amikor nyelvészkedésre kényszerülünk. Az infokommunikáció egyre szélesedő eszköztárát szolgálatukba állító diplomáciai testületek, illetve a modern társadalmak életét gyökerestül felforgató új technológiák nemzetközi szabályozását célzó folyamatok érthető módon a szakmai és közönségérdeklődés középpontjában állnak. Ezért aztán sokan, sokféle megközelítésben és mélységben foglalkoznak a problématerülettel, és ennek megfelelően „sokszínű” az általuk használt terminológia. Ráadásul szédületesen gyorsan változó közegről van itt szó, ami óhatatlanul együtt jár a koncepciók, és az őket leíró fogalmak gyakori változásaival is. A napokban újabb érdekes szakszó ütötte fel a fejét a szakmai közbeszédben: a „minilaterals”, amit most „minilaterális fórumként” ültetünk át magyarra, az India-Csendes-óceáni térség egyik fontos szakpolitikai műhelye, az Observer Research Foundation tanulmányában tűnt fel.
Egy vendégszerző, a térségben ugyancsak fontos Ausztrál Stratégiai Politikai Intézet (ASPI) Nemzetközi Kibertér-Politikai Intézetének egyik vezetője érdekes írásban vetette fel a kiberdiplomácia nemzetközi intézményrendszerének lehetséges (és kívánatos) átalakulását. Danielle Cave úgy véli: a digitális technológiai átalakulások üteme elavulttá teszi a nemzetközi érdeklődésre számot tartó témák szabályozására létrehozott hagyományos diplomáciai kereteket. A II. világháborút követő időszakban kialakult multilaterális intézményrendszer (elsősorban természetesen az ENSZ, illetve annak számtalan szakosított szervezete, háttér intézménye, vagy akár az Európai Unió szervezete) érezhetően nem képes lépést tartani a technológiai változások sebességével. Ugyanakkor a nemzetközi koordináció és kooperáció hatékonyságát csökkenti Cave szerint az is, hogy ebben a hagyományos nemzetközi intézményrendszerben drasztikusan kiszélesedett a szakadék a „nagyok”, és a „többiek” között. A digitalizáció, a Mesterséges Intelligencia, vagy általánosságban a kibertér technológiai fejlesztése és alkalmazása kapcsán aránytalanul nagy súllyal jelenik meg a nemzetközi szabályozási és kormányzási folyamatokban a legnagyobb szereplők, az USA és Kína, illetve jóval kisebb mértékben az Európai Unió szava. Miközben a világ valamennyi fejlett (és kevésbé fejlett) állama, a középhatalmak, sőt a kis államok is ugyanolyan „felvevői”, alkalmazói az új technológiáknak, a multilaterális diplomácia bevett fórumain egyre kevésbé tudják artikulálni nézeteiket és érdekeiket.
Nem csak arról van persze itt szó, hogy az alapvetően egy más korszakban kialakított, nehézkes és merev multilaterális struktúrák nem képesek már lépést tartani a technológiai fejlődés gyorsuló ütemével. Valójában az elmúlt két-három évtizedben a XX. század közepén létrejött (és a hidegháborús korszakban többé-kevésbé hatékonyan működő) nemzetközi együttműködési szerkezetek fokozatos kiüresedésének lehetünk szemtanúi. Ennek legfontosabb eleme a világ vezető hatalmának számító Egyesült Államok de facto kivonulása a hagyományos multilaterális diplomácia fontos intézményeinek sorából (amire különösen szembeötlő példa az Egészségügyi Világszervezettel, a WTO-val kapcsolatos amerikai „bojkott”). Egyes nagy fontosságú fórumok (például a generációkon át döntő jelentőségű ENSZ BT) a nagyhatalmak szembenállása nyomán praktikusan működésképtelenné váltak. Az „amerikai pillanat” fokozatos elmúlásával felizzó geopolitikai rivalizálásoknak köszönhetően a kooperáció kereteiként létrehozott intézmények szinte okafogyottá váltak.
Az ausztrál kiberpolitikai szakértő ugyanakkor rávilágít a digitalizáció egy másik fontos aspektusára is: az internetes technológiák fejlesztése alapvetően a privát szektor szereplőihez kötődik, és a nehézkesen mozduló multilaterális fórumok helyett egyre inkább ezek a technológiai óriások kezdik formálni a kibertér szabályozási kérdéseit. A közösségi médiaszolgáltatók közelmúltban kirobbanó cenzúra-ügye a problémának csak egy szelete. Szakemberek szerint –egyelőre talán – nem is a legfontosabb része: a technológiai bigtech vállalatok adatgyűjtési és adatkezelési gyakorlatai („önszabályozása”) nagyságrendekkel súlyosabb kérdéseket vethet fel. Persze, mindkettő ugyanarról szól: az „igazság” monopóliumának önhatalmú kisajátítása éppen úgy a hatalomról szól, mint ahogy az emberek életét behálózó adattömegek birtoklása is.
Danielle Cave úgy véli (talán pontosabb így mondanunk: azt javasolja), hogy az elkövetkező évek, évtizedek társadalomfejlődése szempontjából kulcsfontosságú, ténylegesen transzformatív digitális technológiák szabályozásában és kormányzásában új szervezetekre kellene építeni az együttműködést. A nagy, lomha és feloldhatatlan ellentétek által bénított hagyományos multilaterális intézmények helyett új, „minilaterális fórumok” köré kellene szervezni a kiberdiplomáciai munkálatokat. Ezekben a sokkal kisebb, többnyire kistérségi, vagy regionális alapon szerveződő együttműködésekben a közepes, vagy kis nemzetek is megtalálhatnák a helyüket, hatékonyan hallathatnák hangjukat. Már csak azért is, mert ezeknek a nemzetközi fórumoknak fontos jellemzője az is: nem a hagyományos nagyok, az USA, Kína, Oroszország, vagy az EU viszik bennük a prímet – sőt, akár az is előfordulhat, hogy sok ilyen minifórum munkájába be sem kapcsolódnak.
Az elképzelés bizonyos értelemben egybe vág a világ fokozatosan átalakuló rendjével, az USA által dominált egypólusú világ multipolarizálódásával. Az új geopolitikai konstellációban a szakértők egy része éppen a kicsi, esetleg regionális összefogások, ügyszövetségek felemelkedését prognosztizálja. Ugyanakkor azonban érdemes emlékezni arra is: a világ gyors tempóban emelkedő új nagyhatalma, Kína jelenleg éppen a hagyományos multilaterális intézményrendszerben rejlő lehetőségek fokozott kiaknázásában látszik érdekeltnek. A Kínai Népköztársaság külpolitikai apparátusa a meglevő intézmények (elsősorban az ENSZ szakosított szervezetei) vezető pozícióinak megszerzésén dolgozik – a jelek szerint nem is minden eredmény nélkül.
Digital minilaterals and new approaches to technology cooperation Danielle Cave; Observer Rersearch Foundation; 2020. december 30.
PÁR MONDATBAN – TOVÁBBI HÍREK, OLVASMÁNYOK, ADATOK
További átrendeződések az USA kiberpolitikai vezetésében
Rob Joyce váltja az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség, az NSA kiberbiztonsági igazgatóságának vezetői székében Anne Neubergert. Mint ismeretes Neuberger az elnök közvetlen alárendeltségében működő Nemzetbiztonsági Tanács kibertérrel és új technológiákkal foglalkozó helyettes főtanácsadója lesz. A régi NSA-munkatársnak számító Joyce fontos pozíciókat töltött be az USA jelfelderítéssel és elemzéssel foglalkozó (és legnagyobb létszámú) hírszerző szervezetében. Korábban az intézmény főigazgatóját kiberbiztonsági stratégiai kérdésekben segítő főtanácsadói posztot látta el, illetve azt megelőzően a Fehér Házba delegált NSA kiberbiztonsági megbízott fontos feladatait végezte. Személyében az amerikai kiberbiztonsági stratégia, illetve kiberpolitika egyik legfelkészültebb hivatalnoka veszi át a csupán egy évvel ezelőtt létrehozott NSA Kiberbiztonsági Igazgatóság vezetését. Munkáját alapvetően meghatározza majd a szövetségi kormány kiberbiztonsági irányításának éppen zajló átalakítása. Méghozzá egy nyugalmasnak aligha nevezhető időszakban. A Nemzetbiztonsági Ügynökség fókuszában ugyanis, az elkövetkező néhány hónapban egészen biztosan, a múlt év végén kipattant SolarWind hackertámadás részleteinek felderítése, a károk felszámolása, a szükségessé váló lépések megtétele áll majd.
Rob Joyce named new NSA cybersecurity director; Shannon Vavra; Cyberscoop; 2021. január 15.
America got talent! – digitális rejtvénnyel toboroz kiberszakembereket a Fehér Ház
Az amerikai szövetségi kormány csúcsszerve tehetséges programozókat keres. Méghozzá, stílszerűen, egy nyilvános digitális rejtvényen keresztül. A Fehér Ház hivatalos internetes webhelyén, az oldal HTML-kódjában elrejtve toborzóüzenetet tett közzé az elnök közvetlen munkaszervezete, azzal a megfontolással, hogy aki elég ügyes ahhoz, hogy megfejtse ezt a kódolt üzenetet, az bizonyára elég ügyes és tehetséges ahhoz is, hogy az új Biden-kormányzat technológiai fejlesztéseit hatékonyan támogassa majd. A kicsit szokatlan munkaerő toborzási módszerrel az Egyesült Államok Digitális Szolgálata (US Digital Service), azaz a Fehér Ház közvetlen technológiai szervezeti egysége keres új munkatársakat. A kicsit félrevezető elnevezéssel ellentétben nem az elnöki adminisztrációs központ technikai biztosítását végzi ez az intézmény, hanem az amerikai kormányzati digitalizáció egyfajta csúcsszervezete. 2014-ben, Barack Obama elnöksége alatt hozták létre ezt az egységet; feladata, hogy legfelső szinten támogassa az amerikai szövetségi kormány e-kormányzati rendszereinek a kiépítését (egyebek mellett a teljes Medicare e-fizetési rendszer átfogó modernizációját). A különösnek ható munkaerő toborzási fogás egyébként nem teljesen új: két évvel ezelőtt a brit kormányzat jelfelderítő hivatala (az ottani „NSA”), azaz a GCHQ igyekezett ezzel a szokatlan fogással felkelteni a kiberhírszerző munka iránt a fiatalabb generációk érdeklődését.
In hidden message on White House website, Biden calls for coders; Raphael Satter; Reuters; 2021. január 20.
India a személyes adatkezelési politikája megváltoztatására szólította fel a WhatsApp-ot
Az elmúlt napokban az ázsiai térség egyik feltörekvő „technológiai középhatalma”, India is csatlakozott ahhoz a kezdeményezéshez, amelyben Törökország és Pakisztán közösen lépett fel a WhatsApp cég adatkezelési (személyes adatvédelmi) politikájának legutóbbi megváltoztatása miatt. Mint ismeretes, az elmúlt hónapban világszerte nagy felháborodást váltott ki a Facebook tulajdonában álló közösségi média vállalat azon lépése, amellyel arra kívánja kötelezni a felhasználókat, hogy (a szolgáltatói szerződés felbontásának terhe mellett) fogadják el a cég újonnan bevezetet adatpolitikáját. A WhatsApp írországi leányvállalatának közlése szerint ez az új adatkezelési politika nem vonatkozik a platform európai uniós felhasználóira. India felháborodásának adott hangot, amiért a vállalat diszkriminatív politikát folytatva kívánja hátrányosan megkülönböztetni más országok felhasználóit. Mint közleményükben fogalmaztak, ez a lépés „súlyosan aggasztja” az indiai kormányt, ezért az új üzletpolitikai elv visszavonására szólították fel a WhatsApp-ot. Az ügyben felszólaló indiai Elektronikai és Információtechnológiai Minisztérium ugyanakkor arra is felszólította a Facebook-érdekeltségű vállalatot, hogy tisztázza: pontosan milyen adatmegosztási megállapodás van közte és az anyacége (illetve más cégek) között. A WhatsApp által kötelező elfogadásra „felajánlott” új üzleti szabályzat ugyanis éppen azt irányozza elő, hogy a cég szabadon megoszthassa a felhasználók bizonyos személyes adatait (telefonszám, illetve helyadatok) a Facebook vállalattal. A mostani lépés hátteréül érdemes felidézni, hogy India különösen érzékenyen kezeli a digitális szuverenitás kérdését. Az elmúlt félév során több száz (döntően kínai tulajdonú) mobil alkalmazás használatát tiltotta be India területén, hasonló jellegű adat felhasználási problémák miatt. Az ázsiai középhatalom ugyanis határozottan vallja: az indiai online felhasználók által generált adatok – India nemzeti adatvagyonának részét képezik.
India asks WhatsApp to withdraw privacy policy changes; Geneva Digital Watch Weekly; 2021. január 22.
Hatályba lépett Spanyolországban a bigtech cégekre vonatkozó digitális adótörvény
A technológiai nagyvállalatok működését „megregulázó” állami szabályozásra a héten Európában is akadt példa. Hatályba lépett ugyanis a spanyol törvényhozás által még tavaly év végén megszavazott törvény, amely a (egyebek mellett) a nagy IT-cégekre vonatkozó digitális adózás bevezetéséről szól. A sok vitával megelőzött új jogszabály úgy rendelkezik, hogy a technológiai óriáscégek kötelesek egy új, 3%-os adót fizetni akkor, ha a globális internetes reklám- és adateladási bevételeik elérik a legalább 750 millió eurót, vagy amennyiben a spanyolországi bevételeik meghaladják a legalább 3 millió euró összeget. A pénzügyminisztérium szakemberei úgy számolnak, hogy az új adónemből, amelynek első bevételei a tavasz folyamán folyhatnak be, az idei pénzügyi évben mintegy 968 millió euró adóbevételhez jut majd a spanyol kincstár.
Los nuevos impuestos digital y financiero entran en vigor hoy; Agencia EFE; 2021. január 16.
Összeállította és szemlézte: dr. Nyáry Gábor
