„Az ukrán energetikai infrastruktúra elleni orosz támadások azt mutatják, hogy a decentralizált napelemes napenergia-termelés (PV) és az energiatárolás hozzájárulhat a kritikus szolgáltatások fenntartásához, amikor a központosított villamosenergia-hálózatok működésképtelenné válnak. Új elemzések szerint az Európai Unió háztetőire telepített napelemes rendszerek 2050-re a hosszú távú villamosenergia-igény 40%-át is fedezhetnék, a technológia alkalmazása azonban továbbra is elmarad a lehetőségektől. Ez a „Mi lenne, ha…?” elemzés azt vizsgálja, miként tekinthetne az EU az épületekbe integrált napenergiára nem pusztán a zöld átállás kiegészítő elemként, hanem az energiabiztonság tudatosan kialakított pilléreként.
Háttér
Ukrajnában a lakóházakra, középületekre és kórházakra telepített napelemek és akkumulátorok akkor is működésben tartják a világítást, a lifteket és a vízszivattyúkat, amikor a központi erőműveket, transzformátorokat és nagyfeszültségű vezetékeket támadás éri, ezáltal növelve az alapvető szolgáltatások ellenálló képességét.
Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának (JRC) új elemzése szerint az EU 271 millió épületének tetőfelületén mintegy 2 300 GWp (gigawatt-peak, vagyis a fotovoltaikus rendszer maximális termelési kapacitását jelző mértékegység) beépített napelemes kapacitás lenne elhelyezhető. Ez évente hozzávetőleg 2 750 TWh villamos energiát termelhetne – közel 40%-át annak a mennyiségnek, amelyre 2050-ben egy teljes mértékben megújuló energiaforrásokra épülő uniós villamosenergia-rendszernek szüksége lenne.
Jelenleg azonban az uniós háztetők mindössze 10%-án működik napelemes rendszer, annak ellenére, hogy a technológia kiforrott, költségei pedig jelentősen csökkentek. Az épületek energiahatékonyságáról szóló felülvizsgált irányelv, valamint a REPowerEU keretében elfogadott uniós napenergia-stratégia előírja, hogy az épületeket alkalmassá kell tenni a napenergia hasznosítására, továbbá fokozatosan kötelezővé teszi a napelemes rendszerek telepítését az új és a meglévő épületeken.
A közüzemi léptékű rendszereket, valamint valamennyi épülettípus tetőre telepített napelemes rendszereit együttesen számítva az EU javasolt célja, hogy a fotovoltaikus kapacitás a 2025-ös 406 GW-ról 2030-ra elérje a 700 GW-ot. Ebből azonban jelenleg mindössze 89 GW-ot tesznek ki a lakóépületek tetőire telepített napelemes rendszerek.
Európában a tetőre telepített fotovoltaikus rendszerek költsége jelenleg 900–1 300 euró/kWp, ami egy átlagos rendszer esetében nagyjából 3 000–4 000 eurós beruházást jelent. Akkumulátoros energiatároló hozzáadása további 4 000–5 000 euróval növeli a költséget.
A balkonnapelemek abszolút értékben olcsóbbak. A kisebb rendszerek ára 200 eurótól akár 1 000 euróig terjedhet a nagyobb, korlátozott akkumulátoros tárolókapacitással rendelkező modellek esetében. Az EU-ban Németország jár az élen ezek elterjedésében: 2024-ben mintegy 435 000 új balkonnapelemes rendszert regisztráltak.
Világszerte is megfigyelhetők hasonló folyamatok. Pakisztánban például a fogyasztók által hajtott, rendkívül gyors napenergia-boom több gigawattnyi, a fogyasztásmérő mögött működő decentralizált kapacitással növelte a villamosenergia-rendszert. A folyamat olyan méreteket öltött, hogy az országos villamosenergia-statisztikák megbízhatósága romlott, miközben a közüzemi szolgáltatók bevételei meredeken visszaestek.”
Forrás:
What if Europe’s rooftops powered its energy security?; Vasco Guedes Ferreira; EPRS | European Parliamentary Research Service; 2026. augusztus 31.
