„A „Társadalmi kultúra és sikeresség az európai makrorégiókban” című disszertáció az európai nagytérségek közötti sikerességbeli különbségek közvetlen okokon túlmutató, társadalmi kultúrában rejlő magyarázatait keresi. A sikerességet egy, a dolgozatban részletesen közölt módszertannal kialakított, komplex mutatószámmal, a társadalmi kultúrát nagymintás, európai összehasonlítást lehetővé tévő adatbázisok nyers adatainak elemzésével kialakított változókkal közelíti. A magyarázó és független változók közötti kapcsolatot alkalmazott statisztikai eszközökkel és logikai-pszichológiai okfejtés útján teremti meg. A változókban rejlő információk strukturálása és a változók közötti statisztikai kapcsolatok kimutatása a korrelációszámítástól a faktorelemzésen és a varianciaanalízisen át a klaszterelemzésig az alkalmazott statisztikai módszerek széles körét öleli fel. Az eredmények alkalmasak a skandináv térség európai átlagot jelentősen meghaladó, valamint a mediterrán és a kelet-közép-európai makrorégió európai átlag alatti sikerességének hátterében álló karakteres kulturális jellemzők felmutatására. A statisztikailag robusztus eredmények a bizalom, a saját sors alakításában mutatott aktivitás, a nyitottság, a teljesítményelvárásokhoz való viszonyulás és az általános kedélyállapot társadalmi szinten is markánsan mérhető különbségeiben ragadják meg a makrorégiók sikerességének különbségeit befolyásoló kulturális tényezőket. A szerző hangsúlyozza, hogy a kulturális tényezők önmagukban nem alkalmasak a társadalmi sikeresség teljes körű magyarázatára, valamint egy ilyen vizsgálat a kulturális háttértényezők teljes körének feltárását sem tűzheti ki célul. Ugyanakkor a sikeresség hátterében álló ezen tényezők vizsgálata híján a sikeresség okstruktúrája nem érthető meg, sőt, a vizsgált kulturális tényezők bizonyos fajta alakulása hiányában a sikeresség nem érhető el. Rámutat arra is, hogy a kultúra és a sikeresség közötti kapcsolatok lehetnek kétirányúak, valamint hogy a társadalmi kultúra mindennapi interakciói, a szociális öröklés és az állami szerepvállalás önerősítő folyamatai e vizsgált háttértényezők hatásait holisztikus kontextusba helyezik. A disszertáció eredményei – tekintettel a kultúraformálás lehetséges csatornáira – elsősorban az oktatáson és a (politikai) tömegkommunikáción keresztül érvényesülhetnek, a szerző oktatáspolitikai javaslatai elsősorban az iskola nevelési funkcióinak ideológiamentes újraértelmezésén, a tanulásmódszertanra helyezett nagyobb hangsúlyon és a tantárgyszerkezet változtatásán keresztül célozzák a társadalmi kultúra módszeres formálását…”
Forrás:
Társadalmi kultúra és sikeresség az európai makrorégiókban; Polyánszky-Tamási Zoltán; Pécsi Tudományegyetem, Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskola; 2014. június 26. (pdf)
