„A kamerázási lázat alapvetően a 9/11-es terrortámadás váltotta ki, amelyet követően szerte a világban igény merült fel, hogy közterületekre kamerákat helyezzenek ki. A technika fejlődésével a megfigyelések alkalmazási köre kibővült. A kamerás megfigyelések adatvédelmi aggályokat is felvethetnek, kezdve attól, hogy hol helyezhetőek el a berendezések, és, hogy a felvételeket meddig lehet tárolni – mutatott rá a Rádió Orient stúdiójában Dr. Révész Balázs, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság Vizsgálati Főosztályának vezetője.
Közterületi kamerázás
Budapesten a VIII. kerületi Rákóczi tér környékén a helyi rendőrkapitányság a prostitúciót kívánta visszaszorítani a kamerák felszerelésével 2005-ben. Hamarosan bebizonyosodott, hogy gyors rendőri reakció mellett a kamerák jelenlétével a bűnözés lényegesen csökkenthető. Az itt megszerzett tapasztalatok segítettek abban, hogy a kamerázás szabályai kikristályosodhassanak. A rendőrségi kamerázásra a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény rendelkezései irányadóak. A rendőrségen kívül a közterület-felügyelet szakmai előterjesztése alapján az önkormányzati képviselő-testület is dönthet a kamerák elhelyezéséről. A jól megalapozott döntéseknek kiemelt jelentősége van, hiszen a kamerás megfigyelések kapcsán két érdek ütközik. Egyik oldalról közérdek fűződik ahhoz, hogy a polgárok biztonságban legyenek, másrészt azonban a kamerázás alapjog-korlátozást is jelent.„Szomszédkamerázás”
Ma már bárki kiépíthet magának kamerarendszert, azonban sokan nem csak a saját magánterületüket figyelik meg, hanem a kamera látószöge a szomszéd területére is irányul. Ez utóbbi eset jogellenes, hiszen az már a szomszéd magánszféráját, a birtokának zavartalan használatát sérti. Ez elsődlegesen birtokvédelmi ügy, ezért az adatvédelmi hatóság azt javasolja, hogy a birtoklás zavarásának megszüntetése érdekében a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. IV. törvény birtokvédelemre vonatkozó 191-192. §§-ai alapján a jegyzőhöz forduljanak, birtokvédelmi eljárást kezdeményezve – jegyzi meg az adatvédelmi szakember.Oktatási intézmények, kórházak és temetők kamerás megfigyelése
Az oktatási intézményekben történő kamerázásra speciális rendelkezések nem vonatkoznak, azonban fontos kiemelni, hogy az oktatás és a tanulás folyamatát nem lehet folyamatosan megfigyelni. Kizárólag olyan helyiségekben lehet kamerát elhelyezni, ahol a cél a vagyonvédelem – hangsúlyozta a főosztályvezető. A kórházak még inkább érzékeny területek, hiszen itt különleges adatnak minősülő egészségügyi adatokat kezelnek rólunk. Az Alkotmánybíróság határozataival összhangban, a szükségesség-arányosság elvét követve kezelőhelyiségekben, orvosi szobákban kamerát üzemeltetni tilos. Más megítélés alá esik viszont a vagyonvédelmi célból telepített megfigyelő rendszer a kifejezetten ilyen célra létesített helyiségekben, továbbá a nyitvatartási időn kívüli biztonsági kamerás megfigyelés is. A temetők esetében elsősorban a kegyeleti jogot kell tiszteletben tartani. Nyitvatartási időben a hozzátartozókat kamerás megfigyeléssel nem szabad zavarni, ugyanakkor a gyakori sírrongálások miatt indokolt és célhoz kötött, ha nyitvatartási időn kívül a temető területét vagy a kerítés vonalát folyamatosan megfigyelik – nyilatkozta a főosztályvezető.Üzletek, próbafülkék megfigyelése
A próbafülkék bekamerázása tilos, azonban arra van lehetőség, hogy az áruház területét rögzítésre nem alkalmas kamerarendszerrel valós időben figyeljék meg. Fontos viszont, hogy a kamerarendszer üzemeléséről a vásárlókat megfelelően, például táblák kihelyezésével tájékoztassák – hangsúlyozta az adatvédelmi szakértő.Kamerázás a társasházakban
A kamerázással kapcsolatban a NAIH-hoz érkező panaszok jelentős része a társasházi kamerázáshoz kapcsolódik, amelynek jogszabályi alapját a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény 25. §-a adja. A közös területek megfigyeléséről a közgyűlés dönthet a tulajdonostársak kétharmados igenlő szavazatával.Munkahelyi megfigyelések
A munkáltató a többletjogosítványai birtokában néha túlterjeszkedik a hatáskörén, és megengedhetetlen kamerás megfigyelést folytat. Révész kiemelte a NAIH spontán szervezett ellenőrzéseinek fontosságát, hiszen ilyen esetekben a munkáltatók nem tüntethetik el a kamerák nyomait. A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 11. §-a rendelkezik a munkáltatói ellenőrzésről. Habár az Mt. ezen szakasza lehetővé teszi a munkavállaló technikai eszközzel történő ellenőrzését, önmagában ez a rendelkezés mégsem hatalmazza fel a munkáltatót a korlátlan kamerás megfigyelésre. Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (Infotv.) rendelkezései és a munkáltató belső szabályzatai alapján kell mérlegelni, hogy az adott kamerázás jogszerű-e – mutatott rá Révész Balázs.”
Forrás:
Megfigyelve – a kamera mindent lát?; OrientPress; 2013. október 2.
