„Talán nincs olyan ember Magyarországon, akit még nem bosszantott fel, nem szomorított el, hogy számára adott közszolgáltató a „mindent eldöntő” szolgáltatási pillanatban nem volt szakmailag – és/vagy az őt képviselő munkatársa révén – emberileg hiteles, nem érezte volna úgy, hogy nem kezelik partnerként, vagy éppen úgy érzékelte, hogy bizony az információ, amit kap, számára átláthatatlan.
A Szolgáltató Város modellje cselekvő módon szeretné felhívni a figyelmet az emberek mindennapjait kísérő szolgáltatói kultúra fontosságára. A mindennapi kultúra minősége – ezen belül a szolgáltatói kultúra – visszahat az emberek értékrendjére, gondolkodásmódjára, egymáshoz való viszonyára. Így, ha mikroelemként is, de a modell alkalmazása hozzájárulhat az értékalapú társadalom megteremtéséhez.
A Szolgáltató Város modell nemcsak az emberben, a szolgáltatást igénybevevő lakos és a számára szolgáltatást nyújtó szervezetben gondolkodik, hanem megjeleníti a helyi társadalmat, annak szocializációs, a társadalmi részvételt és a társadalmi kontrollt biztosító funkcióját is. Ha egy város deklarálja az általa vallott, kívánatos szolgáltatói kultúrát, akkor ezzel értéket közvetít, szocializál, elsősorban a felnövekvő nemzedéknél, másodsorban a szolgáltatók és szolgáltatást igénybevevőknél, ha kíváncsi arra, hogy polgárai milyen elvárást fogalmaznak meg a helyi szolgáltatói kultúrával szemben, s annak megvalósulását hogyan ítélik meg, akkor e ponton biztosítja a helyi társadalom polgárai számára a társadalmi részvé- telt, a társadalmi kontrollt….”
Forrás:
Alapvetések a szolgáltató város szolnoki mintaprojektjéről, Dr. Kállai Mária – Hegedűs Márta, Szolnoki Tudományos Közlemények XV. Szolnok, 2011. (pdf)
