„A chipek a mai modern technológia alapjául szolgálnak, a modern elektronikus eszközök építőköveinek számítanak. A félvezetők vagy mikrochipek nem csak fontosak, de a hozzájuk kapcsolódó ipari szektorok rendkívüli stratégiai jelentőséggel bírnak. Az okostelefonoktól, számítógépektől, az elektromos berendezéseken, autókon át egészen a távközlési rendszerek és a hadiipari eszközökig bezárólag mindent ezek működtetnek. Nem véletlen, hogy egyre nagyobb a kereslet a félvezetők után. A gazdaságban betöltött egyre nagyobb jelentőségük pedig arra késztette a kormányokat a világ különböző részein, hogy támogatásokat nyújtsanak az ágazatnak. Ezek célja, hogy segítsenek kielégíteni a növekvő keresletet, miközben csökkentsék a más földrajzi területektől való függőséget, ezáltal rugalmasabbá és ellenállóbbá tegyék a hazai termelést. Vajon hogyan áll a globális versenyben e téren Európa?
A nyugati vállalatok évtizedeken át kihelyezték a termelést olyan távolkeleti országokba, ahol olcsóbb volt a gyártás és a munkaerő költsége, amelybe a chipgyártás is beletartozott. Jelenleg a Föld legnagyobb mikrochip-gyártója Tajvan, ahol mára e szektor a sziget GDP-jének 15 százalékát teszi ki. A világ félvezetőinek több mint 60 százalékát, a legfejlettebb mikrochipek pedig 90 százalékát Tajvanon gyártják, ahol a Taiwan Semiconductor Manufacturing Corporation (TSMC) is található, amely a legfejlettebb cég a globális piacon. A világjárvány által okozott ellátási láncok leállása, valamint az Egyesült Államok és Kína közötti egyre jobban megfigyelhető geopolitikai versengés mutatott rá az európai ipar függőségére és sebezhetőségére. Az európai vezetők az elmúlt években szembesültek azzal a ténnyel, hogy annak érdekében, hogy a kontinens mérsékelni tudja a felmerülő hiányt és csökkentse a technológiai függőségét, Kínához és az Egyesült Államokhoz hasonlóan az Európa Uniónak is lépéseket kell tennie.
Kína még 2015-ben dolgozott ki egy átfogó iparpolitikai stratégiát “Made in China 2025” címmel, amely a félvezetőket azon tíz csúcstechnológiai ágazat egyikeként jelölte meg, amelyek esetében Pekingnek csökkentenie kell a Nyugattól való technológiai függőséget. A félvezetőkre vonatkozó támogatások a terv keretében 150 milliárd dollárt tettek ki.
Az amerikai Kongresszus még 2020 júniusában javasolta a félvezetők gyártását segítő ösztönzők létrehozásáról szóló törvényt (CHIPS), amelynek keretén belül Washington 52 milliárd dollárt nyújt az iparágnak. Ez a kutatásra és fejlesztésre szánt pénzösszegek mellett a félvezetőgyártáshoz szükséges létesítmények és berendezések építésére, korszerűsítésére szánt pénzeszközöket is magában foglalja.
A két szuperhatalomhoz képest az Európai Unió igen későn kezdett lépéseket tenni. 2020-ban a félvezetők mindössze 10 százalékát gyártották az Unió területén, és csupán három uniós székhelyű cég volt a világ 15 legnagyobb forgalmú chipgyártó cége között. Így a világjárvány idején az ellátási lánc megszakadása hatalmas gondokat okozott. Az Európai Bizottság 2022 februárjában, közvetlenül az orosz–ukrán háború előtt javasolta az európai chipekről szóló törvényt (European Chips Act), amelynek célja, hogy az EU technológia terén felvegye a versenyt az Egyesült Államokkal és Kínával a félvezetők globális értékláncában, és biztosítsa a világ elektronikai termékei és eszközei mögött álló kritikus fontosságú technológia feletti ellenőrzést. Az Európai Parlament és a 27 tagállam 2023. április 18-án állapodott meg a jogszabályról, amely alapján 2030-ra tízről húsz százalékra növelik az EU globális piaci részesedését a félvezetők terén. A Parlament és a Tanács jóváhagyását követően a rendelet 2023. szeptember 21-én lépett hatályba. Az európai chipekről szóló törvény végül egy hatalmas, 43 milliárd eurós állami és magánbefektetésekből álló csomaggá vált, amelynek célja az EU önellátásának biztosítása, nagyszabású kapacitás és innováció kiépítése, valamint a tagállamok felkészítése az esetleges jövőbeli ellátási válságokra.
Habár az uniós vezetők felismerték a kontinens lemaradását a félvezetők termelésében való versenyben, az EU egyedül nem képes a termelés felfuttatására, mivel jelenleg alig van olyan európai cég, amely csúcstechnológiájú chipeket tudna gyártani. Ezért az EU támogatásokkal kívánja a saját piacára vonzani a külföldi cégek befektetéseit. Az amerikai chipgyártó óriás, az Intel is az európai beruházásait növelő vállalatok közé tartozik, úgy ahogy a tajvani TSMC is. A két cég összesen közel 45 milliárd euró értékben épít chipgyárakat Németországban az európai chipgyártás fellendítésének érdekében. Mellettük a német Infineon félvezetőgyártó cég is bővíti drezdai chipgyárát, amely 5 milliárd eurós állami támogatást kapott a projektre.
A következő években egyre több projekt fog az EU területén megvalósulni, egyedül Németországban tíz, ami több mint bármely ázsiai országában. Ugyanakkor Európa nem csak a chipek, de már eleve a gyártáshoz szükséges nyersanyagokban is hiányt szenved. Az Európai Unió 30 jelenleg nem helyettesíthető nyersanyagot azonosított, amelyek létfontosságúak a védelmi és a megújuló energiaforrások ágazatában, valamint a robotika, a drónok és az akkumulátorok gyártásában. Kína eközben a 30 kritikus nyersanyag kétharmadához is hozzá tud férni, amely még nagyobb kihívást jelent az európai államok számára. Egy esetleges konfliktus a Tajvani-szorosban teljes mértékben leállítaná a már így is leterhelt ellátási láncokat, és azonnali hatást gyakorolna a világgazdaságra. Éppen ezért Európának továbbra is céljai között kell, hogy szerepeljen a chipgyártásban való önellátás és stratégiai autonómia.”
Forrás:
Hol készüljenek korunk stratégiai építőkövei?; Oláh Tamás Gergő; Messzelátó blog, Ludovika.hu; 2024. május 8.
