A koronavírus járvány „digitális öröksége” a diplomáciában
Ilan Manor, a téma neves oxfordi kutatója a napokban megjelent legújabb tanulmányában a digitális diplomácia jövőbeli fejlődési irányait latolgatta. A hirtelen jött, és az emberi élet szinte minden aspektusát felforgató koronavírus világjárvány természetesen egy csapásra megváltoztatta a diplomáciai tevékenységek mindennapjait is. Az évtizedes szárnybontogatásra visszatekintő digitalizáció a nemzetközi kapcsolatokban is eszközök, lehetőségek egész sorát kínálta a különleges helyzet nehézségeinek feloldására. Szokás azt is mondogatni szakértői körökben, hogy a COVID-19 pandémia tulajdonképpen nem generált merőben új jelenségeket, ám érezhetően felgyorsította a már meglevő, létező trendeket. Ez a megállapítás helytállónak látszik a külkapcsolati munka digitalizációjában is, hiszen az IKT-eszközök beemelése a diplomáciai munkába már jó ideje tartó átalakításnak tekinthető, ami bizonyos mértékben mérettől függetlenül elérte valamennyi külügyi apparátust az elmúlt másfél évtizedben. 2020 tavaszától a koronavírus globális méretű elharapózásával párhuzamosan általánossá vált az elektronikus eszközök és megoldások alkalmazása a diplomácia néhány meghatározó funkciójának „életben tartására” a hirtelen megváltozott viszonyok, a nemzetközi személyforgalom szinte teljes leállása, a személyes fizikai kapcsolattartás minimálisra szorítása mellett. Bár a globális vészhelyzetnek még messze nincsen vége, ám a vírusfertőzés gyökeres eliminálásának ígéretét hordozó oltóanyagok megjelenésével, a tömeges vakcináció megindulásával már legalábbis láthatóvá váltak az élet fokozatos normalizálódásának időbeni körvonalai is. Éppen ezért tartotta elérkezettnek az izraeli származású kutató, hogy számot vessünk azzal: melyek lehetnek a diplomáciai gyakorlat mostani „vészkorszakának” olyan szegmensei, olyan technológiái és eszközei, amelyek jó eséllyel velünk maradnak majd akkor is, ha fokozatosan visszatér az élet a normális kerékvágásba. Nézzük, miket sorol ebbe a körbe Manor!
A videokonferencia eszközök nyilvánvalóan első helyen szerepelnek ebben a felsorolásban. A világ külügyi szervezetei, a minisztériumoktól kezdve a külországokba helyezett képviseletekig a különleges egészségügyi helyzet első napjaitól kezdve kezdték általánosan használni a Zoom-szerű online kapcsolattartó platformokat. Noha a gyerekbetegségek kinövése még nem tekinthető lezártnak, és a most használatos (készen kapott, üzleti-oktatási termékként már valójában forgalomban levő) eszközök sok kívánni valót hagynak maguk után, a videokonferencia eszközök diplomáciai alkalmazásában rejlő lehetőségek minden érintett szervezet számára nyilvánvalók. Az ilyen IKT-megoldások relatíve könnyen kezelhető, széles körben elérhető eszközt kínálnak a külügyi szolgálatok házon belüli kapcsolattartásához éppen úgy, mint a bilaterális, vagy akár multilaterális diplomáciai tevékenységek folytatásához. Szerepük a gyors konzultációktól a több fordulós tárgyalásokon át a sokszereplős nemzetközi ülésszakok lebonyolításáig jó néhány munkafolyamatban nyilvánvaló. A képzésekben (továbbképzésekben) betöltött szerepük is fontos alkalmazássá teszi őket a továbbiakban is a külügyi munkában. Feltételezhető ugyanakkor, hogy a szakma egyes szereplői (például a nagyobb multilaterális szervezetek) saját videokonferencia platformokat fognak kifejleszteni, a sajátos igényekhez már a kezdetektől hozzáigazítva az eszközök funkcionalitását.
A második olyan technológia, ami bizonyosan túléli majd a COVID-időszakot, véli Ilan Manor, az a chatbotok világa lesz. Tegyük azért hozzá: ezen aligha van mit csodálkozni, ugyanis az ilyen „beszélgető robotok” alkalmazása a diplomáciai, külszolgálati tevékenységekben évekkel megelőzte a mostani vírusjárványt, és a pandémia tulajdonképpen nem is igazán gyorsította fel külügyi alkalmazásukat. Ezek az eszközök elsődlegesen a konzuli tevékenységekben kaphatnak kulcsszerepet – és ezen a területen próbálgatták különleges adottságaikat a megelőző években is. A chatbotok ugyanis különösen alkalmasak az egyszerűbb (szabványos jellegű), igazgatási témájú ügyek (honosítási kérelmek, házassági és gyermekjogi témák, örökségekkel kapcsolatos ügyintézés), illetve természetesen az állampolgári érdekképviselet (rendkívüli helyzetbe került állampolgárok külföldön történő segítése) intézésében.
Valószínűleg a külügyminisztériumi munka eszköztárában maradnak a jövőben is a big data alapú modellező technológiák. A járvány gyorsan változó, soktényezős folyamatainak előrejelzésére több külügyi szervezet alakított ki olyan „hadműveleti termeket”, ahol különböző érintett szakmák képviselői dolgoztak együtt diplomatákkal a várható járványfolyamatok modellezésén. A cél az volt, hogy ezzel segítsék a szükségessé váló külügyi műveleteket (például állampolgárok gyors hazamenekítésének szervezését, nemzetközi eszközbeszerzéseket). Az ilyen tömeges adatelemzésen alapuló predikcióknak a jövőben is komoly szerepe lehet a diplomáciai tevékenységek (például nemzetközi segélyezések, vagy krízishelyzeti beavatkozások) szervezésében.
The digital legacy of COVID-19; Ilan Manor; E-International Relations; 2021. április 2.
PÁR MONDATBAN – TOVÁBBI HÍREK, OLVASMÁNYOK, ADATOK
Az orosz medve és az amerikai lajhár: a virtuális karikatúrák a digitális közkommunikációban
Erősen tartja magát az a szakmai nézet, hogy a humornak a modern kor digitális közdiplomáciájában meghatározó szerepe lehet. Az ilyen 21. századi „public diplomacy” ugyanis döntően a közösségi média platformokban rejlő lehetőségekre támaszkodik annak érdekében, hogy a korábbinál jóval szélesebb körben (ugyanakkor viszont jóval személyre szabottabb módon) érjék el egy ország külpolitikájának alakítói a célországok (vagy általában a világ) közvéleményét. Ezeknek a közösségi párbeszédfórumoknak az egyik markáns jellemzője a „vicces” (vagy legalábbis annak gondolt) elemek roppant népszerűsége. Az online terekben zajló kommunikációnak fontos elemeivé váltak az ún. mémek, magyarul a digitális karikatúrák. Ezek a számítógépes grafikai eszközökkel készített (álló, vagy mozgóképes) karikatúrák a nemzetközi politikai kommunikációban, a digitális diplomáciai közlésekben is nagy szerepet kapnak. Vannak ennek a műfajnak elismert „művészei” a diplomáciai életben: elsősorban Izraelt szokták itt említeni, de az orosz diplomáciai kar online szekciói is híresek az ilyen képi szatíra ügyes alkalmazásáról. A közelmúltban az amerikai hadügyminisztérium, a Pentagon is kedvet kapott ilyen kommunikációs elemek alkalmazására, ám a fegyver visszafelé sült el. Mint a fejlesztési folyamat nyilvánosságra került dokumentációjából kiderült, a gyermekien egyszerű mémecske (amelyben egy – ugyan mi mást – vörös csillagos usankát viselő orosz medve hoz mérgező kiberajándékokat a gyanútlan felhasználóknak) egy irtózatosan hosszú, nehézkesen csikorgó bürokratikus folyamatban született meg. Ráadásul e bonyolultnak aligha nevezhető rajzocskához csaknem egy hónapnyi munka, és rengeteg erőforrás szükségeltetett. Ennek folytán a remek fegyvernek szánt mém a Pentagont tette nevetségessé szakmai körökben.
FOIA (Freedom of Information) tájékoztatás-kérésre adott válasz; US Department of Defense Cyber Command; 2021. február 10.
Eurovízió – a kulturális diplomácia hattyúdala
Ha valaki azt gondolná, pusztán az elnevezésből kiindulva, hogy az Eurovíziós Dalfesztivál az egy dalfesztivál – akkor nem is járhatna távolabb az igazságtól. Bár különféle zeneszámokkal is kapcsolatban áll ugyan, valójában alapvetően egy geopolitikai eszközről van itt szó. Hova tovább: egy fegyverről. Hajdanán, a hidegháborús korszakban, amikor életre hívták, akkor is volt politikai funkciója. A lassú olvadást hozó enyhülés kezdetén is volt geopolitikai vetülete, ám akkor még egy sokkal békésebb vetélkedés eszközeként tekintettek rá. A legjobb értelemben vett kulturális diplomácia egyik (akkor újszerű és népszerű) eszközeként szolgálta a különféle nemzetek közti kapcsolatépítést. Nem okozott drámát, ha az egyik „táborhoz” tartozó Magyarországon a rádió élőben közvetítette a másik „táborhoz” tartozó Franciaország fülbemászó versenydalát. Ennek a békevilágnak a jelek szerint vége. Az Eurovíziós fesztivál szervezői idén végérvényesen elutasították a belaruszok által nevezni kívánt versenyszámot, arra hivatkozva, hogy annak „politikai áthallásai” vannak. A dal szövege a Lukasenko kormány ellen fellépő ellenzék „megrendszabályozását” helyezi kilátásba – állítják. Már pedig, mondják a szervezők, ezen a fesztiválon a politikának nincsen helye. Ez az álláspont azonban korántsem érvényesül következetesen. Néhány éve ugyanis Ukrajna versenyszámában semmi kivetnivalót nem talált a nyugat-európai szervezőgárda, noha az nem csupán valamiféle „áthallásokat” hozott, hanem a krími tatárok Sztálin parancsára történő kitelepítésének történetét énekelte meg. Két szomszédos ország (Belarusz, illetve Ukrajna), két poszt-szovjet állam, és mégis mennyire eltérő megítélés. A geopolitikai szembenállás, sőt konfrontáció láthatóan egyre kevésbé becsüli a kulturális diplomácia „szelíd vetélkedésre” épülő eszközeit.
Belarus banned from Eurovision over song lyrics; BBC; 2021. március 27.
Ukraine’s Eurovision song mourns Moscow purge of Crimean Tartars; Matthia Williams; Reuters; 2016. február 22.
Kínát kritizáló brit képviselő panaszkodik: üldözik őt a közösségi terekben
A Kínával szembeni koordinált nyugati fellépés egyik fő harcmezejévé az ún. „hszincsiangi gyapot-ügy” vált az elmúlt hetekben. Nyugati kormányok (és az ellenőrzésük, vagy befolyásuk alatt álló média) összehangolt kampányban lép fel a kínai hatóságok azon politikája és gyakorlata ellen, ahogy azok a Hszincsiang tartományban élő muszlim kisebbséget kezelik. A politikai állásfoglalások mellett ezúttal a „kemény diplomácia” eszköztárának, azaz a szankciós politikáknak is jelentős szerepet szánnak. A kínai diplomácia az utóbbi időkre jellemzően „asszertív” stílusban és formában igyekszik visszavágni, és ez a napokban egy digitális diplomáciai konfliktusmezőt teremtett Nagy-Britanniában. Az egyik alsóházi brit képviselő, Nusrat Ghani ugyanis arra panaszkodik, hogy a kínai diplomáciai testület tagjai „üldözőbe vették őt” a közösségi média tereiben. A kínai nagykövetség Twitter-üzenetekben fogalmazta meg, hogy a muszlim ujgurok Kínában történő elnyomásáról szóló vádak hamisak. A képviselőnő panaszát felkarolta a brit kormány, azzal vádolva Kínát, hogy követsége „Twitter üzenetekkel bombázza” a képviselőnőt, és ezzel „megfélemlítő módon” lép fel a brit törvényhozás tagjai ellen a közvélemény formálásában mind nagyobb teret kapó online platformokon.
MP complains of being ’bombarded’ by China on social media over Uighur report; Andrew Woodcock; Independent; 2021. március 23.
Összeállította és szemlézte: dr. Nyáry Gábor
