„…jelen dolgozat Lengyelország regionális átalakulásával, az 1998-as közigazgatási reform részeként megvalósuló felülről vezérelt (top-down) regionalizáció folyamatával, eredményeivel, valamint az alulról szerveződő, azaz bottom-up régióalkotási törekvésekkel foglalkozik, amelybe sajátos etnikai elemek is keverednek. A témaválasztást indokolja, hogy az államszocialista, de különösen az ún. visegrádi országok közül Lengyelország hajtotta végre elsőként a korábbi struktúrákat lebontó, nagy változásokkal együtt járó közigazgatási reformját, mely során – a többi államtól eltérően – mély, s valódi decentralizációt valósított meg. Az azóta eltelt több mint egy évtized elegendő időtávlatnak bizonyul ahhoz, hogy a kezdeti, természetszerű bizonytalanságokat és döccenőket átvészelő, megszilárduló közigazgatási rendszer működési tapasztalatait összegezzük, s a reform végigvitele mellett érvelők által kitűzött célokat az eredményekkel összevessük. A közigazgatási rendszer átalakulásának, az uniós fejlesztéspolitika lengyel vonatkozásainak, a térfejlődés és a regionális politika összefüggéseinek témájában számos vizsgálat és elemzés készült hazánkban is…, s a lengyelországi nemzetiségi struktúra, a kisebbségek témakörét is több írás érinti… Jelen dolgozat keretében e témaköröket is összegezve egy hazánkban még kevéssé ismert regionális folyamat, az etnikai elemekkel is megtűzdelt felső-sziléziai regionalizmus bemutatására és elemzésére vállalkozunk. Az államhatalom mélyebb decentralizációjára irányuló, a decentralizált állam regionalizált unitáriussá, végső soron pedig föderálissá történő átszervezését szorgalmazó törekvések joggal tarthatnak számot az érdeklődésre, egyrészt azért, mert az elképzelések politikatudományi relevanciával bírnak, másrészt pedig azért, mert a csehszlovák és a jugoszláv föderációk felbomlása óta a térség legnagyobb léptékű államszerkezeti átalakítását célozza, amely egyúttal szakít a kelet- közép-európai államok központosított unitárius hagyományaival is. Lengyelország – csakúgy, mint a közigazgatási reformok esetében – élen járhat a történelmi múltból fennmaradt félelmekből táplálkozó, a nemzeti és államegységet védő centralizált struktúrák lebontásában, a nyugati típusú modern állam megteremtésében.”
Forrás:
Regionalizáció és regionalizmus Lengyelországban; Baranyai Nóra; Pécsi Tudományegyetem, Interdiszciplináris Doktori Iskola; 2013. június 21. (pdf)
