„Az Átalakuló világrend című kötetet, amely a Ludovika Egyetemi Kiadó gondozásában jelent meg, december 11-én mutatták be az egyetemen. Beszámoló.
A rendezvény elején Tálas Péter, az NKE Eötvös József Kutatóközpont (EJKK) John Lukacs Intézet egyetemi docense köszöntötte a vendégeket. – Jókor jön a könyv, átmeneti korszakban vagyunk, s ezt érezzük is – állapította meg. Olyan változásokat látunk, amelyek mind-mind erre utalnak. A 14 szerző e folyamatok leképeződéséről ír, arról, miképpen élik azt meg az egyes térségek szereplői. Tálas Péter némiképp hiányolta a világrend fogalmának meghatározását, saját definíciója szerint a világrend államok egy csoportja által létrehozott szabályrendszer, amelyet az országok jelentős részével sikerül is betartatni, s e világrend jellemzően a hagyományos hatalmi képességek – katonai, gazdasági erő, diplomácia stb. – függvénye. A könyv alapos, segít annak megértésében, hogyan kapcsolódnak jelenünk eseményei a világrend változásához. Emellett rendkívül olvasmányos is, jelezte a docens, külön méltatva az olvasószerkesztő, Csinta Áron munkáját. Érdekes lehet még az átmeneti, a változásokhoz vezető időszakok vizsgálata is, indítványozta a munka folytatását. Hozzátette: a kiszámíthatatlanság és a bizalmatlanság jellemzi e korszakokat, s ezek zavarják leginkább az embereket.
Világszintű helyezkedés
A kötetet három szakértő-szerző mutatta be kerekasztal-beszélgetés formájában, Baranyi Tamás, a Magyar Külügyi Intézet stratégiai igazgatója moderálása mellett. Vörös Zoltán, a Pécsi Tudományegyetem (PTE) Bölcsészettudományi Karának (BTK) Politikatudományi és Nemzetközi Tanulmányok tanszékének docense mindenekelőtt a Ludovika Egyetemi Kiadónak mondott köszönetet, amely az eredetileg felkért, de időközben megszűnt kiadó után azonnal átvette a feladatot. Köszönte a rugalmasságot és a rendkívül jó minőségű munkát. A téma kapcsán elmondta: sok szereplő szeretné a korábbinál jobb pozícióban találni magát a most a világban zajló folyamatok nyomán, s vágyik arra, hogy nyertese legyen az átalakulásnak. Multipoláris rend kialakulását prognosztizálták szerzőtársaival a kötet készítésekor, ám így, a munka lezárultával már nem tűnik ez annyira biztosnak, ennélfogva „érdemes lenne még ezzel foglalkozni”.
Tarrósy István, a PTE BTK Politikatudományi és Nemzetközi Tanulmányok tanszékének egyetemi tanára elmondta, hogy tíz éve már publikáltak a témában, kíváncsiak voltak arra, hogyan haladt azóta a folyamat.
Új vendégek a buliban
Nagyné Rózsa Erzsébet, az NKE ÁNTK Nemzetközi Kapcsolatok és Diplomácia Tanszékének egyetemi tanára a szektoriális multipolaritás fogalmát említette: katonai szempontból az USA a nagyhatalom, környezetvédelmi és gazdasági tekintetben azonban más országok is felzárkóznak, más pólusok is kirajzolódnak. Maghreb-országokban, Száhel-övezetben gondolkodunk, miközben e térségek változnak: előbbi államok politikai szempontból leválnak az arab világról, és mind inkább a Száhel régióval alkotnak egy biztonsági egységet a migráció és a terrorizmus kapcsán. Ezzel nem tart lépést a világ, tette hozzá Nagyné Rózsa Erzsébet. Szíria esetéről szólva arra mutatott rá, miképpen válnak nem-állami aktorok államiakká, hogyan lesz nem-állami fegyveres szereplőből hivatalos.
Háda Béla, az NKE EJKK John Lukacs Intézetének tudományos munkatársa jelenünket a történelem képlékeny pillanatainak nevezte, amikor „sok mindent meg lehet csinálni, amit máskor nem”, ám az aktorok maguk sem tudják, mi valósítható meg és mi nem. Az ilyen időszakok sok új állam létrejöttével szoktak összekapcsolódni, ennek jelei most nem látszanak, ám „be kell venni a buliba olyanokat is, akiket korábban nem” – utalt Indiára, Kínára annak kapcsán, hogy a globális középosztály jelentős része hamarosan e két országból kerül majd ki, az ő értékrendjükre épül majd a globális cégek, kínálata, marketingüzenetei.
Alkuképesség
Vörös Zoltán Kína kapcsán elmondta: a gazdasági elsőbbséget már régen elvették tőlük, katonai szempontból is két–három évtizedbe telhet, amíg érdemben fel tudja venni az ázsiai ország a versenyt az amerikai haderővel. Kína számára a multilaterális megoldások kényszerként jelennek meg – az ázsiai ország nem jelent pólust, inkább afféle félpólus.
Háda Béla Indiáról szólva elmondta: ott a multipoláris világot tekintik normálisnak, és hisznek abban, hogy országuknak pólus szerepe van. Mindenkivel alkuképesek, aki nemzeti fejlődésüket garantálja. Iránnal, Oroszországgal különleges kapcsolatuk van. Katonailag látványos az előrelépés, de a kínaitól elmarad. Trump győzelmének örülnek, mert korábban Pakisztánt biztonsági problémának nevezte, valamint Indiát az Indiai-óceán egyik vezető hatalmaként jelölte meg. Az országban jelenleg egy hindu nacionalista koalíció kormányoz; az alkotmányos demokrácia értékeinek képviselete hiányos, ám ezt az új amerikai elnök nem fogja szóvá tenni.
Nem kell választani
Nagyné Rózsa Erzsébet arra hívta fel a figyelmet Afrika kapcsán, hogy ott a területi állam fogalma nem változott. A Maghreb-országok nem csak Európával, de a Szahara révén az „igazi” Afrikával is összeköttetésben állnak. Az orosz–ukrán háborúval kapcsolatban a térség jellegzetessége, hogy nem kell választania a két ország támogatása között. A Közel-Keleten bárki felhívhatja Kínát, Oroszországot vagy az USA-t, s ez Izraelre és Szaúd-Arábiára egyaránt igaz. Ez egyfajta zsarolási potenciált is jelent.
Tarrósy István a szubszaharai térség kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy arrafelé erősödik az afrikai öntudat, identitás, újra akarja pozícionálni magát e régió. Hisznek abban, hogy felnőhet egy afrikai, döntésképes aktor, aki ajánlatok között választ, s aki szert tesz üzletelési képességre. Kínához képest ott mindenki le van maradva, de vannak érdeklődők. Az afrikai kapacitások erősödhetnek, jobban bekötve a régiót a nemzetközi folyamatokba.”
Forrás:
A történelem képlékeny pillanatai; Kovács Lilla; Ludovika.hu; 2024. december 12.
—
„Globalizált, bizonytalanná váló világunkban az egypólusú világrendtől történő elmozdulás számos kihívást tartogat. A 2020-as évekre még világosabbá vált a globális világrend átalakulása és annak a struktúrának a megváltozása, amelyet az Amerikai Egyesült Államok hegemóniája határozott meg. Ezt az időszakot – napjaink történéseit – a megváltozó dinamikák és a régiónként, térségenként eltérő mértékben megjelenő bizonytalanság jellemzi, amelyek következménye és tünete például az orosz–ukrán háború, a venezuelai, kiújuló határviták, de idesorolhatjuk a hosszú ideje a szemünk előtt zajló eseményeket is, mint például a kínai katonai kiadások növekedését, az indiai haditengerészeti fejlesztést, vagy a török külpolitikai manőverezést.
A jelenleg tapasztalható folyamatok során az Egyesült Államok mellett megnő a feltörekvő gazdaságok, regionális államok szerepe, miközben a kétpólusú világrend emlékei és hatásai is tetten érhetők a jelenlegi dinamikákban – nyitva hagyva a kaput a multi- és a bipolaritás előtt is.
A hazai geopolitika kiemelkedő kutatóinak legfrissebb, országokra és régiókra fókuszáló elemzéseinek segítségével megérthetjük, milyen következményekkel jár az átalakuló világrend a nemzetközi kapcsolatokat meghatározó főbb állami szereplők számára Pekingtől Washingtonig, Eurázsiától Latin-Amerikáig, a Csendes-óceánon át az Északi-sarkvidékig.
A kötetet egyetemi hallgatóknak és a nemzetközi kapcsolatok iránt érdeklődőknek ajánljuk.”
Forrás:
Átalakuló világrend. Az unipoláris pillanat vége?; Tarrósy István, Vörös Zoltán (szerk.); Ludovika könyvek; ISBN: 9789636530860; 2024
