eGov Hírlevél – 2. évfolyam, 10. szám, 2011. március 7.

Tartalomjegyzék

Közigazgatás, politika

Közigazgatási, politikai informatika

Informatika, távközlés, technika

Társadalom, gazdaság, művelődés

Szakirodalom

Részletes tartalom

Közigazgatás, politika

Nagy változások várhatók a köztisztviselőknél is

„Alaposabb, szakterületre szabott képzés, köztisztviselői életpályamodell, a versenyvizsga átalakítása; egyebek mellett ezek szerepelnek a köztisztviselőket érintő változtatásokban. A köztisztviselők jogállásáról szóló törvényről szóló módosításokat a héten is éppen tárgyalja az Országgyűlés – nyilatkozta Rétvári Bence, a közigazgatási és igazságügyi tárca parlamenti államtitkára a Duna Televízió kedd reggeli műsorában.

A mostani versenyvizsga-rendszert átalakítják, kettéválasztják alap- és szakvizsgára. “Léteznek igazgatási alapismeretek, amit mindenkinek tudni kell a közigazgatásban az állam működéséről, függetlenül attól, hogy milyen típusú végzettséggel, milyen alapdiplomával érkezett a rendszerbe. Ezt szolgálja majd az alapvizsga bevezetése. Erre épül rá annak a területnek a speciális tudásanyaga, az arra vonatkozó tanulási kötelezettség, amely területtel az illető köztisztviselő foglalkozik majd” – ismertette a változás részleteit a politikus.

Az államtitkár kiemelte: nem csak a kiszámítható fizetési rendszerről szól majd a modell, hanem arról is, hogy a köztisztviselők képzését az eddigieknél jobban összekapcsolják az előmenetelükkel. “Eddig éppen az volt a probléma, hogy az előmenetel, az egyik kategóriából a másikba történő átlépés, illetve a képzési, számonkérési, minőségértékelési rendszer nem volt teljesen összekapcsolva egymással” – hangzott az interjúban.

Rétvári jellemzőnek mondta, hogy a köztisztviselők sokszor nem olyan képzést kaptak, mint amire szükségük lett volna, hanem olyat, amilyenre a külső beszállítók ajánlatot tettek. “Több milliárd forintért az állam olyan képzéseket vett meg cégektől, amelyeket egyrészt házon belül is meg tudott volna oldani; másrészről pedig nem az állam szabta a képzési igényeket a maga szükségleteihez.”
A jövőben az állam számára hasznosabb, az egyes köztisztviselő fejlődését pedig jobban előmozdító képzések várhatók – hangzott az államtitkári ígéret a Duna Televízió reggeli műsorában.”

Forrás:
Nagy változások várhatók a köztisztviselőknél is, Világgazdaság Online, 2011. március 1.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Átalakítják az önkormányzatokat? Egyelőre találgatások vannak

„Felmerült például, hogy a kistelepülések esetében megszüntetnék a képviselő-testületet, nem lenne polgármester és jegyző sem, a település élén elöljáró állna. Ám a dolog kissé életidegennek tűnik. Hiszen nem lenne testület, amely a település érdekeit hivatott képviselni.
Az szinte minden, demokratikusan működő országban felmerül, hogy felesleges hivatalt működtetni a legkisebb helyeken is. Alsó-Szászországban például a nyolcvanas években kötelezték a településeket olyan egyesülésre, hogy együttes létszámuk elérje a 3 ezret. E településcsoportok egyetlen hivatalt működtettek, ott intézték valamennyiük ügyét. Az egyes települések önállósága viszont megmaradt, társadalmi megbízatású képviselő-testületük és polgármesterük is maradt. A döntéseket ők hozták, ám a közös hivatal hajtotta végre. Ez a megoldás meghagyta az érdekképviseletet ellátó választott testületet.

Az biztos, hiszen bejelentették, hogy 2013-ra kiépítik a járási kormányablakokat is. Vagyis a lakossághoz közelebb viszik az ügyintézésben fontos szerepet játszó ügyfélfogadást. Kérdés persze, hogy mit értenek majd járásokon? Az egykori járások visszaállítása nem valószínű, hiszen azóta sok minden változott. Ráadásul meglehetősen nagy szervezeti egységek voltak. Az egykori dunaújvárosi járás települései ma három kistérséghez tartoznak: dunaújvárosi, adonyi, ercsi. Valószínűbbnek látszik hát a jelenlegi kistérségi rendszerből kiindulni.
Kérdés persze, hogy a járási kormányablakok csupán ügyfélfogadó helyek lesznek-e, vagy pedig hozzájuk kerülnek olyan feladatok, amelyeket manapság az önkormányzatok látnak el.
Jelenleg az önkormányzatok számára kötelezően előírt feladatok nem finanszírozhatók azokból a normatívákból, amelyeket az államtól kapnak. Mindenképpen újragondolandó az önkormányzatok feladatköre. Az például ma is látszik, hogy az okmányirodák működtetése nem önkormányzati feladat, így azok könnyen állami kézbe kerülhetnek, s akár a járási kormányablakok bázisát is adhatják. Az útlevelek, jogosítványok kiadása sokkal inkább az állam profiljába illik bele, mint az önkormányzatokéba.”

Forrás:
Átalakítják az önkormányzatokat? Egyelőre találgatások vannak, Tribolt Lajos, Fejér Megyei Hírlap, 2011. február 16.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Pest megyei polgármesterekkel találkozott a régió kormánymegbízottja

„A 2013 elejére végbemenő közigazgatási változásokról, azon belül egyebek mellett az idén januártól működő kormányhivatalok és kormányablakok szerepéről, a közmunkaprogram változásairól és a régi-új járásokról beszélt Pest megye polgármesterei előtt Tarnai Richárd megyei kormánymegbízott szerdán Szentendrén.

A helyi polgármesteri hivatalban rendezett önkormányzati fórumon a Pest Megyei Kormányhivatal vezetője megígérte: személyes felelősséget vállal azért, hogy a szakigazgatási szerveknél nemegyszer tapasztalt “teszetosza” ügyintézés felgyorsuljon. Ehhez nélkülözhetetlenek a megyében dolgozó települési vezetők naprakész információi – tette hozzá.

Tarnai Richárd, aki a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége (TÖOSZ) és Dietz Ferenc (Fidesz) szentendrei polgármester meghívásának tett eleget, kifejtette: bár felálltak a kormányhivatalok, új közigazgatási rendszerről csak 2013 januárjától lehet beszélni, addig a begyűjtött tapasztalatokat hasznosítva formálódik a hivatalok tevékenysége. Szólt arról is, hogy kinevezése után a hozzá tartozó 14 szakigazgatási szerv közül többet “inkognitóban” meglátogatott, s néhol pazarló gazdálkodást észlelt. A kormányhivatalok működésének legfőbb célja épp a takarékoskodás, valamint az ügyintézés gyorsítása – emelte ki.

Arra a felvetésre, hogy miért politikusok (javarészt országgyűlési képviselők) vezetik a kormányhivatalokat, megjegyezte: a jogszabályok gyakorlatba történő átültetése így zökkenőmentesebb. A nemrég “kinyitott” kormányablakokkal összefüggésben szólt arról is, hogy a polgármesteri hivatalokban megszűnik az ügyfélfogadás, így a szorosan vett szakmai munkára több idő jut. Pest megyében jelenleg Cegléden, Érden és Vácott van kormányablak, de később körülbelül harminc helyen (a leendő járások központjaiban) létesül hasonló – tért át a tervekre a kormánymegbízott, aki a közigazgatási rendszer átalakításának lépcsőfokai közül különösen nagy horderejűnek nevezte a járások visszaállítását.

Megfogalmazása szerint a régi határokkal rendelkező, vagy annál kisebb járások jönnek majd létre, bennük a járási hivatalok “mini kormányhivatalokként” működnek majd.”

Forrás:
Pest megyei polgármesterekkel találkozott a régió kormánymegbízottja, Galamus, 2011. március 2.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Pályázat: Nyitott közigazgatás – együttműködő kormányzás

„Az Európai Közigazgatási Intézet (EIPA) – az Igazgatótanács felhatalmazásával valamint 11 európai ország és az Európai Bizottság intézményi és anyagi támogatásával – pályázatot hirdet a harmadik Európai Közszolgálati Díjra (EPSA 2011). Az EPSA 2011 Díj 2011. november 15-17 között, a lengyel elnökség ideje alatt kerül átadásra Maastrichtban, az élvonalbeli közigazgatási megoldások honorálására alkalmából megrendezésre kerülő magas szintű rendezvényen. Ez az esemény egy egyedülálló lehetőség az európai közszolgálatok számára, hogy innovatív megoldásaikat és eredményeiket egy kiterjedt közönséghez eljuttassák, és európai szinten az élvonalban legyenek elismerve.

A témáról általában

A XXI. század gyors szociális, gazdasági és környezeti változásaival a háttérben, az EPSA azzal igyekszik hozzájárulni a közigazgatási szektor teljesítményének javításához, hogy felhívja a nemzetközi figyelmet azokra a proaktív közigazgatási tevékenységekre, amelyek a jelenkor legégetőbb közszolgálati problémáira kínálnak megoldást, valamint lehetőséget nyújt a pályázatot benyújtó közszolgálati újítóknak arra, hogy eredményeiket megosszák másokkal.

A pénzügyi és gazdasági válság hatása nemcsak a magánszféra, de a közszféra számára is nagy kihívást jelent. A helyi, regionális, állami valamint európai uniós közigazgatási szervezeteknek továbbá meg kell felelniük az EU2020 stratégia ambiciózus elképzeléseinek is, amelyek az Európai Unió intelligens, fenntartható és inkluzív növekedését hivatottak elérni. Ebből kiindulva még fontosabb ösztönözni és díjazni azokat a kiemelkedő közigazgatási tevékenységeket, amelyek a költségvetési megszorítások közepette is innovatív megoldásokat dolgoznak ki és képesek kiemelkedő közszolgáltatási teljesítményt nyújtani.

Az EPSA azokat a pályaműveket fogja díjazni, amelyek az európai közigazgatás kihívásait célozzák meg, és a XXI. századi közigazgatási szektor működésében a változások mozgatórugói. Cserébe, ezek a projektek olyan közigazgatási szervezetek százainak proaktív megközelítésébe engednek bepillantást, amelyek szintén a jelen kihívásaival szembesülnek, mint a klímaváltozás, energiaforrások, energiaellátás, demográfiai változások, növekvő munkanélküliség, szociális kirekesztés.

A nyitott kormányzás egy olyan helyzetre utal, amikor egy szerv információt oszt meg, konzultál, bevonja a magánszektort a döntési folyamatba, sőt még együtt is dolgozik vele. Ez természetesen magával hozza az információ rendszeres megosztását egy új kommunikációs technológiáinak alkalmazásával. A nyitott adatforrás az információhoz való hozzáférést jelenti; azaz az információ közérthető és hozzáférhető a releváns állampolgárok és üzleti szféra számára.

A téma közelebbről

Az egyre komplexebb társadalom és növekvő társadalmi elvárások, a hatékonyság, a kimeneti orientáció és a tulajdonosi szemlélet miatt fontos a civil társadalom bevonása. Kiemelt fontosságú ez a demográfiai változások és az állami beruházások folytonos csökkentése eredményeképpen, különösen a beavatkozás olyan „érzékeny” területein, mint szociális gondoskodás, oktatás, kommunikáció, stb. Az együttműködés formáinak alkalmazásával növelhető a politikába vetett állampolgári és üzleti bizalom.

Európa szerte a közigazgatás minden szintjén új intézményi struktúrák fejlődtek ki és új keretszabályozások jöttek létre a kormányokkal szembeni bizalom megerősítésére és az átláthatóság elősegítésére; az információhoz való hozzáférés megkönnyítésére, a társadalmi párbeszéd megteremtésére, végső soron az állampolgárok részvételének erősítésére a döntéshozásban.

Az együttműködő kormányzás szándéka többek között a kormány és a közigazgatás nyitottságának, átláthatóságának és elszámoltathatóságának növelése – előfeltétele egy demokratikus társadalomnak. Az információ, az ismeretanyag és a tapasztalat megosztása a tulajdonosi hozzáállás kialakítására; a párbeszéd és konzultáció megteremtése a civil társadalom és a közigazgatás között a legjobb megoldások megtalálása érdekében; értékelő és visszacsatolást segítő eszközök létrehozása a közigazgatási munkában a legjobb megoldások megtalálása érdekében; és végül a döntéshozatali folyamat során megkönnyíteni az állampolgári részvételt a vitákban, megbeszéléseken és döntésekben.

Olyan esettanulmányokat, pályamunkákat várunk, amelyek megkísérlik alkalmazni az üzleti életben bevált, fogyasztóközpontú döntés-előkészítést és megvalósítást, emellett építenek a „nyitott kormányzásra”, az „aktív állampolgárokra”, engedve az állampolgároknak, hogy belefolyjanak a közszolgáltatások megtervezésébe és kivitelezésébe. Lényeges kérdésekre keresünk választ, úgy mint:

  • Hogyan és milyen mértékben lehet bevonni az állampolgárokat, civil szervezeteket, tisztviselőket és politikusokat a folyamatba és/vagy rendszerbe?
  • Hogyan mérhető a folyamattal/rendszerrel való elégedettségük?
  • Mi a ténylegesen elért hatékonyság szintje?
  • Mi a költsége/haszna egy új megközelítésnek a régi vagy tradicionális rendszerrel szemben?

Az innováció a közigazgatás minden szintjén és szektorában tetten érhető, a kevesebb pénzből több szolgáltatást, és hatékonyabb igazgatás érdekében. Ésszerű a közszolgáltatást differenciált mértékben megnyitni. Ezért minél több olyan, speciális szervezet pályázatára számítunk, amelyek tükrözik az ő speciális igényeiket és a kereteket amelyek között az egységük működik.

Így, a nyilvános adatok kapcsolódnak a termékek és szolgáltatások elosztása, a közszolgáltatások finanszírozása, a különféle szintek és szektorok közötti párbeszéd rendszere. Legtöbb esetben ezek pénzügyi adatok vagy adminisztratív követelmények.

Milyen pályázatokat várnak?

A 2. témakörhöz tartozó projektnek az alábbi al-témák egyikéből be kell mutatnia és tartalmaznia kell a tényekre utaló elemeket:

  • Politikai terület(ek) és az együttműködési célok közötti összhang
  • Mutassa be, hogy az új együttműködési forma kézzelfoghatóan hozzájárul a szolgáltatás nyújtás céljához
  • A programra szánt anyagi és emberi erőforrások meghatározása
  • Legyen nyilvánvaló, hogy a civil társadalom bevonása jobb alternatíva a zárt kormányzással szemben
  • Tegye nyilvánvalóvá, hogy az új munkaforma igazolja a társulások létrehozásához szükséges alkalmi költségeket
  • A nyitottság által (az információhoz való hozzáférés és a jól működő infokommunikációs eszközök), felkészíti az állampolgárokat a döntéshozatali folyamatokban való aktív résztvételre.

A pályázatoknak be kell mutatniuk az új kormányzati kialakítást/berendezkedést, beleértve a intézményi vagy társulási struktúrákat, a kockázatkezelést és a partnerek felelősségét , hogy értékké válhasson a kormányzás egyéb szintjei és szektorai számára is.

Pályázók köre

Európa valamennyi, bármilyen szinten működő közigazgatási szervezetei, különös tekintettel a helyi és regionális kezdeményezésekre, valamint a közszféra vállalkozásaira.”

Forrás:
Nyitott közigazgatás – együttműködő kormányzás, Nemzeti Közigazgatási Intézet, 2011. március 3.
Lásd még:
Általános ismertető
A pályázat további témái: Ésszerűen működő közigazgatás mostoha gazdasági klímában
A pályázat további témái: ’Going Green’: konkrét környezetvédelmi megoldások a közigazgatásban
European Public Sector Award 2011 – Home

Vissza a tartalomjegyzékhez

Szent Benedek regulái

„Belülről látja ezt így dr. Varga Árpád, aki hosszú évtizedeket töltött el a pályán, a Semmelweis Egyetemen végzett gyógyszerészként, kora szerint ma már nyugdíjas, de még mindig a szakmában van. A sűrűjében, akkor is, ha ma egy kis községi gyógyszertárat üzemeltet Zánkán, ide vonult vissza “nyugdíjaskodni”.

Közben (helyette) harcol, másfél éve. És mint ebben a helyzetben tipikus, azért fordult a nyilvánossághoz, mert vesztésre áll. De nagyon.

Úgy kezdődött, hogy hibázott. (Mosolyog a szemüvege mögött, míg mesél, nem az a fajta harcos, aki megfeszül, ha csak szóba is hozza az ügyet.) Sztoikus nyugalommal mesélget, nem annyira az egy konkrét ügy – az ügye – izgatja, inkább a rendszer anomáliáit szeretné helyre tenni.

A Közép-dunántúli Regionális Egészségbiztosítási Pénztár (REP) 2009 júniusában ellenőrzést végzett az általa vezetett gyógyszertárban, és nem találtak egy receptet, amely azt igazolta volna, hogy egy bizonyos gyógyszert kiadtak, melyre aztán később felvették az állami támogatást. Tudni kell ehhez, az értékesített gyógyszerek egy része a társadalombiztosítás által támogatott, ezeket a patikákban “nem eladják, hanem térítés ellenében átadják”, az árkülönbözetet pedig az állam pontos elszámolás alapján visszatéríti. A forgalmazótól ugyanis teljes áron kapják a patikák a gyógyszert.

De visszatérve Varga Árpád esetére, ők éppen egy drága, közel százezer forintba kerülő gyógyszer receptjét nem tudták produkálni, mikor kellett volna. Az állami támogatást viszont az után is felvették. Tehát ezt a pénzt vissza kellett, hogy fizessék, megfejelve 12 779 forinttal, a “jegybanki alapkamat kétszeresét kitevő kamattal”. Ezen a gyógyszeren egyébként – melyet Varga Árpád szándékosan nem kíván megnevezni, de azt elmondja, nem kábítószerként is használható hatóanyagúról van szó, hanem egy speciális betegségnél alkalmazottról – az árrés mindössze 800 forint. Azaz ennyit keres ennek forgalmazásán, ha visszakapja az államtól a befektetett majd’ százezer forintját.

Mi hát itt a gond, ha még a rutinos gyógyszerész is elismeri, hogy hibázott? Az a bizonyos recept ugyanis soha nem lett meg. – Eltűnt – mosolyog Varga Árpád. Leeshetett valamikor a pultról, takarításkor a szemétbe került, tévedésből visszaadták a betegnek, bármi történhetett vele. Egy hónap alatt átlagosan hatezer vényt tárolnak, ez éves szinten közel nyolcvanezer, ebből azért nem olyan rossz arány az egy hiány. – A maga asztaláról még soha nem tűnt el egy darab papír sem? – tesztel engem is azonnal.

De miért is lenne rá szükség, ha az adminisztrációs rendszerben anélkül is egyértelműen bizonyítható, hogy létezett? Dokumentált és bizonyított, hogy itt járt az a beteg – egyébként egy itt üdülő budapesti lakosról van szó-, tudjuk, mikor váltotta ki a gyógyszert, tudjuk, melyik orvos írta fel neki – tárja elém a valóság másik felét Varga Árpád. És be is mutatja. A számítógépen, melyen a forgalmat bonyolítják.

Azon a számítógépen, melyen az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) által engedélyezett és hitelesített szoftver fut, és amelyért neki havonta 80 ezer forintot kell fizetnie. – Ha az OEP belekényszerít ennek a számítógépes rendszernek a megvételébe, kötelez arra, hogy használjam, hitelesíti azt, akkor miért nem fogadja el bizonylatnak, bizonyítéknak? – hangzik el a költői kérdés, miközben szemlélteti, hogy a receptek vonalkódja milyen információt tartalmaz, és miként őrzi azt meg a gép. Ott van az bizony a számítógépben ma is, bárki megnézheti, nem csak a magasságos ellenőrző hivatalok. – Igazam van tehát – szögezi le ellentmondást nem tűrően – először érzek némi indulatot a hangjában -, és akinek van némi igazságérzete, annak ezt be kell látnia.

De eddig ezt nem látta be senki. Hogy a törvénnyel gondja ne legyen, kifizette a rajta követelt pénzt, de azonmód levelezésbe is kezdett, hogy “visszaperelje”.
Legalébb is a REP-nek írt levelet, majd az országos szervének, az OEP-nek, aztán az egészségbiztosítási felügyeletnek. Természetesen mindenütt elutasították, túl mélyre nem ástak az indoklással, egyszerűen megismételték, hogy “a gyógyszertár mulasztása visszavezethető a vénybemutatás elmaradására …ez önmagában kimeríti a szerződés- és jogszabálysértést”…”

Forrás:
Szent Benedek regulái, naplo-online.hu, Varga Domokos Péter, naplo-online.hu, 2011. március 4.

Vissza a tartalomjegyzékhez

A közszolgálati életpálya (Életpályakérdések a közszolgálat egyes területein) – II. Magyary Zoltán Emlékkonferencia

Időpont: 2011. március 24. csütörtök
Helyszín: BCE Közigazgatástudományi Kar, 1118 Budapest, Ménesi út 5.
Rendező: Budapesti Corvinus Egyetem Magyary Zoltán Szakkollégiuma

Ünnepélyes megnyitó: 9:00 – 9:10
dr. Imre Miklós Csc. – BCE Közigazgatástudományi Kar, dékán, a konferencia elnöke
Farkas Milán – Magyary Zoltán Szakkollégium, elnök

Általános kitekintés, Nemzetközi kitekintés, Igazságszolgáltatás: 9:10 – 10:30
dr. Máthé Gábor – BCE Jogtudományi Tanszék, egyetemi tanár
„Közszolgálati életpálya régen és ma”

dr. Balázs István Csc. – MTA Jogtudományi Intézet, Tudományos főmunkatárs
„A karrier típusú közszolgálati rendszerek perspektívái”

dr. Baka András – a Legfelsőbb Bíróság elnöke
“Életpálya modell az igazságszolgáltatásban”

Kávészünet / 10:30 – 11:00

Köztisztviselői életpálya, Honvédelem: 11:00 – 12:20
dr. Kis Norbert – KIM, miniszteri biztos
„Kormánytisztviselői életpálya”

dr. Ancsin László – Budapest Főváros XVI. kerületi Önkormányzatának jegyzője
„Egy jegyző gondolatai a köztisztviselői életpályáról”

Fodor Lajos – Honvédelmi Minisztérium, közigazgatási államtitkár
„A köz szolgálatában – Életpálya-modellek a honvédelem területén”

Ebédszünet / 12:20 – 13:20

Rendészet, A Közszolgálati életpálya kihívásai, Záró gondolatok: 13:20 – 14:40
dr. Balla Zoltán – RTF Alkotmányjogi és Közigazgatási Jogi Tanszék, tanszékvezető
„Közszolgálat – hivatásos állomány”

dr. Stumpf István – alkotmánybíró
„Stabilitás és “zsákmányrendszer” szerepe a közszolgálati életpályában”

dr. György István – Budapesti Corvinus Egyetem, rektor-helyettes
“A közszolgálat Lőrincz Lajos munkásságában”

Záró ünnepség, ünnepélyes koszorúzás: 14:40 – 15:00

Esszéíró verseny:
„A Szakkollégium egy esszéíró pályázatot is meghirdet, a magyar felsőoktatás minden közigazgatási, jogi és politikatudományi hallgatója számára. A cím összefügg a konferencia témájával: „Állam a főszerepben – rendező kerestetik! – Avagy az állami szerepvállalás aktuális kérdései” A pályázók maximum 15 oldalban fejthetik ki gondolataikat az általuk választott szakterületen. A pályaművek beérkezési határideje március 14., a munkákat a magyary.szakkollegium@gmail.com címre küldhetik. A döntőbírók a konferencia előadói közül kerülnek ki, eredményhirdetés is március 24-én lesz, a konferencia keretében.”

Forrás:
Magyary Zoltán Konferencia 2011
Magyary Zoltán Szakkollégium – Konferencia a magyar közigazgatás klasszikusához, Jogiforum.hu

Vissza a tartalomjegyzékhez

Egy jelentés tanulságai

„A dolgozat magyarázatot igyekszik adni arra, milyen folyamatok vezettek oda, hogy az IMF képtelen volt alapfeladatát, a nemzetközi pénzügyi rendszer stabilitása feletti őrködést ellátni, a pénzügyi válságra időben figyelmeztetni. A próbálkozás üdvözlendő, kevés olyan kormányzati szerv van a világban, amely nyilvánosan értékelte a válság alatt nyújtott siralmas teljesítményét. A tanulmány azért is különleges, mert az IMF és az intézményi kudarcok esetében szokásosan előkerülő kifogás – a pénz és/ vagy a humán erőforrások hiánya – nem vethető fel. Az IMF a többi nemzetközi intézményhez hasonlóan remekül fizet, így nem véletlen, hogy a legjobb egyetemek kiemelkedő végzősei közül válogathatja meg új munkatársait.

Az értékelés megállapításai alapján azonban világos, hogy sem a pénz, sem az egyenként felkészült emberek nem tesznek működőképessé egy szervezetet. Ehhez több kell: vízió, vezetés és pozitív energiákat ébresztő vállalati kultúra. Az IMF esetében ezek mind hiányoztak, s az intézmény a szervezeti viselkedés állatorvosi lovává vált. A munkatársak esetében jól megfigyelhető volt az összes kognitív torzulás, amely csoportokon belül általában fellelhető, így a csoportgondolkodás, a konformitás, a bezárkózás. Mindezen jellemzők következtében az IMF munkatársai erős véleménnyel voltak a világ alakulásáról, de ezt a véleményt nem voltak hajlandók sem a tényekkel, sem az övéktől eltérő gondolatokkal összevetni. A szervezeti problémák következtében nem csak az IMF egészén, de akár az osztályokon belül is megszűnt a kommunikáció, ami csak növelte az esélyét egy ilyen súlyos melléfogásnak.

Az esetből logikusan juthatunk arra a következtetésre, hogy ha egy szervezetet formálisan kivonunk a rövid távú direkt politikai nyomás alól, attól az még nem biztos, hogy ténylegesen is képes lesz a politikai befolyás alól felszabadulni és alapfeladatát teljesíteni. Ebben az értelmezésben a független intézmény csak egy látszat, amely önmagában nem képes a problémák megoldására, ha azt a kultúra nem támogatja.

A másik ok, amiért az IMF esetének tanulságai fontosak lehetnek ránk nézve is, hogy a bunkermentalitás és a politika totális uralma érzetének kialakulása után a közintézmények és a közszolgák képtelenek reagálni a külvilágból jövő változásokra, s a technikai, (szak)tudással nem rendelkező politikai döntéshozók a tényleges korlátok figyelmen kívül hagyásával, csupán a rövid távú politikai érdekek alapján hozzák meg döntéseiket. Az elmúlt években számos döntés esetén a magyar államigazgatás a józanság legelemibb követelményeinek sem felelt meg, így joggal vetődik fel a kérdés, hogy ez a bürokrácia képes lesz-e valaha is ellátni feladatait. A magyar gazdaság újjászervezése szakszerű bürokrácia nélkül nem képzelhető el, de ennek előfeltétele, hogy legyen valaki, aki képes és hajlandó is a problémákkal szembenézni. Enélkül a megújulás esélye még az IMF sikeres átalakításáénál is kisebb.”

Forrás:
Egy jelentés tanulságai, Hamecz István, Heti Válasz, 2011. március 3.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Lehangoló az európai adatvédelem

„Nyugtalanító az európai adatvédelem helyzete…Európa-szerte meredeken növekedett a kormányok érdeklődése az állampolgárok magánélete iránt. Az Európai Bizottság által támogatott Európai Privacy és Emberi Jogi Projekt (EPHR) keretén belül a Közép-európai Egyetem Média és Kommunikációs Tanulmányok Központja (CMCS) a londoni központú Privacy International és a washingtoni Electronic Privacy Information Center (EPIC) 31 országban vizsgálta, hogyan változott az elmúlt években a személyes adatok védelme.

Az EU tagállamok közül Nagy-Britannia és Írország végzett az utolsó helyen, de a tanulmánya többi európai országról sincs túl jó véleménnyel. Míg a korábbi években vezetők voltunk a magánszféra védelme terén, mára a kontinens a biztonság megszállottjává vált, és vélt vagy valós félelmeit megnyugtatandó a világ legkevésbé magánszféra barát ellenőrzési mechanizmusait importálta. Ilyen a kommunikációs adatok kötelező megőrzése, vagy az ujjlenyomatokat tartalmazó útlevelek alkalmazása.
A nemrég megjelent tanulmány szerint sok a hiányosság a biztonsági szolgáltatások és az információkhoz való hozzáférés terén is. A helyzet azért is nyugtalanító, mert az Európai Uniónak, az Egyesült Államokkal ellentétben nincsenek olyan erős civil szervezetei, amelyek képesek lennének hatékonyan fellépni az újonnan bevezetett iránylevek ellen. De a sok negatívum mellett a tanulmány pár pozitiv fejleményre is felhívta a figyelmet. Ilyen például, hogy az Egyesült Királyságban és Svédországban is javulást érzékeltek, és arra is látnak még reményt, hogy a jövőben talán erősebbek lesznek a garanciák.
A teljes tanulmány, valamint egy Európa-térkép az egyes országok adataival megtekinthető a projekt honlapján. A magasabb pontszám azt jelenti, hogy a személyes adatok védelme jobban érvényesül az adott országban. Magyarország valahol a középmezőnyben végzett, de vannak jelek, amelyek arra utalnak, hogy az uniós tagállamoknak abba a csoportjába tartozunk, amely kevésbé érdekelt a magánszféra védelmében. Ami igazán sokatmondó ezekben a táblázatokban – vélik a kutatók – az a vizuális megfigyelés és a kormányok hozzáférése az adatokhoz, ezek terén az európai országokban nagyon különböző gyakorlatokról számoltak be. ”

Forrás:
Lehangoló az európai adatvédelem, Kitekintő.hu, 2011. február 9.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Ügyintézés 20 perc alatt: Így működnek a kormányablakok

„A kormányablak gyors, az ügyintézők kedvesek, de csak néhány dolgot lehet segítségükkel elintézni…Kedd délután hatkor, szigorúan a munkaidő lejárta után érkeztünk meg a budapesti Visegrádi utca 110-112. alatt lévő kormányablakba…A látogatás előtt körkérdést intéztünk a szerkesztőség tagjaihoz, nekik milyen elmaradásaik vannak, milyen ügyeket tologatnak már egy ideje a magyar okmányirodák híresen lassú és idegtépő ügyintézése miatt. Összesen öt téma merült fel: az eredeti név megváltoztatása, a TB-kártya pótlása, az adószámos magánszemély státusz megszüntetése, az ügyfélkapu-regisztráció, valamint a TB-jogosultság ellenőrzése.

Két dolgot sikerült elintéznünk
Az ügyfélkapu-regisztrációval kezdünk, amire pozitív válasz érkezik. Természetesen meg tudják csinálni, csak egy személyi igazolvány meg egy jelszó kell hozzá, és kész is. A válasz újabb piros pontot ér. Míg az ügyintéző gépel, elővesszük a listánkat, és rákérdezünk a TB-jogosultságra, mivel úgy tudjuk, hogy azt itt biztosan meg lehet nézni. A válasz érdekes: sajnos erre most nincs lehetőség, mivel “ez a program még nem aktív”. Nem örülünk, de a hölgy megnyugtat: ügyfélkapus regisztrációnknak hála ezt már mi is le tudjuk ellenőrizni – otthonról, az interneten.

Más a helyzet a TAJ-kártya elvesztésével. Erre kaphatunk megoldást, mégpedig egy nyomtatvány formájában, amit csak ki kell töltenünk, és kész is. Mint megtudjuk, a kormányablak a dokumentumot eljuttatja az OEP-hez, a pénztár pedig ezt követően küld majd egy csekket hiánypótlás címén 2200 forintról. Ha ezt befizettük, hamarosan ismét boldog TAJ-kártya tulajdonosok leszünk.
Amit el tudtunk intézni:
– TAJ-kártya igénylése;
– ügyfélkapu-regisztráció.

– Ezzel a problémával máshová kéne fordulni
Ha már kártyák, rákérdezünk a személyi igazolvány és a jogosítvány pótlására is, a válasz: emiatt máshová – az okmányirodába – kell mennünk. – Mi a helyzet a névváltoztatással? – vetjük fel az újabb kérdést. Kiderül, ezen a problémánkon megint csak nem tudnak segíteni. Ahhoz, hogy új nevünk legyen, az anyakönyvvezetőhöz kellene bemennünk.

Hasonló a helyzet az adószámos magánszemély státuszunk megszüntetésével is. Ennek lényege, hogy a munkavállaló a vállalkozói igazolványt nem váltja ki, ellenben számlát adhat bizonyos munkái után, és a számlák alapján adózik. Pozitív csalódás, hogy az ügyintéző egyáltalán tudja, hogy miről beszélünk, az eddig megszokottakkal ellentétben nem kell elmagyarázni neki.

Ugyanakkor a válasz ez esetben is az, hogy ilyesmit a kormányablakokban nem lehet intézni, hanem máshoz, nevezetesen az APEH-hoz kell fordulni. A kormányablakban csak az ügyfélszolgálatok nyitva tartásáról tudnak egy listát adni.

Amit nem tudtunk elintézni:
– TB-jogosultság ellenőrzése;
– személyi igazolvány;
– jogosítvány;
– névváltoztatás;
– adószámos magánszemély státusz megszüntetése.

Tanácsot tudnak adni
Ennyi nemleges válasz után nemes egyszerűséggel rákérdezünk: egyébként mi az, amit itt, helyben el tudunk intézni? A válasz egy rövid felsorolás: gyes-gyed igénylése, honosítás, adókártya-igénylés. Emellett az állampolgársággal kapcsolatos kérdésekre is tudnak válaszolni.

2013 végére jó lesz
A kormány egyébként azt közölte: az év első hónapjában összesen 21 459 ügyfél fordult a kormányablakokhoz, a munkatársak pedig 22 638 ügyben nyújtottak segítséget. Azt ugyanakkor tévesen állítanánk, hogy a kormány a számokkal megtéveszt minkek, hiszen korábban megmondták: csak 2013 végére lesz egyablakos, járási szinten is megjelenő ügyintézési lehetőség. ”

Forrás:
Ügyintézés 20 perc alatt: Így működnek a kormányablakok, Oroszi Babett, femina.hu, 2011. február 17.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Az ÁNTSZ egységes működése jelenleg zavart szenved

„Paller Judit megbízott országos tiszti főorvos szerint az átalakult népegészségügyi szervezeti struktúra mind működésében, mind pedig szakmai irányításában bonyolultabb lett. A főorvos erről egy egészségügyi konferencián tartott előadásában beszélt csütörtökön Budapesten.

A tiszti főorvos szerint a korábbi ÁNTSZ egységessége és szervezettsége képes volt áthidalni a költségvetésből és létszámhiányból adódó nehézségeket, ez viszont mára elveszett. A magyarországi népegészségügyi szerveknek viszont ez a korábban jellemző jól szervezett és egységes működése jelenleg “zavart szenved” – tette hozzá. A szakmai irányítás továbbra is az Országos Tisztiorvosi Hivatal (OTH) és a minisztérium jogköre, de a feladatokat meghatározni nagyon nehéz úgy, hogy a forrásokat egy másik szervezet adja – tette hozzá.

Paller Judit elmondta: nagyon nehéz húsz kormányhivatallal együttműködni, és elfogadhatóvá tenni számukra a Semmelweis Tervben megfogalmazottakat. Kiemelte ugyanakkor, hogy az OTH-hoz csatoltak két igazgatási intézményt: a gyógyszerügyi és az egészségügyi igazgatást. Ez azért fontos, mert így egy központból tudják megvalósítani vagy segíteni a kormányzati elváráshoz kapcsolódó elképzeléseket – ismertette Paller Judit.

Idővel nyilván letisztulnak a csatornák és a kommunikációs utak, így végül “egy nyelven fognak tudni beszélni” – mondta a főorvos, de hangsúlyozta: “ez még rettenetesen sok munka”.

Az OTH kilenc háttérintézménye még átalakítás előtt áll. Ezeket a terv szerint három szervezetbe csoportosítanák, így létrejönne az országos járványügyi központ, az országos egészségügyi intézet és az országos népegészségügyi intézet.

Paller Judit előadásában arra is kitért, hogy a közegészségügyi járványügyi biztonság megteremtése kormányzati kötelezettség. Ennek pedig szerinte olyan módon is meg kellene nyilvánulnia, hogy “amikor helyzet van”, akkor felülről egy kézben össze lehessen fogni ezeket a feladatokat. Paller Judit szerint ebben az esetben az irányításnak nem kormányhivatalok szintjén kellene lennie, hanem egy olyan “vezérkarban”, amelynek tagjai a helyzetet országosan is kezelni tudják. Ehhez viszont a törvényt, jelen példa esetében a katasztrófavédelmi törvényt kellene módosítani – hívta fel a figyelmet.”

Forrás:
Az ÁNTSZ egységes működése jelenleg zavart szenved, Magyar Orvosi Kamara (Hírszerző/MTI), 2011. február 25.

Vissza a tartalomjegyzékhez

A kormány alá kerülnek a jegyzők

„Új életpályamodell és értékelési rendszer készül a közigazgatásban, a jegyzők állami szolgálatba kerülnek, 2013-tól újra lesznek járások. Többek között ilyen változtatásokra készül a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium. A tervezett változtatások – amelyek Magyary Zoltán-program néven futnak – március közepén kerülnek nyilvánosságra.

Az új közigazgatási rendszer fontos eleme lesz, hogy a most jegyzők által végzett feladatok várhatóan kettéválnak. Az eddig önkormányzati felügyelet és kinevezés alapján dolgozó jegyzők átkerülnek a megyei kormányhivatalok alá. A jegyzők a 2013 elején feltámadó járások közigazgatási vezetői lesznek. Kifejezetten önkormányzathoz kötődő munkájukat egy új hivatalnok, a polgármesteri hivatalvezető veheti át.

Készül azoknak a feladatoknak is a listája, amelyeket az állam átvenni készül az önkormányzatoktól. Néhány engedély kiadása bizonyosan a megyei kormányhivatalokhoz kerül a településektől. Arról még komoly vita folyik, hogy az oktatási és egészségügyi intézményekkel mi legyen.

A Magyary Zoltán-program tervezete szerint komolyabb és rendszeresebb értékelést kapnak majd a közigazgatásban dolgozók. A mostani évenkénti és egységes értékelési rendszer a KIM vezetése szerint kiüresedett, nem hatékony. A rendszeresebb főnöki jellemzéseket munkakörökhöz illesztenék. Legalább háromféle értékelési rendszer készül a különböző helyeken dolgozó hivatalnokoknak.

Hatékonysági mérőrendszereket kapnak az egyes hivatalok is, hogy mérni lehessen, mennyire hatékony az államigazgatás.

Készül a közigazgatásban dolgozók életpályamodellje, ami meghatározza, hogy milyen rendszerben léphetnek előre és milyen poszton mekkora fizetés jár nekik. Az új rendszer mintegy nyolcvanezer közigazgatásban dolgozó embert érint majd.”

Forrás:
A kormány alá kerülnek a jegyzők, Magyari Péter, Index.hu, 2011. március 4.

Vissza a tartalomjegyzékhez

„Katonás” közigazgatást szeretne a kormány

„„Katonák”, „mérnökök” és „ügyvédek” lesznek a magyar közigazgatás legfőbb szereplői, ha megvalósul az Orbán-kormány közigazgatási reformja. A három elnevezés persze így kissé megtévesztő, a kormány nem akarja újraírni a teljes magyar alkotmányos berendezkedést: az elnevezések azoknak a nagy vonalakban felvázolt feladattípusoknak felelnek meg, amiknek a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) egyik vezetője szerint ma a közigazgatásban dolgozóknak meg kell felelniük.

Eszerint a derékhadat alkotnák a „katona típusú” köztisztviselők, vagyis azok, akik egy-egy feladatot végrehajtanak a megfelelő utasítások nyomán, a jogszabályokban megfogalmazott módon. Ők azok, akiknek egy-egy kormányváltás után is ildomos (lenne) a helyükön maradniuk, és ők azok, akiknek leginkább szólhat a még kidolgozás alatt álló köztisztviselői életpálya modell, mert a már idézett vezető szerint esetükben még mindig elképzelhető (bár egyáltalán nem törvényszerű), hogy az egyetemről kikerülve egyből a közigazgatásban helyezkednek el, és onnan is mennek nyugdíjba.

A „katonák” ebben a felosztásban a „mérnökök” által kidolgozott stratégiák megvalósításán dolgoznának. Vagyis a „mérnökök” lennének azok, akik távlatosan meghatározzák mondjuk egy-egy nagyobb terület (felsőoktatás, szociálpolitika, stb.) átalakításának kívánatos irányát, amit politikai szinten a miniszter, politikai államtitkár képvisel. Ez már nem egy „nyugdíjas állás” lenne, „ők tipikusan olyan emberek, akik pályafutásuk során akár többször is válthatnak az üzleti szféra és az államigazgatás között” – jellemezte helyzetüket a már idézett vezető.

Végül a harmadik kategória, az „ügyvédek” leginkább egy-egy miniszter, államtitkár közvetlen, bizalmi munkatársait jelentik, vagyis ők nem elsősorban a közigazgatáshoz, hanem az adott politikai vezetőhöz kötődnek, ha az illető miniszteri széket kap, kabinetfőnökök lesznek például, és ha főnöküknek kitelt az ideje, vele együtt ők is távoznak.

Ők lennének tehát a közigazgatás hatékonyabbá tételét célzó Magyary Zoltán Program főszereplői. A Magyary-program célja egy KIM-vezető szerint egyenesen az, hogy „katonás feszességű közigazgatás” jöjjön létre. A programot még tavaly nyáron kezdte el kidolgozni a KIM, és információink szerint még ebben a hónapban be is mutatják. A program teljesen új eleme, hogy már nem számol azzal: aki egyszer a közigazgatásban vállal munkát, az onnan is megy majd nyugdíjba.”

Forrás:
„Katonás” közigazgatást szeretne a kormány, 2011. március 6.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Közigazgatási, politikai informatika

Társadalmi egyeztetésen az Elektronikus Közigazgatás Operatív Program (EKOP) 2011-2013. évi akciótervét

„A mai nappal társadalmi egyeztetésre bocsátjuk az Elektronikus Közigazgatás Operatív Program (EKOP) 2011-2013. évi akciótervét, amely összesen 34,35 milliárd forint összegű támogatási keretet érint. Az akciótervhez kapcsolódó észrevételeket, javaslatokat 2011. március 11-én éjfélig várjuk.

Fontos, hogy a fejlesztési forrásokról rendszeresen zajló társadalmi egyeztetések mindenki számára követhetőek és minél hatékonyabbak legyenek. Ennek érdekében internetes formában gyűjtjük össze és tesszük közzé partnereink véleményét.

A www.nfu.hu honlap Partnerségi Fórumának használatával a pályázatokra beérkezett észrevételek azonnal elérhetővé válnak a honlap felületén keresztül, és lehetőség nyílik arra is, hogy a véleményezők elolvassák egymás hozzászólásait.”

Forrás:
Társadalmi egyeztetésen az Elektronikus Közigazgatás Operatív Program 2011-2013. évi akcióterve, NFÜ, 2011. március 2.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Vetési Iván: már idén elindul az egységes kártyarendszer

… Egy vagy több kártya lesz?
– Az egységes kártyarendszer kiépítésén dolgozunk, de ez nem azonos azzal, hogy mindössze egyetlen kártya legyen mindenkinél, hanem azt jelenti, hogy megteremtjük annak lehetőségét, hogy a későbbiekben csökkenteni lehessen a kártyák számát. Fontos a megkülönböztetés, vagyis hogy most csak lehetőséget teremtünk erre.
– Mi lesz az első lépés?
– Első körben a jogszabályi környezetet kell kialakítani, amely lehetővé teszi a kártyák számának csökkentését. Jelenleg hat oldalon át sorolható, hogy az állam milyen okmányokat bocsáthat ki.

– Az új kártyák csak azonosításra lesznek alkalmasak, vagy ellátnak más funkciókat is?
– Az egységesítés egyik oka a kártyák számának csökkentése, a másik, hogy hatékonyabbá, korszerűbbé tegyük a rendszert.

A másik fontos dolog, hogy a Nemzeti Egységes Kártyarendszerhez önkéntesen csatlakozhatnak majd szolgáltatócégek is.

A jövőben a kibocsátott kártyák kiegészülhetnek elektronikus pénztárca funkciókkal is.
Az állampolgári kártya ki fogja váltani a személyit?
– Nem feltétlenül, és ez nem ilyen egyszerű kérdés. Az állampolgári kártya kérdését először meg kell vizsgálni, annak bevezetését egy politikai aktusnak kell megelőznie. A KEK KH és a miniszteri biztosi tiszt egy végrehajtói pozíció, nem tud ebben a kérdésben dönteni. Ha megszületik a döntés az állampolgári kártyáról, akkor be lehet vezetni. Meggyőződésem, hogy van létalapja egy ilyen kártyának.
– Tehát nem az állampolgári kártya lesz az első tagja a rendszernek? Akkor melyik?
– A jelenlegi tervek szerint a kormány-tisztviselői kártya lehet az első fecske.

– A jogszabályi háttér mellett a technológiai háttér sem mellékes. Teljesen új rendszer lesz, esetleg a bankok már meglévő hálózatához kapcsolódhat a rendszer?
– Biztos, hogy nem ez utóbbi, a kormány azt gondolja, hogy az állampolgárok azonosításának állami monopóliumnak kell lennie. Az állampolgároknak tudniuk kell, hogy az állam kezeli és dolgozza fel az adataikat, és nem enged hozzáférést másoknak. A banki rendszer egy önkéntes csatlakozáson alapuló rendszer, az államinak pedig a jogosultság lesz az alapja.”

Forrás:
“Csökkenteni kell az okmányok számát” – már idén elindul az egységes kártyarendszer, Csernátony Csaba, [origo], 2011. március 2.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Rangos díjat nyert a magyar elektronikus közlekedési jegyrendszer

„Európa egyik legrangosabb infokommunikációs díját, a European Seal of e-Excellence arany plakettját nyerte a Hedz Magyarország Kft. az általa kifejlesztett iziSHOP eTicket új generációs elektronikus jegyrendszer megoldásáért – közölte a társaság.

A jegyrendszer fő újdonsága a központi adattárolási modell és mobil internet technológiák sajátságos kombinációjában rejlik. Az iziSHOP eTicket megoldás Fejes Sándor, a Hedz Kft. ügyvezető igazgatója szerint új perspektívákat nyithat a közösségi közlekedés számára a valódi utasbarát jegyértékesítési szolgáltatások kialakítására.

A már számos üzleti díj mellett 2009-ben a legrangosabb hazai Magyar Innovációs Nagydíj Különdíját is megnyerő iziSHOP eTicket szolgáltatásaival nincs szükség többé pénztári sorban állásra, mivel az utasok a jegyeket és bérleteket a hagyományos jegypénztárak mellett mobiltelefonokon és az interneten is megvásárolhatják. A jegyeket be lehet mutatni a mobiltelefonok képernyőjén, de használni lehet erre a meglévő igazolványokat is, például a diákigazolványt, a lakcímkártyát, sőt alkalmas lehet majd erre a hamarosan bevezetendő egységes állampolgári kártya is.

Magyarország első ilyen, egyelőre még csak mobiltelefonokon működő szolgáltatása 2009-ben indult el a pécsi városi közlekedésben. Az új megoldás kiépítésével azonban a mobilokat vagy igazolványokat bármilyen utazási eszközön használni lehet majd: egyik városban például helyi bérletként, máshol napijegyként, a vasúton pedig vonatjegyként.

A Hedz szerint az új szisztéma a hagyományos közlekedéskártyás rendszerekkel szemben nyílt, jóval gyorsabban és szélesebb körben bevezethető, könnyebb hozzáférhetőséget biztosít felhasználóinak, és a közlekedéskártyás rendszerek költségeinek töredékébe kerül.”

Forrás:
Rangos díjat nyert a magyar elektronikus közlekedési jegyrendszer, Vállalkozói negyed, 2011. március 2

Vissza a tartalomjegyzékhez

Megújuló elektronikus szolgáltatások: e-lajtrom, e-kutatás

„Végéhez közeledik az a többéves fejlesztés, amellyel a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala – az ÚMFT Elektronikus Közigazgatás Operatív Program keretében – megújuló elektronikus szolgáltatásokat bocsát ügyfelei rendelkezésére – közölte a hivatal szerdán.

Az SZTNH – korábbi nevén Magyar Szabadalmi Hivatal – tájékoztatása szerint március első napjától az e-nyilvántartás és az e-iratbetekintés, továbbá az e-ügyintézés jelenik meg a hivatal honlapján. Ugyancsak ettől az időponttól lehet majd elektronikus úton lajstromkivonatot kérni, ennek a neve: e-lajstrom. A 2001. áprilisa óta szolgáló, online hozzáférésű, PIPACS elnevezésű adatbázis csak addig működik, amíg – előreláthatóan ez év közepén – meg nem jelenik a hivatal honlapján az ezt kiváltó új keresési lehetőség, az e-kutatás.”

Forrás:
Megújuló elektronikus szolgáltatások: e-lajtrom, e-kutatás, HVG.hu, 2011. március 2.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Ki miért választja az open source-t?

„Érdekes megállapítások olvashatók a Gartner piacelemző cég idén január végén publikált elemzésében. A 2010 második felében 547 IT-vezető megkeresésével készített primer kutatásában azt vizsgálta, miért választják az egyes szervezetek az open source szoftvereket (open source software – OSS). Bár idehaza főleg a hagyományos szoftverlicencekkel szemben megtakarítható költségeket szokták kiemelni, a globális kutatás azt a megállapítást tette, hogy a nyílt forráskódra váltás legfontosabb oka a legtöbb szervezetnél az IT-stratégiával függ öszsze. A válaszadók ugyanis sokkal fontosabbnak tartják a spóroláshoz képest az OSS adta flexibilitást, a forráskódhoz való hozzáférés lehetőségét, a nagyobb innovációs képességeket, a nyitott standardokat és fejlesztési folyamatokat, illetve a rövidülő fejlesztési időket. A válaszadók 31 százaléka magyarázta IT-stratégiájával elsődleges döntését, szemben a ROI- vagy TCO-szemponttal (például licencköltség-megtakarítás), ami a válaszadók 29 százalékát befolyásolta elsődlegesen. A válaszadók 24 százaléka üzleti stratégiájából vezette le az open source felé kacsingatás okát – ilyen például a gyártóktól való függőség csökkentése. Az IT-vezetők 16 százaléka pedig az OSS természetével és kiforrott jellegével magyarázta lépését: sokan említették például a megnövelt biztonságot, az elérhető alkalmazások széles körét vagy épp a magas minőségű szoftvereket.

Magyar gyerekcipő

… a mostani kormányzati ciklusba bele is férhetne egy ilyen átállás, és legalább 300 milliárd forintos megtakarítás lenne megvalósítható csak informatikával. „De ahhoz 2-3 év következetes munkája, egy jó stratégia és annak kitartó végrehajtása kellene” – tette hozzá kevéssé derűlátóan. Úgy vélekedett, szükség lenne például az operációs rendszerek átgondolására mind szerver-, mind kliensoldalon, de ide tartozna a köztes rétegek, az adatbázisok, az alkalmazás szintű szerverek és alkalmazói szoftverek, az e-mail, a csoportmunka támogatása is.

Szentiványi Gábor szerint egyébként egyelőre már csak azért sem lenne helytálló magyarországi OSS-átállásról, vagy akár az OSS hangsúlyosabb előtérbe helyezéséről beszélni, mert noha néhány héttel ezelőtt tett a kormányzat egy bejelentést, hogy 10-15 milliárddal csökkenti a központi költségvetés informatikai szerződéseinek értékét, ez elenyésző a központi költségvetés évi körülbelül 800-1000, de „legalsóbb számítások szerint is 300-500 milliárdos ICT-büdzséjéhez képest”. A megtakarított összeg mindössze néhány százalék, ami inkább a meglévő gyártókkal, beszállítókkal való szerződések újratárgyalásának, módosításának eredménye, mintsem annak bizonyítéka, hogy érdemben elkezdődött volna egy igazi OSS-átállás. A szakértő szerint valódi költségcsökkentésről akkor lehetne beszélni, ha a teljes informatikai költést 20-30 százalékkal sikerülne lejjebb vinni.

„Ezt taktikai eszközökkel, szerződés-újratárgyalással nem lehet elérni, ehhez stratégiai eszközök kellenének. A politikai akarat még valamennyire kezd is meglenni, azzal nincs probléma, de stratégiát kell erre felépíteni és ehhez hihetetlen nagy tapasztalat és szaktudás szükséges – mondta a Linux Ipari Szövetség elnöke. – A másik probléma – tette hozzá -, hogy a költségvetésben egy ilyen átállás 2-3 év, tehát viszonylag hosszabb táv. Ebbe a kormányzati ciklusba bele is férhetne, tehát a 300 milliárdos spórolás csak informatikával lenne megvalósítható.” Szentiványi néhány példát is említett: meg lehetne valósítani például a kormányzati cloudot, amit időlegesen és hosszabb távon is kormányzaton belül létrehozandó szolgáltató adatközponton keresztül lehetne igénybe venni. Érvelése alapján csak ezzel tízmilliárdokat tudnának megtakarítani.

Még várni kell…

Szentiványi Gábor nézőpontjával lényegében egybeesik az IDC vezető elemzőjének véleménye is a témáról. Marosvári Gábor szerint az open source áttörés egyelőre várat magára Magyarországon. Szerinte bár a közbeszerzési rendszerben már jelentõs keretösszeggel megjelentek az OSS szoftverek, a kormányzat egyelõre még csak vizsgálja a nyílt forráskódra történõ távlati átállás lehetõségét. Marosvári ugyanakkor biztató jelnek vélni, hogy a Digitális Megújulás Cselekvési Tervben legalább célként megjelenik az OSS-megoldások részarányának növelése a kormányzati informatikában, és várhatók saját nyílt forráskódú pilot projektek.

“Nyílt formátumot az e-közigazgatásba!”

Egyetértett a Linux Ipari Szövetség elnökének szavaival Ivacs Gabriella, a Magyarországi Nyílt Dokumentum Formátum Szövetség, az ODFA elnöke is: „Változatlanul keveslem az open source arányát, nem látom, hogy alapjaiban változna meg az IT-költésen belüli arány a kormányzatban. Sajnos nem sikerült elérnünk például, hogy felülvizsgálják a Microsoft Campus-szerződéseket, pedig úgy gondoljuk, hogy az oktatás – kulcskérdés, és legalább ott jobban meg kellene jelenniük a nyílt szabványoknak. Az a tendencia folytatódik, hogy egy multinacionális cég elviszi szinte az összes megrendelést, és ez szerintem nagyon káros – fogalmazott lapunknak. Szerinte örömtelibb lenne, ha a piac jobban megoszlana és nem egy gyártó kerülne helyzetbe. – Nagyon fontos szempont lenne ezenkívül a hazai szoftvercégek helyzetbe hozása is; márpedig vannak igencsak fontos, bár nem annyira reprezentáns cégek, amelyek között sokan foglalkoznak open source technológiákkal.” Ha pedig nem is áll át az ország egyhamar open source-ra, az elnök asszony szerint legalább nyílt fájlformátumban kellene közzétenni az e-közigazgatásban a dokumentumokat, és nem lenne szabad hagyni, hogy kizárólag a Microsoft Word .doc formátumban legyenek elérhetők az űrlapok.”

Forrás:
Ki miért választja az open source-t?, Szalay Dániel, Computerworld, 2011. március 3.

Vissza a tartalomjegyzékhez

A nemzeti adatvagyonról – ismét

„Egy korábbi blogban már röviden utaltam arra a problémára, amit a nemzeti adatvagyonról szóló törvény okoz már most is az államigazgatás számára, és ami a jövőben az informatikai szakma számára is gondot fog jelenteni.

A törvény eredeti céljával, miszerint az állami adatbázisok, az azokat kezelő kritikus programok ne kerüljenek piaci szereplők kezébe, alapvetően egyetértek.

Ez még önmagában nem zárja ki a piaci szereplők részvételét a fejlesztésekben vagy egyes szolgáltatásokban (pl. támogatás). A teljes kizárás már csak azért sem lehetséges, mivel az új technológiák bevezetése csak a piaci szereplők segítségével lehetséges, valamint sohasem áll rendelkezésre az új fejlesztésekhez elegendő szakember az államigazgatásban (és nem hiszem, hogy ez alapvetően változni tudna egyes állami vállaltok „felduzzasztásával”).

Korábban informatikai vezetőként is a piaci szereplőkkel történő együttműködést támogattam, ahol a köztisztviselő informatikusok együtt dogoztak a vállalkozó szakembereivel, az elkészült terméket később működtetésre, továbbfejlesztésre átvéve, támogatást igényelve (ez akár együttes továbbfejlesztést is jelentett).

Ez a fajta megoldás ugyan hosszabb átfutásokat jelent – a rendelkezésre álló belső erőforrásokat gyakran kell a rövid törvényi határidők miatt átcsoportosítani – viszont biztosítja az intézményi tudás kialakulását és a piaci szereplőknek is lehetőséget ad a hosszú távú együttműködésre.

Az elmúlt négy évben azonban, gyökeresen megváltozott a helyzet.

Az új stratégia a teljes fejlesztés kiszervezése lett, azzal a feltételezéssel, hogy az elkészült terméket később az intézmény „visszaveszi”.

Csakhogy a szükséges tudás ma már nem áll rendelkezésre az átvételhez.

Ebbe sok minden belejátszik: az államigazgatási informatikusok életkora (sokan nyugdíjba mentek), a kedvezőtlen –versenyszférától elmaradó – fizetések (három éve gyakorlatilag be vannak fagyasztva a bérek, továbbá a köztisztviselőkre, kormánytisztviselőkre egy alapvetően teljesítménytől független bérrendszer működik), a folyamatos átszervezések. Így aki megtehette, elment a közszférából.

De az okok közé tartozik az intézmények számára hátrányos szerződések, ill. a szerződéses pontok be nem tartása is.

Ezek után érthető volt, ha jogalkotó megpróbálta „visszaszerezni” kiszervezett rendszereit, nem kívánva kiszolgáltatott helyzetben hagyni az államigazgatást. Ez nem magyar sajátosság, különböző országok más-más stratégiát követnek, különböző sikerrel.

Félő azonban, hogy a jogalkotó a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntötte és így két nagy vesztese lesz a törvénynek: az államigazgatás és az informatikai piac szereplői .

A „szigorú” értelmezés szerint ugyanis, csak saját munkatársak, vagy állami vállalati alkalmazottak vehetnek részt a legfontosabb informatikai tevékenységekben azoknál az intézményeknél, melyeket a majdani kormányrendelet a nemzeti adatvagyon egyes elemeinek tulajdonosaként felsorol. Nehéz lenne elképzelni, hogy az olyan nagy intézmények, mint a KEKKH, NAV, OEP, ONYF stb., ne kerülnének rá erre a listára, így ne vonatkozna rájuk az előbbi előírás.

Nem hiszen, hogy ezek az intézmények jelenleg abban a helyzetben lennének, hogy eleget tudjanak tenni a fenti előírásnak, amennyiben külső szállítóikkal meglevő szerződéseik rövid időn belül lejárnak. Már csak azért sem, mert többeknek pl. jelentős EKOP-os szerződésük van, melynek megkötése külső vállalkozókkal történt, és a korábban már említett okokból az elkészülő rendszerek átvétele nem megoldott.”

Forrás:
A nemzeti adatvagyonról – ismét, Futó Iván, IT Business, 2011. március 4.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Informatika, távközlés, technika

Szélessáv-fejlesztési koncepció, 2011. március

„Jelenleg a lakosság közel 35%-a mobil szélessávval le nem fedett területen él, miközben a legújabb generációs eszközök, mint az okostelefonok és a táblagépek már nem is igényelnek vezetékes szolgáltatást. A telekommunikáció fejlődési irányai egyértelműen a kötöttségektől mentes, szabad mozgást lehetővé tévő megoldások, a mobil szélessáv felé mutatnak. – jelentette ki Fellegi Tamás.

A miniszter elmondta: Magyarország információs infrastruktúrájának fejlesztése érdekében a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium elkészítette szélessáv-fejlesztési koncepcióját, amely közvetlenül kapcsolódik az európai Digitális Menetrend által kijelölt célokhoz és a tavalyi év végén nyilvánosságra hozott Digitális Megújulás Cselekvési Tervben megjelölt infrastruktúra-fejlesztési irányokhoz.

A szélessáv-koncepció átfogó képet ad a magyarországi hálózati lefedettség jelenlegi helyzetéről, a kezelendő problémákról és számba veszi a piaci fejlesztések ösztönzéséhez szükséges közpolitikai, piacszabályozási és fejlesztéspolitikai eszközöket is. – közölte Fellegi Tamás.

A kormány célja egy fejlett és biztonságos infrastruktúra kialakítása, amely biztosítja a teljes szélessávú lefedettség megvalósítását 2013-ig. A mobil szélessáv fejlesztéséhez szükséges frekvenciatartomány értékesítésére a minisztérium tervei szerint hamarosan sor kerül. – tette hozzá Fellegi Tamás.”

Forrás:
Cél a teljes szélessávú lefedettség, Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, 2011. március 4.
Szélessáv-fejlesztési koncepció, 2011. március (pdf)

Vissza a tartalomjegyzékhez

Teljes lesz a 3G-lefedettség

„Az ország versenyképessége és a gazdasági növekedés szempontjából pedig nem mindegy milyen gyorsan fejlődik Magyarországon a széles sávú internet, mert a tudásalapú gazdaságokban, vagy a vidéki területek felzárkózásában ez kulcskérdés. Ma hazánkban négymillió ember nem pusztán anyagi okok miatt nem fér hozzá a széles sávú internethez, hanem azért, mert az adott területen, az infrastruktúra hiányában nem is építhető ki a szolgáltatás.

E helyzetben döntött a Vodafone egy nagyszabású hálózatmodernizáció mellett, amelyet egyes forrásaink százmillió euró nagyságrendűnek mondanak. (Emlékezetes, tavaly a Telenor hirdetett hasonló projektet, amelyet a kínai ZTE nyert, az üzlet értékét listaáron 200 millió euróban határozták meg.) Információink szerint a Vodafone partnere ezúttal is a Huawei, amely kínai vállalat 2007-től kezdődően már sikerrel újította meg a cég 3G-hálózatát és azóta is ők a szolgáltató fő szállítói.

Úgy tudjuk azonban, hogy a mostani modernizáció a teljes rádiós- és alaphálózatot is érinti, így az ország eddigi legnagyobb távközlési beruházása lesz. Ennek eredménye, hogy a cég gyakorlatilag majdnem teljesre tudja bővíteni a 3G-lefedettséget, így olyan területekre viheti el a széles sávú mobilnetet, ahol eddig semmilyen internet nem volt. Ezen túl a hálózat már kész lesz a negyedik generációs szolgáltatások indítására, energia- és karbantartási igénye pedig a Huawei megoldásainak köszönhetően radikálisan csökken. Korábban Beck György, a Vodafone elnök-vezérigazgatója a 3G-hálózatok modernizálása kapcsán azt mondta, hogy az ilyen megoldásokkal húszszázalékos hálózatüzemeltetési költség takarítható meg.

Jelenlegi információink szerint a modernizációhoz szükséges eszközöket a Huawei Magyarországon gyártja, a pécsi Elcoteq közreműködésével. A kínai cég jelenleg még tesztüzemben működteti hazánkban az egyik globális gyártó és logisztikai központját, amely ma 140 saját alkalmazottat foglalkoztat, a beszállítókkal együtt azonban több, mint hatszáz embernek ad munkát. Takács Zoltán kereskedelmi igazgató a múlt héten a Világgazdaságban azt mondta: három év múlva háromezer ember is dolgozhat a cégnek, árbevétele pedig hárommilliárd dollár lehet. E szerződésnek köszönhetően azonban végleges döntés születhet arról, hogy ez a központ Magyarországon működik majd.

A széles sáv fejlesztéséhez persze nemcsak technológia, hanem – a szabályozás által – az állam együttműködése is szükséges. Úgy tudjuk a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium a jövőben ösztönözni fogja vezetékes és a mobilhálózatok modernizálását, valamint a közintézmények korszerűbb és olcsóbb internetellátását (amely szintén hatékonyabb hálózatokkal érhető el). E folyamat egyik kulcskérdése a frekvenciagazdálkodás: az NFM illetékesei a Digitális megújulás cselekvési terv megalkotásakor – amelyet széles körű szakmai és politikai konszenzus övez – felmérték a jelenlegi széles sávú lefedettséget, s hamarosan megpályáztathatnak a fejlesztéshez feltétlenül szükséges frekvenciacsomagokat. Mindez illeszkedik az EU2020 digitális menetrendhez.”

Forrás:
Teljes lesz a 3G-lefedettség, Varga G. Gábor, Népszabadság, 2011. március 4.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Karácsonyra itt az e-vonatjegy

„Ha a most elindított közbeszerzési eljárás nem húzódik el, akkor a negyedik negyedévben már a mobilegyenleg terhére is megvásárolhatják vonatjegyüket a MÁV utasai.

A fejlesztés a MÁV-Start Zrt. részéről minimális költségigénnyel jár, ennek keretében ki kell alakítani az e-Ticket (internetes jegyértékesítési) rendszer és a majdani megoldás (a mobiltelefon-egyenlegről történő) fizetési rendszerek közti kapcsolatot. A tervek szerint a MÁV-Start Zrt. az üzemeltetőnek forgalomarányos jutalékot fog fizetni. A társaság szerint azért csúszott eddig a fejlesztés, mert számos jogszabály határozza meg azokat a paramétereket, amelyeknek meg kellett felelni a pályázat kiírása előtt. A vasúttársaságnak 2009-ben és 2010-ben is volt már ugyanebben a témában egy-egy sikertelen közbeszerzési eljárása.

A megoldás révén nemcsak bankkártyával lesznek kifizethetők az interneten a menetjegyek, hanem a mobiltelefon-egyenleg terhére is. Az így vásárolt jegyeket továbbra is a jelenleg negyven vasútállomáson meglévő internetes jegykiadó automatákból lehet kinyomtatni, az ellenőrzés a vonatok fedélzetén is és a peronkapus beléptetéseknél a jelenleg is érvényben lévő módon történik – vagyis a telefonra kapott üzenet nem lesz elegendő az utazáshoz.

A cég közlése szerint az internetes jegyértékesítés a 2008. júniusi indulás óta egyre népszerűbb. Tavaly az előző év azonos időszakához képest 40 százalékkal több vásárlás volt az internetes felületen keresztül. Bár az összes belföldi értékesítésnek még csak két százaléka zajlik online, a vasúttársaságnál bíznak abban, hogy a egyre nagyobb ütemű lesz a növekedés. A cél, hogy az interneten vásárolt jegyeket az utasok saját maguk is kinyomtathassák, illetve a telefonjukra megkapják az utazáshoz/menetjegy-ellenőrzéshez szükséges kódot, és ne kelljen az internetes jegykiadó automatáknál sorba állni.”

Forrás:
Karácsonyra itt az e-vonatjegy, SG.hu, 2011. március 3.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Társadalom, gazdaság, művelődés

Elsősorban tájékozódásra használjuk a netet

„Az elmúlt egy évben 13 százalékkal nőtt az internet hozzáféréssel rendelkezők aránya a 18 évesnél idősebbek körében, így napjainkban a magyarok közel 60 százaléka számára elérhető a világháló. Ugyanakkor közülük nem mindenki él ezzel a lehetőséggel: a hozzáféréssel rendelkezők csaknem egyötöde nem szokott a weben szörfölni.

Az aktív netpolgárok közel kilenctizede elsősorban hírolvasásra, tájékozódásra használja a hálót. Ezt követik a közösségi oldalak; a megkérdezettek háromnegyede alkalmanként vagy rendszeresen keresi fel ezeket a portálokat. Hivatalos ügyintézésre (46%), árukereső szájtok böngészésére (45%) is sokan használják a webet. A népszerűségi lista élmezőnyébe tartozik az online vásárlás is: a válaszadók harmada szokott ilyen célból a világhálón böngészni.”

Forrás:
Elsősorban tájékozódásra használjuk a netet, SG.hu, 2011. március 1.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Falusi kisposták jövője, azaz a kistelepüléseink innovációs lehetőségei

Molnár Szilárd (Magyary Zoltán E-közigazgatástudományi Egyesület) cikke

A Cseh Posta az év elején jelentette be, hogy veszteségeinek csökkentése érdekében – főleg a kistelepüléseken – bezárnak mintegy 1500 postafiókot, illetve ennek következtében közel 2000 embert elbocsátanak. Hasonló folyamat játszódott le hazánkban is, ahol 2003 és 2010 között körülbelül 500 kispostát zártak be a postamodernizálási program során. Ennek köszönhetően ma mintegy 950 kisközségben – azaz az összes hazai település közel egyharmadában, ami nem elhanyagolható arány – 350 mobilpostai járattal teszik elérhetővé a postai alapszolgáltatásokat. Csak érdekességként, ha már Csehországgal példálóztunk: arányaiban itt van az egyik legtöbb mobilposta, hiszen jelenleg egy állandó hivatalra három mobilposta jut. Viszont a csehországi törekvésekkel szemben, nálunk a Magyar Posta tájékoztatása szerint azokon a kistelepüléseken, ahol a fix épületben működő hivatalokra igény mutatkozik, ott újranyitják a kispostákat, egyben innovatív, ügyfélorientált szolgáltatásokat is odatelepítve. Arról, hogy ez pontosan mit jelent, milyen innovatív eszközökről, szolgáltatásokról van szó, illetve, hogy ez a folyamat hány kistelepülést érintve, pontosan mennyibe is kerül, egyelőre még nem tudni.

A Posta egy egyetemes szolgáltató, ami alatt azt értjük, bizonyos postai szolgáltatásokat mindenki számára megfelelő módon és áron biztosítani kell az ország egész területén. Ebből adódóan a magyar Posta az egyik legkiterjedtebb szolgáltatói végponttal rendelkező hálózattal rendelkezik nemzetközi összehasonlításban is (Európában például 6. Magyarország). A 600 fő alatti lakosságszámú településeken minimum mobilpostának kell működnie, a hatszáznál nagyobb, de ezer lélekszámnál kisebb településeken csak a helyi önkormányzat beleegyezésével működtethető mobilposta. Az ezeknél nagyobb településeken fix posta fenntartása kötelező. A városokban, húszezer lakosonként legalább egy fix postát kell üzemeltetni úgy, hogy az bármely belterületi lakástól számítva, három kilométeren belül legyen. És ezek mellett két posta távolsága nem haladhatja meg a hat kilométert. A közel 2900 postahivatal természetesen magával vonzza azt a régóta megoldásra váró problémát, hogy nálunk igen magas a veszteségesen működő posták aránya. A megoldást egyrészt a kiszervezés jelenti, azaz vállalkozóknak kell kiadni a kispostákat, viszont nálunk ennek aránya csak az összes hivatal 12-13 százalékát éri el, míg hozzánk hasonló nagyságú és helyzetű országokban ez az arány meghaladhatja az 50 százalékot is.

Viszont ezek a számok nagyon fontos jelenségeket, folyamatokat rejtenek el, bármennyire is ezek a meghatározó kérdések egy vállalat számára. A mobilpostai szolgáltatás természetesen nagyon sok településnek és nagyon sok embernek kényelmes és megfelelő színvonalú. Viszont azokon a településeken, ahol a lakosság egy része a közeli nagyobb településre jár dolgozni, csak délután, kora este tudják igénybe venni a postai szolgáltatásokat, nem pedig napközben, amikor a mobilposta a településen van. De még mindig nem igazán ezek a fontos kérdések, hanem az, hogy ezek a szolgáltatások milyen közösségi szintű változásokat indukálnak.

Ezek a fejlesztések – legyen szó mobil vagy fix postai szolgáltatásról – mit sem érnek, ha azok nem valamilyen helyi közösségi folyamatot, igényt szolgálnak. Az innovációknak nagyon gyakorlatiasnak kell lenniük, változást kell generálniuk, de ennek a folyamatnak egybe kell esnie a helyi igényekkel. Az innovációk hasznosulásának egyik legnagyobb problémája, hogy ugyan sok figyelmet fordítanak az új technikai lehetőségek, eljárások fizikai elérhetőségére, megfizethetőségére, esetleg még a megtanulásukra is, de arra, hogy ez közösségi szinten változást generáljon, a lehető legritkább esetben fókuszálnak a fejlesztések során. Az innovációk egyéni szintű használatára sok energiát fordítunk, de a tágabb – földrajzilag meghatározott, zártabb – közösségi szintű változásra, a változások elindulásának közösségi szintű képessé tételére viszont szinte semmit.

Mit is jelent ez a szemlélet? Azt, hogy az innovációt ezeknek a közösségeknek nem készen kell megkapniuk abban az értelemben, hogy azon ők már semmit nem tudnak alakítani. A kisközösségeknek a lehető legnagyobb szabadságfokot kellene megkapniuk ahhoz, hogy egy modern alapinfrastruktúrát – amit adott esetben az állam, a piac biztosít a számukra – a későbbiekben, a saját elvárásaikhoz a lehető legjobban illeszkedően tovább alakíthassák. Az innovációk élete, hatása csak így lesz hosszútávú. Egyszerűen nem tűnik igaznak az az állítás, hogy a modern információs és kommunikációs technológiai eszközök révén a távolság el fog tűnni. Kicsiben, egyszerűbben, de az innovációknak meg kell jelenniük a kistelepüléseken is. Úgy tűnik, a földrajzi, térbeli meghatározottsággal a jövőben is fontos indikátorként kell számolnunk az esélyegyenlőség vizsgálatai során.

De mindez persze egy hipotetikus, utópisztikus elvárás, hiszen tény, hogy az innovációk csak a szerencsésebb és a kifejezetten nagyobb, sok jó infrastrukturális, társadalmi adottsággal rendelkező városokat érintik. A környező kisebb településeknek szinte semmi szerep nem jut ebben, így maximális célként talán csak annyi tűzhető ki, hogy a nagyvárosokban rendelkezésre álló innovatív infrastruktúra, szolgáltatás elérhető legyen a környező kisebb településeken is. Ezek „leszállítása”, elérhetővé tétele is sokat segítene az apró településeink lakosságmegtartó erejének fenntartásán, de így esélyt adunk annak is, hogy az innovációs folyamatok, a kulturális és emberi tőke gyarapításának forrásává a helyi, kisebb közösségek (is) váljanak. Ez pedig elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy a magyar lakosság nyitottabb legyen az innovációk befogadására.

Források:
Nyitrai: Újra fontossá válik a kistelepülésen lakók élete, eGov Hírlevél, 2010. augusztus 30.
Elbocsátások és fiókbezárások a cseh postánál, Híradó Online, 2011. január 26.
A Magyar Posta mutatószámai nemzetközi összehasonlításban és a jövőbeli fejlődés elméleti lehetőségei,Vernyik Mónika és Pitlik László, Vidék Hangja Magazin, 2010. december 14. (adataink egy része innen származik)

Vissza a tartalomjegyzékhez

A Facebook sikere a vállalati csoportmunkát is felbolygatja

„A Facebook mintájára online vállalati közösségi szolgáltatások jelennek meg. Ezek látványosan javíthatják a csoportmunka hatékonyságát.
Miközben a legtöbb vállalatnál tiltják vagy korlátozzák a közösségi oldalak használatát munkaidőben, addig az innovatív cégek inkább kihasználni igyekeznek a Facebook-modellt. A vállalati közösségi megoldások ugyanis sok esetben lehetnek hasznosak. Látványosan kiküszöbölhetik például a sok száz, sok ezer fős cégekben a személyes kommunikáció buktatóit, az egyes részlegek közötti hiányos információáramlást.

Sőt, a projektmenedzsment hatásfokát ugrásszerűen javíthatjuk egy olyan közösségi megoldás használatával, amelyben egyfajta “céges Facebook” módjára követhetünk projekteket, dokumentumokat vagy éppen eseményeket. Azaz, egyebek közt, valós idejű hírfolyamban, üzenőfalon láthatjuk a munkák állását, kollégáink tevékenységét.

Aranyláz ■ Az amerikai Gartner számai azt mutatják, hogy e téren most indult be az aranyláz: a piacelemző cég nem kevesebb mint 80 szállítót követ nyomon rendszeresen. Ezek közül félszáz online szoftverszolgáltatásként kínálja az alkalmazását. A Facebook sikere által inspirált sietség üzleti szempontból nem igazán érthető, hiszen az idén az elemzők globálisan is kevesebb mint 800 millió dolláros piaci lehetőséget látnak a vállalati közösségi szolgáltatásokban.

A Gartner azonban azt vetíti előre, hogy három éven belül a vállalatok ötöde már elsődlegesen ezeket a csatornákat használja a belső kapcsolattartásra, különösen a naptárral, csevegéssel és más kollaborációs megoldásokkal is felturbózott e-mail alkalmazások – mint a Microsoft Outlook vagy az IBM Lotus Notes – helyett. A Gmail és más webes e-mail szolgáltatások esetében már most tetten érhető a csökkenés, ahogyan a széles rétegek egyre inkább a közösségi oldalakat használják.

Hosszú távon – a Facebookon vagy a Twitteren felnőtt fiatal generáció tömeges munkába állásával – pedig teljesen átalakulhat a vállalati kommunikáció, hiszen számukra már ez lesz a kapcsolattartás természetesen módja – mutatnak rá a piackutatók.”

Forrás:
A Facebook sikere a vállalati csoportmunkát is felbolygatja, Bitport, 2011. március 2.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Szakirodalom

Kormányzati hatékonyság, teljesítőképesség és funkcióteljesítés

„A kormányzati hatékonyság fontos tényező, azonban ez csak a költség/hozam arányt méri. A közintézmények teljesítményének értékelésében az eredményességet is mérni kell, mert ez mutatja meg a tevékenység kimenetének minőségét.
A közvélemény igényli a hatékony közintézményeket, de az eredményes közintézményeket még ennél is jobban. Például az állampolgárok elégedettek, ha az oktatásban az egy tanulóra fordított összeg kevesebb, mint más országokban, de ha ennek az az ára, hogy az oktatás színvonala alacsonyabb, mint más országokban, akkor ez elégedetlenség forrása lesz.
Az utóbbi évtizedekben az Európai Unió kormányzatai alapvető kihívásokkal néznek szembe, amelyek technológiai, gazdasági, ökológiai és demográfiai kihívásokból tevődnek össze. A kihívásokra a kormányzatok átfogó közigazgatási reformokkal válaszoltak. Ezek a reformok még folyamatban vannak, és a közpolitika-alkotás folyamatának szélesebb közelítését igénylik négydimenziós erőteret foglalva magukban: az európai területi államokat, a régiókat, az autonóm hálózatokat és az EU szintű intézményeket. A reformok lényege: fordulat a „government” működésből a „governance” működés irányába.”

Forrás:
Kormányzati hatékonyság, teljesítőképesség és funkcióteljesítés, Jenei György, Politikatudományi Szemle XIX/3. (2010), 7–25. oldalak (pdf)

Vissza a tartalomjegyzékhez

A közszolgáltatások politikai értelmezéséről

„A közszolgáltatások neoliberális reformjai szerte a világban heves elméleti és politikai vitákat váltottak ki arról, hogy mennyiben alkalmazható és alkalmazandó a piaci hatékonyság kritériuma a közszolgáltatásokra. Jelen írásban a közszolgáltatások megszervezésének politikai jelentését és ennek lehetséges társadalmi következményeit igyekeztünk felvázolni. Feltevésünk az, hogy a hatékonyság nem külsődleges szempont a közszolgáltatások biztosításának adott mechanizmusához képest. Bruno Frey motivációs elmélete, az intézményi bizalom irodalma és Elinor Ostrom kollektív cselekvés-elmélete alapján amellett érvelünk, hogy megfelelő normatív és leíró értelmezési keretek mellett egy közösség többféle módon képes hatékonyan megszervezni a közszolgáltatásait. A közösségi koordináció önmagában, vagy más koordinációs sémákkal párosulva is effektív eszköze lehet a közjavak biztosításának.”

Forrás:
A közszolgáltatások politikai értelmezéséről, Boda Zsolt-Scheiring Gábor, Politikatudományi Szemle XIX/3. (2010), 45–64. oldalak (pdf)

Vissza a tartalomjegyzékhez

Szakfolyóiratok szabad elérése 2011. márciusában

A Palgrave Macmillan kiadó összes szakfolyóirata szabadon elérhető márciusban. Válogatás a listából:
Acta Politica
British Politics
Comparative European Politics
Contemporary Political Theory
European Journal of Information Systems
European Political Science
French Politics
Higher Education Policy
Information Visualization
International Politics
Journal of Brand Management
Journal of Database Marketing & Customer Strategy Management
Journal of Digital Asset Management
Journal of Information Technology
Journal of Information Technology Teaching Cases
Journal of International Relations and Development
Journal of Simulation
Journal of Targeting, Measurement and Analysis for Marketing
Knowledge Management Research & Practice
Organization Management Journal
Place Branding and Public Diplomacy
Polity
Social Trends

Forrás:
Palgrave Free-for-All

Vissza a tartalomjegyzékhez

Postai szolgáltatások stratégiai tervezése hasonlóságelemzéssel

„A Magyar Posta Zrt. monopol helyzete a hivatalos iratokra illetve 50gr alatti szabványlevelekre terjed ki, ami a kézbesítő forgalom 80-85%-át fedi le. A 2013-as piacnyitással ez a monopolhelyzet megszűnik.
Fontos tudnunk milyen stratégiai lépéseket tesz a Magyar Posta Zrt. azért, hogy piaci részesedését megtarthassa, illetve növelni tudja. Minden stratégiai lépés következményekkel járhat, és szükséges a következmények pontos meghatározása ahhoz, hogy fel tudjunk vázolni egy olyan rendszert, amiben hatékonyan rá tudunk világítani az egyes elemek jelentőségére.
Tudjuk, hogy a Magyar Posta Zrt. egyetemes szolgáltató, de a piacnyitás után, milyen stratégiai lépésekre lesz szüksége ahhoz, hogy sikeres, versenyképes tudjon maradni a piacon? Ezzel a tanulmánnyal arra szeretnék rávilágítani, hogy 2003-2007-es adatok alapján a különböző vizsgálati szempontokat számba véve, hogyan alakul a cég helyzete más országokhoz viszonyítva.”

Forrás:
Postai szolgáltatások stratégiai tervezése hasonlóságelemzéssel, Vernyik Mónika, szakdolgozat, Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar, TATA Kiválósági Központ és Informatikai Intézet, 2010 (pdf)

Vissza a tartalomjegyzékhez

Levél a szerkesztőnek/Hírlevél lemondása
Kiadja az eGov Kft.