„Főbb megállapítások
- A stratégiai előretekintés és a regionális fejlődés kölcsönhatását vizsgáljuk.
- A tanulmány kiemeli a stratégiai előretekintés szerepét a szakpolitikák értékelésének és nyomon követésének eszközeként.
- A stratégiai előretekintést olyan szakpolitikai eszközként elemezzük, amely elősegítheti a helyalapú megközelítés érvényesítését a nagy társadalmi kihívások kezelésében.
- A nagy társadalmi kihívások új lehetőségtereket nyitnak meg, amelyeket a régiók a stratégiai előretekintés segítségével tárhatnak fel.
- A stratégiai előretekintést az éghajlatváltozás regionális kezelésének szolgálatába állítjuk.
Összefoglaló
A nagy társadalmi kihívások (Grand Societal Challenges, GSC-k) újfajta előretekintési képesség kialakítását követelik meg a regionális szakpolitikai döntéshozóktól. Ez azt a képességet jelenti, hogy a döntéshozók képesek kezelni a bizonytalanságot, összehangolni a különböző érintetteket, és a fejlődést hosszú távú társadalmi célok felé terelni. A tanulmány amellett érvel, hogy a stratégiai előretekintés – amennyiben a teljes szakpolitikai ciklusban alkalmazzák – alapvető eszköze e képesség kiépítésének, valamint annak, hogy a régiók felkészüljenek az átalakulást támogató rezilienciára.
A kutatás abduktív, kvalitatív, összehasonlító esettanulmány-módszert alkalmaz, és három regionális előretekintési folyamatot vizsgál: a finnországi Helsinki–Uusimaa régióban, Skóciában és a spanyolországi Baszkföldön. Az elemzés három, egymással összekapcsolódó dimenzióra épül: a helyi adottságokon alapuló közös helyzetértelmezésre, az előretekintési képességre, valamint az önreflexióra és a nyomon követésre.
A tanulmány elsődleges hozzájárulása nem új előretekintési elemek bevezetésében rejlik, hanem abban, hogy e már ismert dimenziókat a teljes szakpolitikai cikluson végigvezetve, egymással összekapcsolva teszi gyakorlati szempontból alkalmazhatóvá a nagy társadalmi kihívásokra irányuló regionális politikában.
Az eredmények arra utalnak, hogy mindhárom régió felhasználja az előretekintést a válságok által megnyitott lehetőségek azonosítására, valamint arra, hogy saját erőforrásait és adottságait a kihívások által meghatározott fejlesztési prioritásokhoz igazítsa. A régiók ugyanakkor eltérő helyet foglalnak el a reorientáció és az átalakulás közötti skálán.
Helsinki–Uusimaa és Skócia elsősorban a reorientáció példáját mutatja: meglévő innovációs rendszereik erőforrásait és képességeit új célok szolgálatába állítják. Ezzel szemben Baszkföld esetében erőteljesebb átalakítási szándék figyelhető meg, amely mélyrehatóbb szerkezeti átrendeződésben is megmutatkozik. A különbségeket egyaránt befolyásolják a már meglévő intézményi erőforrások és az adott nagy társadalmi kihívás sajátosságai.
A tanulmány hozzájárul ahhoz, hogy csökkenjen a távolság a transzformatív innovációról folyó elméleti vita és a stratégiai előretekintés regionális szakpolitikai alkalmazása között. A szakpolitikai döntéshozók számára gyakorlati tapasztalatokra épülő felismeréseket kínál, amelyek segíthetik őket az előretekintési képesség kiépítésében, és ezáltal az összetett, az adott térség sajátosságaihoz kötődő társadalmi kihívások kezelésében.”
Forrás:
Building anticipatory capacity for transformative resilience: Lessons from UK and EU applying strategic foresight in grand societal challenge-oriented regional policy; Francesco Cappellano, Cristian Matti, Matjaz Vidmar; Technology in Society; Volume 88; DOI: 10.1016/j.techsoc.2026.103453; 2026. szeptember
Megjegyzés:
Abduktív eljárás: Nem azonos sem a tisztán deduktív, sem a tisztán induktív eljárással: a kutató az empirikus megfigyelések és az elméleti magyarázatok között iteratívan mozog, és azt a magyarázatot keresi, amely a megfigyelt jelenségeket a legjobban értelmezi.
