„Európai helyzetkép, magyar előzmények és szakpolitikai ajánlások egy nyílt, interoperábilis digitális demokrácia ökoszisztéma létrehozására – A Szabad Piac Alapítvány szakpolitikai ajánlása
Magyarországon a digitális állampolgárság és a digitális demokrácia bizonyos alapjai már léteznek, de a valódi, rendszerszintű elektronikus közvetlen- és részvételi demokratikus gyakorlatok csak elszórtan alakultak ki. A probléma nem pusztán technológiai: egyszerre keresztezik egymást intézményi, politikai, módszertani és bizalmi hiányok. Hiányoznak a stabil, átlátható, visszacsatolásra épülő digitális alrendszerek, amelyekben az állampolgárok nem csupán ügyfelei, hanem aktív alakítói is lehetnek a közszolgáltatásoknak, a helyi döntéseknek és a demokratikus joggyakorlásnak.
Európában és a világ számos pontján ezzel párhuzamosan a nyílt forráskód, az interoperabilitás, a digitális közjavak, a hozzáférhető közérdekű adatok, a közérthető fogalmazás, a co-design (közös tervezés) és a co-delivery (közös megvalósítás) modellek egyre inkább a demokratikus innováció alapfeltételeiként jelennek meg.
Az Open Government Partnership (melynek jelenleg 28 európai ország is tagja) olyan nemzetközi kezdeményezésként mutatja az állami átláthatóság, a polgári részvétel és az elszámoltathatóság erősítését célzó együttműködési programok innovatív realitását, mely során kormányzatok a nyitott és hatékony közügyek intézését célzó konkrét reformokat civil szervezetekkel közösen tervezik és valósítják meg.
Az Interoperable Europe, az OSOR, az EUDI Wallet, a Decidim, a CC-DEMOS, az Open Source Programme Office-ok, a Digital Commons EDIC, a Sovereign Tech Agency, a European Civic Tech Hub, az EU Civic Tech Hackathon és az észt digitális demokrácia példái mutatják, hogy az európai digitális demokrácia következő fejlődési szakasza nem egyszerű online konzultációkról, hanem nyílt, biztonságos, auditálható, interoperábilis és fenntartható demokratikus infrastruktúrákról és sokszínű módszertani gazdagsággal létrehozott társadalmi részvételi folyamatok szisztematikus működtetéséről szól.
Észtország különösen fontos tanulságul szolgál Magyarország számára. Az észt modell világossá teszi, hogy a digitális demokrácia nem egyetlen alkalmazásból vagy szavazási rendszerből áll, hanem egymásra épülő digitális identitásból, állami szolgáltatási infrastruktúrából, e-részvételi portálokból, önkormányzati részvételi rendszerekből, kiberbiztonsági garanciákból és hosszú távú társadalmi bizalomépítésből. Ugyanakkor az észt tapasztalat azt is bizonyítja, hogy a digitális részvétel önmagában nem oldja meg a demokratikus részvétel minden problémáját: külön figyelmet kell fordítani a digitális szakadékra, a politikai bizalomra, a rendszer auditálhatóságára és a papíralapú vagy személyes részvételi alternatívák fenntartására.
Hazánkban szerencsére nem a nulláról kell indulni – habár az állam lemaradása a korszerű, digitális részvételi struktúrák és a demokratikus működtetésüket szavatoló szabályozás terén tetemes, ráadásul a múltban több dimenzióban szándékos akadályok létrehozásával korlátozta a digitális demokrácia innovációk társadalmi hasznosulását, megvalósulását, mégis, rendelkeznek olyan alapok, melyek mentén jó tempóban kapaszkodhatunk.
Hazánk 2016-ban alaptalan sértettségből felmondta tagságát az OGP-ben, ezzel együtt került a süllyesztőbe közös munka számos eredménye, többek között a jogszabálytervezetek társadalmi véleményezésére kifejlesztett társadalmi véleményezést digitálisan támogató portál.
Az elmúlt 16 év során lezajlott demokratikus visszacsúszás ellenére, hazai civil szervezetek lényegi tapasztalatokat szereztek digitális technológiákra épülő, demokrácia szolgáltatásokat biztosító rendszerek kialakításával és működtetésével. Ezek a platformok valós társadalmi-demokratikus igényekre reflektálva születtek, gyakran a hiányosan ellátott állami-demokratikus funkciók civil kompenzáló alternatívájaként biztosítják a részvételt, vagy az elvárható demokratikus szolgáltatási funkciót (közadat igénylő rendszer, petíciós platform).
Mindazonáltal önkormányzati szinten tetten érhető (pl Budapest részvételi ökoszisztémája) a tudatos technológiai- , politikai- és jogi- összhangból fakadó, a részvétel terén előremutató szolgáltatások. A szaporodó átláthatósági vállalások, közösségi költségvetési és más részvételi programok előremutató példákkal szolgálnak egy részvételibb, demokratikusabb működési módra. Az erősödő és a lényegi részvétel kiszélesítését igénylő társadalmi folyamatok, valamint a digitális szolgáltatások fejlődése egyaránt aktív, rendszerszintű átalakítását igénylik az eddigi zárt technológiai és policy megközelítéseknek.
Reménykeltő a jelenlegi kormányzat eddig kommunikált álláspontja is az érdemi társadalmi részvétel kapcsán. Az intézményesülési szándék és az eddigi híradások szerint hamarosan konkrét intézmény segíti majd a társadalmi párbeszédet. További információk hiányában egyelőre a komoly szándék és az akarat látszik a megújulásra, ami kétségtelenül az egyik legreménykeltőbb és üdvözlendő lépése az új kormánynak a demokratikus párbeszéd kultúra és a részvételi demokratikus folyamatok helyreállítása, fejlesztése érdekében.
A dokumentum fő szakpolitikai állítása, hogy Magyarországon kiemelten fontos állami oldalról megerősíteni és teret biztosítani a digitális demokratikus innovációknak és a működésükhöz szükséges nyílt, interoperábilis, demokratikusan ellenőrizhető digitális demokrácia ökoszisztémának.
A tanulmány elérhető itt. (PDF)”
Forrás:
Közös köd, közös jövő; Madarász Csaba; Szabad Piac Alapítvány; 2026. július 29.
