„Dolgozatunk kiindulópontja a fejlesztő állam modellje, mely a kelet-ázsiai államok sikeres fejlesztéspolitikájának elméleti magyarázatát nyújtja. Ezen országok sikeres fejlesztéspolitikáját sokan, sokféleképpen értelmezték. Jelen esetben a klasszikus fejlesztő államot feldolgozó irodalomból indulunk ki, mely egy államközpontú, a fejlődésgazdaságtan internalista ágához tartozó koncepciót jelent. Eszerint a kelet-ázsiai államok fejlődési sikereiket két tényezőnek köszönhetik. Egyfelől sikerül kiválasztani a megfelelő szelektív iparpolitikai megoldásokat, melyek segítségével egy sikeres importhelyettesítést, majd egy egyre építő exportorientációs politikát tudtak folytatni. Mit sem ért ez azonban a másik összetevő nélkül. Szükség volt ugyanis egy kellően erős államra, mely sajátos intézményrendszerén keresztül sikeresen tudta beépíteni iparpolitikájába a piac jelzéseit, miközben független is tudott maradni attól. Ezt nevezi Evans a beágyazott autonómia koncepciójának. Dolgozatunk fő célja annak bemutatása, vajon tényleg kizárólag csak belső okoknak köszönhető-e a fejlesztő állam sikere, vagy esetleg kell keresnünk külső okokat a siker mögött? Dolgozatunk központi állítása az, hogy a fejlesztő állam modelljének sikeressége mögött elengedhetetlen tényező a kedvező világgazdasági környezet, illetve az, hogy ezen világgazdasági környezet megváltozásával a fejlesztő államnak is szükségszerűen át kell alakulnia.”
Forrás:
Globalizáció és fejlesztő állam : A nemzetközi rezsimek változásának hatása a fejlesztő államra; Vigvári, Gábor; Budapesti Corvinus Egyetem, Nemzetközi Kapcsolatok Doktori Iskola; 2012. június 15. (pdf)
