A munkaerő digitális helyettesítése – régi jóslatok újracsomagolva

„A digitális technológiák ismét átalakítják a globális értékláncokat, és ezzel együtt a világgazdaság struktúráját. Az alábbiakban arra teszek kísérletet, hogy felvázoljam, mit érdemes tudniuk a cégeknek, a polgároknak és a politikai döntéshozóknak erről a folyamatról, hogy képesek legyenek alkalmazkodni hozzá.

A digitális technológiákkal felvértezett ellátási láncok kezdetben növelték a hatékonyságot, és drámaian csökkentették a szállítási időket. A tőke mobilis volt, a munkaerő kevésbé, ezért a gazdasági tevékenységek (termelés, kutatás, dizájn stb.) azon országokba, régiókba települtek át, ahol viszonylag olcsó volt a munkaerő és a humántőke.

A globális ellátási láncok lineáris modelljét (miszerint az A országban előállított terméket B országban fogyasztották el) aztán egy jóval komplexebb modell váltotta fel, amelyet fragmentáltabb, de hatékonyabb elosztási hálózatok jellemeznek.
Eközben drámai változás történt a keresleti oldalon, miután a feltörekvő gazdaságok közepes jövedelmű országokká váltak. A termelő fejlődő országok, amelyek korábban csupán viszonylag kis szeletét hasították ki a globális keresletnek, jelentős fogyasztókká váltak.

A globális ellátási láncok ismét átalakultak, alkalmazkodtak mind a kínálati, mind a keresleti oldal fragmentációjához. Számos, közbenső vagy végső kereslethez kapcsolódó szolgáltatás eljuttatásához megfelelő tudás, szakértelem, információ és kommunikáció szükséges. Amire nincs szükség, az a földrajzi közelség vagy az áruk fizikai mozgatása. Ezen átalakulás során emberek milliói kapcsolódtak a globális gazdasághoz, ami jelentős következményekkel járt a szegénységre, az árakra, a bérekre és a jövedelmek elosztására.

A digitális technológia most bekövetkező, második, potenciálisan még nagyobb hatású hulláma komplex feladatok terén is pótolja a munkaerőt. A munkaerő helyettesítése már egy ideje zajlik a szolgáltatási szektorban, gondoljunk például az ATM-ekre, az online bankolásra, az integrált vállalatirányítási rendszerekre, a mobil fizetési megoldásokra. Ez a folyamat pedig a termelést is érinti, ahol robotok és 3D nyomtatók váltják fel a munkaerőt.

A digitális technológia előző hullámával szemben, amely arra sarkallta a cégeket, hogy a ki nem használt értékes munkaerőt felszívják, a mostani szakaszban a munkaerő helyettesítésével megvalósuló költségcsökkentés vált fő szemponttá.

Ennek az átalakulásnak lényeges mellékhatásai vannak. A fizikai termékek esetében a logisztikával, a szállítással kapcsolatos költségek a készletezésből és a piac nem megfelelő előrejelzéséből adódnak. A digitális tőkeintenzív technológia révén azonban a termelés elkerülhetetlenül a végső piacokhoz helyeződik át, bárhol legyen is az. Ez a relokalizáció jelentős átrendeződést okoz a globális ellátási hálózatok struktúrájában.

Ennek extrém esete a 3D nyomtatás formájában valósulhat meg, amely technológia lehetővé teszi, hogy a legkülönbözőbb termékeket, például épületeket, edzőcipőket, repülőgépszárnyakat lehessen rétegről rétegre kinyomtatni. Miután ennek a technológiának a költségei csökkennek, könnyű elképzelni, hogy a termelés teljesen lokálissá és vevőspecifikussá válik.Továbbá a termelés akár az aktuális kereslet függvényében lesz alakítható, és nem előrejelzések alapján.

Bizonyos értelemben ez az ellátási láncok rövidülését fogja jelenteni, miután a cégek a végső keresleti igények alapján gyártják majd a termékeket.
Eközben a másik digitális alapokon nyugvó technológia, a robotika nem csak a termelésre fog korlátozódni. A vezető nélküli autók és a drónok a legnagyobb figyelmet kapó példák, azonban a logisztikát érő hatások sem lesznek kevésbé jelentősek.

A növekedés korai fázisában lévő fejlődő országoknak meg kell érteniük ezeket a trendeket. A munkaerő, függetlenül attól, hogy mennyire olcsó, egyre kevésbé lesz fontos eszköze a növekedésnek. A munkaintenzív feldolgozóipar kevésbé hatékony módon tudja majd a fejlődő országokat a globális gazdaság vérkeringésébe bekapcsolni.

A relokalizáció folyamatát mindenhol, így az alacsony jövedelmű országokban is lehet látni. A termelés nem tűnik el, csak kevésbé lesz munkaintenzív. Minden országnak valójában arra lesz szüksége, hogy a digitális technológiák mentén átalakítsa növekedési modelljét, illetve a humántőkét, amely támogathatja az új irányú fejlődést.

A kiskereskedelmi szektor is átalakuláson esik át. Az online kereskedelem, illetve az ahhoz szükséges logisztika egyre jobban terjed a fejlett és a fejlődő országok széles körében.

Valójában az online kereskedelem a teljes fogyasztói piac bővülését is felgyorsítja. A tájékozott piaci szereplők azt várják, hogy az új kiskereskedelmi modell az online és a hagyományos kereskedelem integrált formája lesz. Gondoljunk csak a 3D nyomtatás modelljére, amely az igényalapú tömegtermelés és az online mobil fizetési eszközök és közösségi média kombinációjaként működhet.

A most alakuló világban a főszerepet az ötletek és a digitális tőke, nem az áruk, szolgáltatások és a hagyományos tőke tölti majd be. Az ehhez való alkalmazkodás a gondolkodás, a politika, a befektetések (különösen a humán tőkébe történő invesztíciók) változását, illetve új foglakoztatási, elosztási modellek kialakítását igényli. Senki nem tudja pontosan, miként fog ez a folyamat lejátszódni. De ennek megértéséhez jó kiindulópont lehet, ha megkíséreljük feltérképezni, hogy ezek a technológiai változások, trendek milyen irányt vehetnek fel.”

Forrás:
A munkaerő digitális helyettesítése; Michael Spence; Világgazdaság Online; 2014. május 29.

A bejegyzés kategóriája: gazdaság, technika
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.