Internet: globális hálózatok és nemzeti szuverenitás. Az orosz stratégia
A digitális hőskor ideája, a szabad és semleges Világháló koncepciója már réges-régen a múlté lett. A kiberteret kezdettől jellemezte egy furcsa kettősség: egy felől az elvontsága, virtualitása (ami a digitális világ struktúráinak leírásakor gyakran használt metaforáink egyikét is ihlette). Ennek köszönhető az a szilárd meggyőződésünk is, hogy a kibertér globális hálózataival átszőtt 21. században a tér és az idő korábban mindig létező korlátait sikerült végleg magunk mögött tudni. A témával foglalkozó szakemberek egy része azonban kezdettől figyelmeztetett arra, hogy a kibervalóságnak, ennek a sok szempontból ténylegesen virtuális közegnek nagyon is valóságos, kézzel fogható, fizikai kiterjedései is vannak. A kibertér ugyanis magába foglalja a hálózatokba kötött gépeket, az azokat működtető embereke, a rajtuk futó szoftvereket. A kibertér része természetesen az optikai (illetve részben műholdas kapcsolatokon alapuló) adatátviteli hálózat: a maga fizikai valóságában, sérülékenységével, de legfőképpen területiségével. Érdemes még egy elemre felhívni a figyelmet, mivel erről mostanában egyre több szó esik: a modern csúcstechnológiát (elsősorban természetesen a Mesterséges Intelligenciát, a robotikát, az autonóm rendszereket) éltető adatok (mind a generálásuk, mind a tárolásuk tekintetében) alapvetően térbeli meghatározottságúak. Adott országban élő, digitális rendszereket használó emberek termelik őket, és tárolásuk is adott országokban található szervereken történik. A globálisnak gondolt digitális világ valóban nagyon erős területi kötődésekkel jellemezhető. És ezek a területi struktúrák, immár vagy 380 éve, szuverén államokban öltenek testet. Jól látható a tendencia, ahogy a nemzetközi kapcsolatok alanyai, az államok – felismerve a fejlett IKT-technológia geopolitikai súlyát is – egyre határozottabban igyekeznek kiterjeszteni, érvényre juttatni nemzeti szuverenitásukat a kibertérnek a határaikon belülre eső részével kapcsolatban. A két legfontosabb cél-elem ebben a „techno-államosításban” a hálózat, illetve az adat. A világ hatalmi rivalizálásaiban magának az egyik főszerepet kivívó Oroszország hosszú ideje stratégiai kérdésként kezeli az igényt, hogy a kibertérnek az Oroszországi Föderáció határain belülre eső része felett kizárólag az orosz állam gyakorolhassa a főhatóságot. Az Internet feletti szuverenitás biztosítását szolgáló orosz törekvésekről (amelyek egy felől a megfelelő technikai háttér, fizikai kiber-infrastruktúra kialakítását célozzák, más felől a szükséges jogi keretek kialakítását mozdítják elő) mi is többször számoltunk be az elmúlt években. Most – a globális Internetről való orosz hálózat-leválasztás újabb „próbaüzeme” kapcsán – a téma ismét élénk érdeklődést váltott ki. Ennek hátteréről, összefüggéseiről a kiváló geopolitikai elemzéseket adó moszkvatér.hu számolt be a minap.
Az internet mára nemzeti és globális szinten egyaránt a politikai eszköztár része. Az információs folyam ellenőrzésének kulcsa a Big Tech cégek kezében van, és egyre inkább a szuverenitás fokát jelzi, hogy milyen hatása van erre az államoknak. Oroszország megértette, hogy ezt a bizonyos kulcsot vissza kell szereznie. S nemcsak a szuverenitás erősítése, hanem a belső hatalmi harcok befolyásolása miatt is. Ezért Oroszország sikeresen tesztelte szuverén internet technológiáját, amivel egy időre lekapcsolódott a globális internetről.
Régivágású, konzervatív alapállású emberként az orosz elnök visszafogottan – gyakorlatilag nem – használja az internetet. Így például többször kifejtette, hogy ezek a platformok mind jobban uralják az emberek tudatát, és információs buborékba zárva irányítják őket. Sokszor az ember már észre sem veszi, hogy a nagy technológiai cégek terelgetik az „önálló” döntés felé. „Ez egy nagy üzlet, és a cél a minél nagyobb haszon. Méghozzá bármi áron!” – figyelmeztetett az orosz elnök.
De az internettel foglalkozott még az év elején a Nemzetbiztonsági Tanács helyettes vezetőjeként Dmitrij Medvegyev is. A volt elnök és kormányfő azt vetette fel, hogy Moszkvának van terve arra az esetre, ha külföldi kezdeményezésre szigetelnék el Oroszországot az internettől. „Az irányítás kulcsa az Egyesült Államokban van, így potenciálisan ez a lekapcsolás megtörténhet, de természetesen van tervünk arra, mit kell tennünk ilyen esetben” – fogalmazott Dmitrij Medvegyev. Az internet szuverenitásáról szóló, a hivatalos magyarázat szerint a külföldi (főként amerikai) kibertámadások elleni intézkedéseket megkönnyítő törvény már 2019-ben életbe lépett. Ennek értelmében az orosz internetszolgáltatóknak olyan, úgynevezett mélyreható adatcsomag-elemzési (DPI) eszközöket kell telepíteniük a hálózati végpontokon, amelyek képesek felismerni az adatforgalom forrását, és kiszűrik a nem kívánatos tartalmakat. Mivel így az internetes forgalom államilag ellenőrzött pontokon halad át, az orosz internet kevésbé függ a külföldi szerverektől.
Közben 1,7 milliárd rubelt (mintegy 8 milliárd forintot) különített el az állam a nagy orosz enciklopédia digitalizálására, amely 2022 után saját változatként felváltaná az internet legnagyobb szabadon szerkeszthető tudástárát, a Wikipédiát. De az orosz állam átgondoltan erősítette meg a befolyását a nagy hazai technológiai magáncégek, így az orosz internetet uraló két cég, a Yandex.ru és a Mail.ru felett, a legnépszerűbb orosz közösségi oldal, a helyi Facebooknak is nevezett VKontakte alapítóját pedig kiszorította a cég éléről. Pavel Durov közben állítólag kiegyezett a Kremllel, és így enyhült a kezében maradt Telegram csetcsatornára nehezedő nyomás.
Ebbe a sorba illik az egyre szorosabb információs technológiai együttműködés Kínával, és több törvény is. Az állam és a hatóságok durva kritizálását büntetendővé tevő, valamint az álhírek – amit az állam annak állapít meg – tiltó javaslatokat. Legutóbb pedig az a törvény lépett életbe, amely a közösségi média működtetőit arra kötelezi, hogy tiltsanak le bizonyos tartalmakat, például ne tegyék lehetővé résztvevők toborzását nem engedélyezett tüntetésekre. Ezekből a kijelentésekből és a már foganatosított lépésekből is látszik, hogy az orosz vezetés tisztában van az új információs platformok jelentőségével. Azzal, hogy milyen szerepet játszanak ezek a globális és nemzeti szinten is dúló információs háborúban. A harc ma a gondolatokért, az olvasatokért folyik, ezért az internet, a közösségi portálok nemcsak a belső hatalmi harcok részévé, de egyre inkább a szuverenitás fokmérőjévé is válnak. Ezért aztán Oroszország is mindent megtesz annak érdekében, hogy olyan rendszert fejlesszen ki, amely képes korlátozni az államnak nem tetsző oldalak és tartalmak elérhetőségét. Ez immár nemzetbiztonsági kérdés, és természetesen alkalmas a kínai típusú cenzúra kialakítására is. De Donald Trump letiltása óta most már mindenki láthatja, hogy ez már messze nem csak a kínai vagy az orosz rendszer eszköztárának a része.
Mindezek jegyében Oroszország a napokban sikeresen tesztelte szuverén internet technológiáját, amivel egy időre lekapcsolódott a globális internetről. A tesztet június 15. és július 15. között hajthatták végre, és működött. Arról nincsenek információk, hogy pontosan mennyi ideig tartott a lekapcsolódás, és hogy egyáltalán észrevehettek-e belőle valamit az orosz lakosok. Oroszország jó ideje dolgozik saját internetes infrastruktúráján, amit teljesen nemzeti kontroll alatt tartana, ezzel felkészülve a külföldi szankciókra és a kiberbűnözőkre. Eddig két tesztet hajtottak végre annak érdekében, hogy megnézzék, hogyan működne élesben a „RuNet”, ha külső fenyegetésekre kéne reagálnia az országnak.
A szuverén orosz internet; Stier Gábor; moszkvater.hu; 2021. auugusztus 8.
PÁR MONDATBAN – TOVÁBBI HÍREK, OLVASMÁNYOK, ADATOK
Önálló „Kína-ügyosztály” felállítását fontolgatja az amerikai CIA
Az amerikai „hírszerző közösség”, tehát a több mint 18 különálló információszerző, kémelhárító, felderítő szervezet „korelenöke”, a CIA, a Központi Hírszerző Ügynökség a legújabb információk szerint fontolóra vette, hogy önálló „Kína-ügyosztályt” állít fel a rohamosan felemelkedő ázsiai rivális szemmel tartására. A külföldi hírszerző szervezet felső vezetése előtt fekvő javaslat része annak az átfogó intézményi reformnak, amellyel William Burns főigazgató szeretné minden szempontból a CIA fókuszának középpontjába helyezni Kínát.
Őszintén szólva a távoli szemlélőt inkább az lepi meg, hogy egy ilyen koncepció csupán most került napirendre. A részben tematikusan, részben azonban területileg specializálódó CIA-szervezeti struktúrán belül mindeddig egy „Kelet-Ázsia és a Csendes-óceáni térség Központja” (Mission Center for East Asia and Pacific”) nevű részleg foglalkozott az egész hatalmas régióra vonatkozó felderítési kérdésekkel. Ez bizonyos mértékig hűen mutatja azt, hogy az amerikai nemzetbiztonsági elitek az elmúlt két-három évtizedben drámaian alulbecsülték a Kínai Népköztársaság modernizációjából fakadó fenyegetéseket. A mindenképpen különös prioritásokat jól mutatja, hogy miközben 2017-ben önálló Korea-részleget („Korea Mission Center”) állítottak fel az észak-koreai nukleáris fenyegetés monitorozására, addig Kínával nem foglalkozott önálló szervezeti egység a hírszerző ügynökségen.
Látni kell azt is: a most tervezett Kína-részleg („Mission Center for China”) nem egyszerűen az Egyesült Államok stratégiájában immár legfőbb – rendszerszerű, sőt ideologikus – riválisként nevesített KNK fontosságának növekedését tükrözné. Az elvi hangsúlyok mellett a szervezet ilyen átalakítása biztosíthatná a Kína elleni felderítő munka nagyságrendi javításához szükséges emberi és anyagi erőforrásokat is.
CIA Weighs Creating Special China Unit in Bid to Out-spy Beijing; Peter Martin, Nick Wadhams; Bloomberg; 2021. augusztus 12.
Összeállította és szemlézte: dr. Nyáry Gábor
