„2020. december 10-én, néhány másodperc alatt összedőlt egy közel hatvanméteres toronyház Budapest déli részén. A robbantásos bontásról készült látványos felvételeket sokan megnézték, de valószínűleg kevesebben tudták, mit jelképezett az épület.
Ez volt a VITUKI (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetet) egykori toronyháza. A Fidesz 2012-ben bezáratta a VITUKI-t, mert nem akarta tovább finanszírozni a működését, 2020-ban pedig felrobbantotta az épületét is, hogy az írmagját is eltakarítsa ennek a szerinte „felesleges” tudományos kutatóintézetnek. Milyen előrelátóak voltak…
A VITUKI nem egyszerűen egy állami hivatal vagy egy kutatóintézet volt a sok közül. Évtizedeken keresztül ez volt a magyar vízgazdálkodás legfontosabb tudományos, mérnöki és információs központja. Egy olyan intézmény, amely összekapcsolta a folyamatos mérést, az adatgyűjtést, az alap- és alkalmazott kutatást, a modellezést, az árvízi és vízjárási előrejelzéseket, a vízminőség vizsgálatát és az állami döntések tudományos előkészítését.
Milyen nagy hasznát vehettük volna egy vízgazdálkodással és aszállyal, a kapcsolódó kockázatokkal és megoldásokkal foglalkozó intézetnek az elmúlt években! Az intézet hosszú évek alatt alakult ki, majd a Fidesz, mint oly sok minden más, hasznos dolgot, ezt is tönkretette.
A Kárpát-medencében a víz soha nem pusztán természeti kérdés volt. Az árvizek, a belvizek, az aszályok, a hajózás, az öntözés, a települések ivóvízellátása és a mezőgazdaság működése évszázadok óta meghatározta az ország életét.
A rendszeres dunai vízállásészlelés 1823-ban indult meg, a Tiszán pedig 1856-tól közöltek rendszeresen nyilvános vízállásadatokat. Az igazán fontos intézményi fordulópont 1886-ban következett be, amikor az Országos Vízépítészeti Igazgatóságon létrehozták a Péch József vezette Vízrajzi Osztályt. Ez szervezte a megfigyeléseket, összegyűjtötte és rendszerezte az adatokat, valamint kiadta az 1887-ben elindított Vízrajzi Évkönyveket.
A szervezet feladatai fokozatosan bővültek. Már nemcsak azt kellett megmondani, hogy adott pillanatban milyen magas a Duna vagy a Tisza, hanem azt is, hogyan változnak hosszabb idő alatt a folyók, a talajvizek és a vízkészletek, milyen árvízi kockázatokkal kell számolni, hol lehet öntözni, és miként hatnak az emberi beavatkozások a természetes vízrendszerekre.
Az 1920-as években megkezdődtek a szélesebb körű talajvízszint-mérések, 1934-ben pedig elindult az országos talajvízszint-megfigyelő hálózat kiépítése. A szervezet 1928 és 1948 között Vízrajzi Intézet néven működött.
A korábbi vízrajzi szervezetek és kutatási feladatok továbbfejlesztésével 1952-ben létrehozták az önálló Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetet, vagyis a VITUKI-t.
A VITUKI feladata az ország felszíni és felszín alatti vizeivel kapcsolatos tudományos kutatás, mérés, elemzés és műszaki fejlesztés lett.
Az intézet többek között:
– hidrológiai és vízrajzi méréseket végzett;
– vizsgálta a folyók, tavak, talajvizek, rétegvizek és karsztvizek állapotát;
– árvízi, vízjárási és hidrológiai előrejelzéseket készített;
– kutatta a vízkészletek mennyiségét és minőségét;
– vízminőségi és környezetvédelmi laboratóriumokat működtetett;
– hidraulikai modelleket és kísérleteket készített vízügyi beruházásokhoz;
– részt vett folyószabályozási, árvízvédelmi, öntözési és vízellátási projektek előkészítésében;
– mérőműszereket, eljárásokat és vízügyi technológiákat fejlesztett és hitelesített;
– összegyűjtötte és rendszerezte Magyarország történelmi vízrajzi adatait;
– valamint képzéseket, nemzetközi konferenciákat és tudományos együttműködéseket szervezett.
A VITUKI tevékenységének lényege az volt, hogy ugyanazon intézményen belül találkozhatott a hosszú távú mérési adat, a tudományos kutatás, a mérnöki gyakorlat és a kormányzati döntés-előkészítés.
Az intézmény neve és jogi formája az évtizedek során többször változott. A rendszerváltás után fokozatosan gazdasági társasági formába került, később VITUKI Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Kutató Intézet Nonprofit Közhasznú Kft. néven működött.
Ezzel párhuzamosan azonban egyre nehezebb helyzetbe került. Az állami alapfinanszírozás csökkent, miközben az intézmény egyre inkább pályázatokból és piaci megrendelésekből próbálta fenntartani a hosszú távú, közérdekű kutatási és adatkezelési feladatait.
Ez alapvető ellentmondást hozott létre: a több évtizedes vízrajzi adatsorok fenntartása, az országos megfigyelő rendszerek működtetése vagy a stratégiai vízkészlet-kutatás nem feltétlenül termel közvetlen piaci bevételt, társadalmi és nemzetbiztonsági értéke viszont rendkívüli. ez az, amit a Fidesz nem ismert fel, és nem ismert el. A VITUKI-t feleslegesnek nyilvánította. Pont.
Az Országos Vízügyi Főigazgatóság saját intézménytörténeti összefoglalója szerint a VITUKI szakmai tevékenysége az intézmény 2012. évi felszámolásával megszűnt, az országos vízrajzi feladatokat pedig az OVF vette át.
A megszüntetés idején komoly szakmai vita alakult ki. Kritikusai arra figyelmeztettek, hogy nem egyszerű szervezeti átalakítás történik, hanem megszűnik a magyar vízügyi kutatás integrált intézményi központja. A VITUKI szakemberei, feladatai és adatvagyona különböző szervezetekhez kerültek, illetve részben szétszóródtak.
Ma az Országos Vízügyi Főigazgatóság és a területi vízügyi igazgatóságok végzik az országos vízrajzi megfigyelést, az operatív vízgazdálkodási és vízkárelhárítási feladatok jelentős részét, kezelik a mérési rendszereket és a történeti adatvagyont. A vízrajzi munka magában foglalja a hidrológiai folyamatok megfigyelését, elemzését, modellezését és az előrejelzések készítését.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem bajai Víztudományi Kara vízügyi mérnököket képez, és kutatásokkal foglalkozik többek között a vízgazdálkodás, a vízbiztonság, a vízkárelhárítás, a vízpolitika, a vízdiplomácia, a víztechnológia és a klímaalkalmazkodás területén. Fontos oktatási és kutatási központ, de egyetemi kar, nem a VITUKI-val azonos feladatú országos állami kutatóintézet.
A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Vízi Ökológiai Intézete a vízi ökológia, az édesvízi élővilág, a vizes élőhelyek, a biodiverzitás és az ökoszisztémák működésének kutatásában tölt be kiemelkedő szerepet. Saját meghatározása szerint Magyarország legnagyobb vízi ökológiai tudományos központja.
A Balatoni Limnológiai Kutatóintézet a Balaton és más vízi ökoszisztémák kutatásának meghatározó műhelye.
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, a Pannon Egyetem, a Debreceni Egyetem, a Miskolci Egyetem, a Széchenyi István Egyetem és más felsőoktatási intézmények tanszékei szintén jelentős hidrológiai, vízépítési, vízminőségi, környezetmérnöki és víztechnológiai kutatásokat végeznek.
Az MTA Nemzeti Víztudományi Programja a különböző tudományterületek és kutatóhelyek együttműködését próbálja erősíteni. A program 2026-ban is működik, többek között a vízvisszatartás, az ivóvízbiztonság, a klímaváltozás és a fenntartható vízgazdálkodás kérdéseivel foglalkozik.
Az elmúlt évek egyik legjelentősebb kezdeményezése a Víztudományi és Vízbiztonsági Nemzeti Laboratórium volt. A 2022-ben elindított, nyolcmilliárd forintos projektben több egyetem, kutatóintézet és az Országos Vízügyi Főigazgatóság dolgozott együtt. A program a felszíni és felszín alatti vizek állapotával, a klímaváltozás hatásaival, a mezőgazdasági és városi vízgazdálkodással, valamint a víz- és szennyvíztisztítás korszerűsítésével foglalkozott.
A nemzeti laboratórium azonban konzorciumi projektként jött létre, meghatározott támogatási időszakkal.
Ma olyan önálló, átfogó, multidiszciplináris és tartós állami vízgazdálkodási kutatóintézet, amely a hidrológiától a vízminőségen, a felszín alatti vízkészleteken, a vízépítésen, az energetikán és az ökológián át a gazdasági és társadalmi kérdésekig egy intézményben fogja össze a feladatokat, nincs.
Magyarország egyre gyorsabban szárad. Gyakoribbá és hosszabbá válnak az aszályos időszakok. Süllyed a talajvízszint számos térségben. A folyók vízjárása szélsőségesebbé válik. Egyre nagyobb nyomás nehezedik az ivóvízbázisokra, a mezőgazdaságra, a tavakra és a vizes élőhelyekre.
Az elmúlt napok rendkívüli hősége, a Duna rekord alacsony vízállása és a Paksi Atomerőmű kényszerű leállítása mindennél nyilvánvalóbbá tették, hogy a helyzet rendkívül komoly.
A következő évtizedekben Magyarország biztonsága egyre nagyobb mértékben függ majd attól, hogy mennyi vizünk van, hol található, milyen a minősége, hogyan tudjuk megtartani, és milyen tudományos alapokon hozunk róla döntéseket.
Szükség van egységes víztudományi adatpolitikára, hosszú távú kutatási programokra, modern mérési és modellezési infrastruktúrára, valamint olyan intézményre vagy intézményi rendszerre, amelynek egyértelmű felelőssége van Magyarország vízkészleteinek tudományos feltárásáért.
Egy korszerű, 21. századi víztudományi központnak természetesen másképp kell működnie, mint egy 1952-ben alapított intézetnek. Össze kell kapcsolnia a műholdas megfigyeléseket, a mesterséges intelligenciát, a digitális vízgyűjtőmodelleket, a szenzorhálózatokat, a hidrológiát, az ökológiát, az energetikát, a talajtant, a meteorológiát, a közgazdaságtant és a társadalomtudományokat.
Nyitottnak kell lennie az egyetemek, a kutatóintézetek, a vízügyi igazgatóságok, az önkormányzatok és a vállalkozások felé, és a kormányzat számára is hasznosítható döntéselőkészítő anyagokat kell készítenie rövid, közép és hosszú távra.
Meggyőződésem, hogy Magyarországnak szüksége van egy erős, integrált, nemzetközileg is elismert víztudományi központra vagy intézményrendszerre.
A következő időszakban ennek kialakításán is dolgozni fogunk. ”
Forrás:
Tanács Zoltán bejegyzése; Facebook; 2026. augusztus 3.
