közigazgatási informatika

Tisztán vagy szabadon?

Szerző: 2012. március 15.No Comments

„A közigazgatási szervek által használt elektronikus dokumentumok formátumáról és a nyílt forráskódú irodai szoftverek használatáról szóló 1479/2011. (XII. 23.) sz. kormányhatározat kimondja, hogy ez év első negyedévének végére az intézmények közötti kommunikációban kizárólag nyílt szabványon alapuló dokumentumok használhatók, míg az ügyfelek tekintetében alkalmasnak kell lenni ezek befogadására, illetve előállítására. Zárt forráskódú irodai szoftverek csak műszakilag vagy gazdaságilag indokolt esetben szerezhetők be. Némi bizonytalanságot kelt azonban, hogy a „Tisztaszoftver Program” – amely a köz- és felsőoktatásban részt vevők számára volt hivatott jogtiszta szoftvereket beszerezni – előbb megszűnni látszott, majd néhány nappal az ez irányú bejelentést követően mégis meghosszabbították.

A közoktatási intézmények követelményeinek ma már gyakorlatilag bármely nyílt forrású operációs rendszer képes megfelelni. Az olyan alapfunkciók, mint a böngészés, levelezés, irodai, illetve csoportmunka-feladatok ellátására számos szoftver létezik, amelyek jelentékeny részét a felhasználók már amúgy is ismerik, lévén azok (Mozilla Firefox, LibreOffice stb.) nemcsak hogy a különböző Windows rendszerek alatt elérhetők, de esetenként piaci részesedésben meg is előzik a zárt forrású versenytársaikat…Ami hiányzik, az egyrészről az a központi támogatás, amely oktatás, terméktámogatás révén segíti az átállási folyamatot, illetve a központi kontroll, amely a folyamat végrehajtását ellenőrzi. Másrészről pedig a szemléletváltás, amely a termékek oktatása helyett a módszerek ismertetését helyezi előtérbe, jelesül a Microsoft Office – vagy éppen LibreOffice – helyett a szövegszerkesztést oktatja, olyan tudás birtokába juttatva a tanulókat, amely terméktől függetlenül értékes.

A felsőoktatási intézmények helyzete természetesen merőben eltérő a fentiektől, hiszen a specializált, magas színvonalú szaktudás átadása a feladatuk, ahol elengedhetetlen azon operációs rendszerek használata, amelyeken az oktatott szoftverek futnak. Ugyanakkor viszont a nyílt forrású rendszereknek komoly hagyományai vannak a kutatási területeken, ahogy a felsőoktatásban is, különös tekintettel a természettudományi szakokra, de természetesen azokon kívül is. Az alkalmazói szoftverek a felsőoktatásban komoly reklámértéket képviselnek. Főleg ha kiemelt – akár több millió forint értékű – orvosi, kereskedelmi vagy mérnököknek készült rendszerekről van szó (AutoCAD, ArchiCAD, Photoshop) –, hiszen az egyetemről kilépők jó eséllyel lesznek hosszú távú ügyfelei az adott szoftvergyártónak. Joggal elvárható tehát, hogy a reklámértékért cserébe a szoftver gyártója vállalja a használattal összefüggő költségeket, a szakalkalmazás mellett a futtatáshoz szükséges operációs rendszer költségeit is. Erre a megoldásra már jelenleg is található példa, és éppen a milliárdos központi finanszírozás teszi értelmetlenné, hogy az intézmények maguk tárgyaljanak a szakalkalmazások gyártóival.

„Tisztaszoftver Program”
Maga a Tisztaszoftver Program példázza talán leginkább az állami szoftverbeszerzések körüli problémákat. Korábban az állam a köz- és a felsőoktatásban részt vevőknek – hallgatói és oktatói oldalon egyaránt – közpénzből finanszírozta a Microsoft-szoftverek licenceit. Csaknem egy éve – hat hónappal az után, hogy a kormány meghirdette a Digitális Megújulás cselekvési tervet – a milliárdos nagyságrendű kiadásokkal járó program valamelyest karcsúsodott, a kormány megszüntette a hallgatói licencek finanszírozását.

Tavaly év végén a Tisztaszoftver Program honlapja egy kurta bejelentésben tájékoztatta az érintetteket, hogy az NFM szakmai álláspontja szerint a köz- és felsőoktatási intézmények igényeit – néhány speciális esettől eltekintve – képesek kielégíteni az ingyenesen használható nyílt forráskódú szoftverek is, így a program ez év első negyedévével „kivezetésre kerül”. Ez a bejelentés egészen új helyzetet teremtett mind a szabad szoftverek, mind az oktatási intézmények, mind az állam szempontjából. A nyílt forrás képviselői úgy láthatták, kezdetét veszi Magyarországon az évek óta halogatott szoftverpiaci liberalizáció, megteremtődik a valódi piaci verseny lehetősége. Az oktatási intézmények részéről merültek fel aggályok a gyors kivezetés kapcsán, hiszen egy tanév közbeni átállás nem feltétlenül szerencsés, és az érettségizők időben való tájékoztatása a vizsgán használható szoftverekről sem betartható kötelezettség ilyen feltételek mellett. A hevenyészett kommunikáció viszont nem feledtetheti, hogy a közoktatási intézményeknek már korábban is lett volna módjuk az átállásra, vagy annak előkészítésére. Persze ennek semmiképp sem katalizátora egy olyan rendszer, amely nem ösztönzi a költséghatékony megoldások keresésére a szervezeteket. Hozzá kell tenni, hogy a hardverekkel együtt vásárolt licencek (OEM) használatára továbbra is jogosultak az intézmények, vagyis akár két lépcsőben is megvalósulhat a váltás, ahol első körben az alkalmazói szoftverek (levelezés, irodai szoftverek stb.) cseréje valósulhat meg, a jelenlegi operációs rendszerek cseréjére pedig a számítógéppark folyamatos megújítása során kerülhet sor. Az állam még azzal együtt is pénz takaríthat meg, hogy utóbb a Tisztaszoftver Program ez év végéig való meghosszabbítása mellett döntött, mivel jobb alkupozícióból folytathat tárgyalásokat például a Microsoft szoftverlicencek beszerzéséről. Kérdés persze, hogy az intézmények ezek után komolyan veszik-e kötelezettségeiket, vagy továbbra is abban bíznak, hogy a központi költségvetés jövőre ismét „megmenti” őket az átállással járó feladatoktól.

Cél: az interoperabilitás megteremtése
A gazdasági kényszer szülte átállás forintokban megragadható előnye egyelőre nehezen konkretizálható. Ivacs Gabriella, a Nyílt Dokumentum Formátum Szövetség elnöke szerint egy többéves átmeneti időszakban dől majd el a küzdelem. Migrációs tapasztalatok hiányában is tudjuk, hogy a támogatás, az oktatás, az adatkonvertálás hosszú távú költségei számottevő kiadásokkal járnak, a hibrid megoldások pedig könnyen a visszarendeződéshez vezethetnek, ezért törekedni kell a lehető leggyorsabb és legteljesebb átállásra, mind az operációs rendszerek, mind a programok szintjén. A best practices kommunikálása, a felhasználók informálása fontos feladat, mivel szemléletbeli fordulatra is szükség van, főleg az informatikaoktatásban. Különbséget kell tenni azonban szabványos formátumok és nyílt forrású rendszerek között, a kettő összemosása a kormányrendelet egyik hibája, holott a cél elsődlegesen az interoperabilitás megteremtése, a szabványos és hosszú távon is megőrizhető, olvasható digitális adatvagyon kialakítása.

Az állami szféra nyílt szabványos alapokon történő átszervezése gyártófüggetlen megoldásokon keresztül hozzájárulhat a valós piaci verseny kialakulásához, a szükséges és elégséges megoldások megtalálásához, az illegális szoftverhasználat visszaszorításához. Ugyanakkor a program sikere nem elsősorban a törvényeken, hanem a végrehajtás mikéntjén áll, vagy bukik. A gyakorlat fogja bizonyítani, hogy az olyan rugalmas megfogalmazások, mint a nem nyílt forrású irodai szoftverek csak műszakilag vagy gazdaságilag indokolt esetben szerezhetők be, mit is jelentenek. A teljes váltás nem szükséges és nem is lehetséges, az viszont kérdés, meddig és mennyi idő alatt lehet eljutni odáig. A jelenlegi és jövőbeni informatikai közművek fejlesztéseinél figyelemmel lesznek-e például a platformfüggetlenség kérdésére. Sikerül-e kialakítani a megfelelő pályázati, oktatási, támogatási és szankciórendszereket, hogy a központi akarat hatékonyan válhasson valósággá. A lehetőség adott, a cél látható és elérhető – tisztán és szabadon.”

Forrás:
Tisztán vagy szabadon?, Pfeiffer Szilárd, Computerworld, 2012. március 13.