közigazgatás: magyar

Faluközösségeké a jövő, avagy önkormányzati perspektívák

Szerző: 2015. január 4.No Comments

„A 2011. decemberében elfogadott Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvény (Mötv) 2012. október 12-ével lépett teljes körűen hatályba. Bevezetése három lépcsőben zajlott: 2011-ben a gazdálkodással kapcsolatos elemek, 2012-ben a feladatokra vonatkozó szabályozások és végül a testületre vonatkozó változások. A törvény kapcsán a téma szakértőivel Szegvári Péterrel, Zongor Gáborral és Szmetana Györggyel beszélgettünk.

A törvény az önkormányzatokat a közigazgatás rendszerébe helyezte, mellőzve azok politikai önállóságát és függetlenségét. Az addig meg nem oldott és az önkormányzatoknak kiosztott feladatokat-egészségügy, oktatás – visszavette az állam egy olyan önkormányzati feladatokról szóló, húsz pontból álló felsorolással, amiben nem egyértelműen válnak ketté az állami és az önkormányzati feladatok- ismerteti Szegvári Péter. Ugyanez a törvény tartalmazza a polgármesterek új, jelentősen csökkent bértábláját is.

Szmetana György úgy látja „A kapkodás válsága és a válság kapkodása zajlik”. Ebből fakadóan a testületek nem tudják, nem tudták, mire vállalkoznak. Ám ez nagyjából mostanra derült ki, hiszen eddig a testületek szervezeti működési rendjüket alakították ki, bizottságokat alakítottak, felülvizsgálták belső szabályzatukat, szerepeket és hatásköröket osztottak el- veszi át a szót Szegvári Péter, hozzáfűzve, hogy a polgármesterek közvetlen választásához kapcsolódó legitimáció és a testületekben kialakult erőviszonyok nem mindig teszik lehetővé a végrehajtó és a stratégiai döntéshozó szerepének elválasztását.

Ez abból fakad, hogy az Alaptörvény megszüntette az Mötv-nek azt a lehetőségét, hogy önkormányzati ügyekben eldönthesse, hogy mi tartozik a végrehajtó ügyek körébe és ezeket a polgármester delegálhassa. Az Alaptörvény értelmében minden hatáskör és döntési jogkör a testületet illet meg, aki átruházhatja ezeket a jogköröket a polgármesterre vagy a bizottságokra.

A normatív alapú finanszírozást felváltotta a feladatalapú, nem tisztázott költségekkel. A szociális ügyek megoldása kötelezően önkormányzati feladatkörré vált finanszírozás nélkül, illetve a helyi iparűzési adókból befolyó összegből vagy pályázással. Ez nagyfokú bizonytalanságot gerjeszt épp a hátrányos helyzetű településeken, ahol nincs vagy minimális a helyi bevétel- hangsúlyozza Zongor Gábor.

Szmetana György kiegészíti mindezt azzal, hogy az eddig sok adót fizetők is gyakran részletet kérnek vagy külföldre mennek. Visszaszorultak az eddigi támogatások. Nagyságrendileg a települések 10 %-a rendelkezik a feladat ellátásához elegendő helyi adóval, ennek arányában mozgástérrel. Sok helyütt azonban a feladatellátáshoz szükséges pénz sem áll rendelkezésre. Nehézség, hogy hiányzik a szakmai támaszték a források hatékony eléréséhez, az adminisztrációs feladat és a bírság viszont egyre több.

Mindez annak dacára, hogy 2011-ben a gazdasági stabilitásról szóló törvény kapcsán a kormány átvállalta az önkormányzatoktól a mintegy 4-5 ezer milliárdra rúgó önkormányzati költségvetési hiányt.

Az új létezési technikákat latolgatva a szakértők egyetértettek abban,hogy a partnerek megválasztásakor fontos szemponttá kell váljon az önkormányzatoknál a helyi lehetőségek és közösségek támogatása a helyi sajátságok figyelembe vételével. Így rövid értékesítési láncok megteremtésével lehet életet lehelni a helyi termelésbe és faluszövetkezeteket alakítva közösen hasznosítani a meglévő adottságokat.”

Forrás:
Faluközösségeké a jövő, avagy önkormányzati perspektívák; OrientPress; 2014. december 23.