„A generatív MI kiszorítja a junior munkavállalókat? Egyre bővülő szakirodalom válaszol igennel erre a kérdésre, jelentős visszaesést kimutatva a pályakezdők felvételében, különösen a GenMI-nek (GenAI) kitett foglalkozásokban. Érvelésünk szerint ez az ítélet elhamarkodott, mivel a GenMI-kitettség erősen korrelál egy másik, a pandémia utáni időszakban jelentkező sokkal: az otthoni munkavégzéssel, vagyis a távmunkával (WFH).
Két adatforrást használunk, amelyek összesen 243 millió új felvételt és 407 millió online álláshirdetést fednek le az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Kanadában és Ausztráliában a 2017–2025 közötti időszakban. Foglalkozási, regionális és vállalati szinten olyan modelleket becslünk, amelyek az érintett és kevésbé érintett csoportok időbeli változásait hasonlítják össze.
Külön-külön becsülve a GenMI- és a távmunka-kitettség két szórásnyi növekedése 2025-re egyaránt körülbelül 5 százalékpontos visszaesést jelez előre az új felvételeken belüli junior munkavállalók arányában, valamint mintegy 3 százalékpontos csökkenést azoknak az álláshirdetéseknek az arányában, amelyek csak korlátozott munkatapasztalatot követelnek meg.
Együttes becslés esetén azonban a távmunka hatása fennmarad, míg a GenMI-együttható jelentősen gyengül, és gyakran statisztikailag megkülönböztethetetlenné válik nullától. Alternatív kitettségi mérőszámok, rezidualizációs eljárások, rugalmas, nemparametrikus társkezelés-kontrollok, valamint a kitettségi mérőszámok tényleges távmunka-adoptációval mint kezelési változóval való helyettesítése egyaránt alátámasztják fő megállapításunkat: a távmunka robusztus előrejelzője a pályakezdők felvételében tapasztalható visszaesésnek.”
Forrás:
The Broken Ladder: AI, Remote Work, and Early-Career Hiring; SSRN; 2026. május 18.
