Trócsányi: „Az államberendezkedés mélyreható átalakítása nincsen napirenden”

„…HVG: Először áll volt alkotmánybíró az igazságügyi tárca élén. Pandúrból lesz a legjobb rabló?
Trócsányi László: Különböző pozícióimban alapvetően mindig jogász maradtam, aki tehát a jog uralmát kívánta az adott helyen érvényre juttatni. Az elmúlt ciklusban párizsi nagykövetként is elsősorban jogászfejjel gondolkodtam. Most új tisztségemben kétségkívül sokat segíthet alkotmánybírói előéletem. Bízom benne, hogy leszűrődött bennem már annyi tapasztalat, amennyire a végrehajtó hatalom tagjaként szükség lesz.

Hivatalba lépésekor úgy fogalmazott: a minőségi jogalkotás korszaka kezdődik el Magyarországon. Ehhez képest a jelenlegi ciklusban is kerültek már a parlament elé olyan törvényjavaslatok, például a reklámadóról, amit nem az Igazságügyi Minisztérium terjesztett elő. Még mindig hisz abban, hogy a képviselői „partizánakciók” nem fogják lejáratni az IM-et?

Június 6-án léptem hivatalba, aznap tartotta meg alakuló ülését a kabinet. Azóta nem volt egyéni képviselői indítvány formájában beterjesztett törvényjavaslat. A törvények előkészítésének színhelye a kormány. Az egyéni képviselők alaptörvényben rögzített törvénykezdeményezési jogát ugyanakkor senki nem vitathatja el. Ám fő szabály szerint a törvénytervezeteket az adott szak- és igazságügy-miniszternek kell együtt az Országgyűlés elé terjesztenie. Ezt a jogalkotási törvény is rögzíti.

Kapott-e garanciát is arra, hogy a kormányfrakciók nem fognak sorozatosan átlépni minisztériumukon? Az előző ciklusban ez annak ellenére mindennapos volt, hogy a tárca élén a kormány második embere, a Fidesz korábbi frakcióvezetője állt. Ön viszont még csak nem is Fidesz-tag.
Elődömnek, akit nagyra becsülök, igen szerteágazó portfóliója volt a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium élén. Azzal, hogy a miniszterelnök most vegytiszta igazságügyi tárca, vagyis önálló jogászminisztérium felállításáról döntött, azt is kifejezte, hogy az IM szerepe a jogalkotásban hangsúlyossá válik. A tárca akkor tud felelősséget vállalni a jogszabályokért, ha álláspontját meghallgatják. Úgy tapasztalom, ehhez élvezem a szükséges bizalmat, a viták során azonban természetesen érvelni is tudni kell. El tudok képzelni olyan esetet, amikor a kabinetben kisebbségbe kerülök, de az előterjesztések elfogadását ilyenkor is komoly szakmai vitának kell megelőznie. Tisztában kell lennünk azzal, hogy egy törvénynek mi lehet a sorsa később esetleg az Alkotmánybíróság, vagy éppen Strasbourg, illetve Luxembourg bírói fórumai előtt.

Az igazságügyi tárca egyre karcsúbbá vált az utóbbi években. Hatásköréből a bíróságok igazgatása után pár éve a büntetés-végrehajtási testület irányítása is kikerült. Ez a folyamat a tárca folyamatos leértékelődéséről látszik árulkodni.
Small is beautiful: a kicsi nem csupán szép, de erős is lehet. A büntetés-végrehajtási parancsnokság mint rendvédelmi szerv irányítása speciális feladat. Nem tekintem elvi jelentőségűnek, hogy a börtönök felügyelete a szóba jöhető tárcák közül éppen melyikhez tartozik. Az IM és az igazságszolgáltatás kapcsolata már érzékenyebb kérdés. Az ítélkezési gyakorlatot a jogalkalmazónak és a jogalkotónak együtt kell folyamatosan elemeznie. Igényt is tartok arra, hogy a tárca véleménye hallgattassék meg, hiszen a jogszabályok előkészítésének a helye a Kossuth tér 2–4.

Akár szimbolikus jelentőségűnek is nevezhető, hogy az IM az egyetlen olyan tárca, amelynek hosszabb ideje saját különálló irodaháza sincs, miközben a politika székházakról, palotákról, reprezentatív ingatlanokról is szól. Önök mégis „társbérlők” a Miniszterelnöki Hivatalban.
A külsőségek kevéssé foglalkoztatnak. Alapvetően az a lényeges, hogy milyen emberekkel dolgozom együtt, s kitől milyen munkát tudok elvárni. Hogy mindehhez a keretet modern irodaház szolgáltatja-e, vagy szép régi épület, nem igazán érdekel. Parlamentre néző dolgozószobámra ráadásul semmi panaszom nem lehet.

Több uniós kormánnyal ellentétben itthon nincs Európa-ügyi minisztérium. Időnként mégis úgy tűnik, önre, a professzorra, a Velencei Bizottság korábbi tagjára vár a feladat, hogy elfogadottabbá tegye Nyugaton a kabinet törekvéseit…
Az integráció és a tagállamok viszonya a német alkotmánybíróságtól a francia alkotmánytanácsig erősen foglalkoztatja a szakértőket. A kérdés mint egyetemi oktatót, aki francia nyelvű képzést is irányított Szegeden, természetesen engem is izgat. Diplomataként is meg kellett tapasztalnom, hogy az emberekben sokfelé erős csalódottság alakult ki az unióval szemben, holott az integráció már komoly sikereket is fel tud mutatni Európában. A feszültség mégis valahogy egyre nő. A kérdés most az, ezekre a kihívásokra milyen válaszokat lehet adni. S minthogy az uniós jog gyakorlatilag belső jog is, a magyar bíró pedig egyszersmind uniós bíró, a kormányzati szerkezet kialakításakor azt kértem, hogy az IM-ben legyen egy jól látható nemzetközi részleg. A Gazdasági Versenyhivatal korábbi elnökhelyettese, Berke Barna vezette államtitkárságunk a különböző brüsszeli kezdeményezések kapcsán folyamatosan választ tud adni arra, hogy az egyes ügyekben mire jogosítanak fel bennünket az uniós és a hazai normák. Brüsszel és Budapest között azért folynak immár az IM-en keresztül a levelezések, mert így lehet garantálni, hogy a magyar álláspont később akár perben is védhető legyen.

Milyen fogadtatásra talált a kormányon belül az a nyilatkozata, hogy az AB hatáskörét érintő korlátozásokat időszerű volna felülvizsgálni?
A szóban forgó kijelentés személyes álláspontomat tükrözi. Komoly dilemmáról van szó, olyan megoldást kell találni, amely figyelemmel van a még mindig fennálló gazdasági kényszerhelyzetre is. Úgy vélem azonban, nem mindegy, hogy külföldi vagy hazai igazságügyi fórum előtt folynak a nagy jelentőségű jogviták. Az intellektuális munka már elkezdődött a tárcánál annak érdekében, hogy lehetőleg mindenki számára elfogadható megoldás szülessen. Úgy kellene tudni garantálnunk, hogy a magyarországi jogvitákat elsődlegesen idehaza bírálják el, hogy közben az alaptörvényt se okvetlenül kelljen módosítani.

Miniszteri felkérése óta kapott-e már olyan megrendelést, amely a jelenlegi parlamentáris rendszer átalakítására irányul, s az elnöki berendezkedés irányába tolná el a magyar kormányzati szisztémát? Adná-e a nevét ilyen változásokhoz?
Az államberendezkedés mélyreható átalakítása nincsen napirenden. Valójában az alaptörvénnyel kialakított közjogi rendszer stabilizációja folyik. Az újságokat persze én is olvasom, de a kormányforma megváltoztatásával kapcsolatos híreknek semmi alapját nem látom. Úgy vélem, realitásoktól távol álló találgatásokról van pusztán szó.

Trócsányi László
Nem sokon múlt, hogy a jogászfamíliából indult szegedi egyetemi oktató mindjárt a rendszerváltást követően bekerüljön a harmadik köztársaság közjogi tisztségviselőinek első garnitúrájába. A Göncz Árpád államfő által általános ombudsmannak jelölt tanárember 1993-ban azonban nem kapta meg a parlament kétharmados többségének támogatását. Hét évvel később Martonyi János külügyminiszter hívására brüsszeli nagykövet lett, majd 2010-től 2014-ig a párizsi magyar nagykövetséget irányította. A két diplomáciai megbízatás között néhány évig alkotmánybíró (2007–2010) volt, s póttagja lett az Európa Tanács Velencei Bizottságának is. Egyik barátjával az 1990-es években ügyvédi irodát alapított, a szegedi állam- és jogtudományi karon pedig a legutóbbi időkig az Európa-tanulmányok Központot igazgatta. A 60 éves miniszter oktatómunkáját ma sem szünetelteti, alkotmány- és uniós jogot – utóbbit francia nyelven – tanít Szegeden.

Forrás:
Trócsányi: „Az államberendezkedés mélyreható átalakítása nincsen napirenden”; HVG.hu; 2014. szeptember 21.

A bejegyzés kategóriája: jog, közigazgatás:magyar
Kiemelt szavak: , , , , , .
Közvetlen link.