„A városok gazdasági fejlődésről szóló eszmecserék újabb és újabb kifejezések káprázatos sorozatát alkalmazzák. Az alábbiakban ezeket vizsgáljuk meg a városok perspektívájából.
Intelligens szakosodás
Az ‘intelligens szakosodás’ megközelítés egyesíti az ipari, oktatási és innovációs politikákat, utalva arra, hogy az országok vagy régiók az erősségeikre és a komparatív előnyeikre koncentrálva a tudásalapú beruházások tekintetében korlátozott számú fejlesztési területet azonosítanak.Ennek során épít az 1994-től folyamatosan fejlődő, ERFA-ból támogatott regionális innovációs stratégiákra (a továbbiakban RIS). Mi több, ez az evolúció olyannyira közeli és tudatos, hogy az intelligens szakosodásra már RIS 3-ként hivatkoznak.
A téma támogatói azzal érvelnek, hogy az intelligens szakosodás magával hozza a következőket:
- a tudás és szakértelem bizonyos területeire koncentrálva a közpénzek hatékonyabb felhasználását;
- szinergiák kialakulását a K+F állami támogatási mechanizmusai, valamint az innováció, az ipari promóció és a képző intézmények között;
- a szakmapolitikai beavatkozások szétaprózottságának vagy épp átfedésének felszámolódását, amelyek veszteségeket eredményeztek a közpénzek elköltésében;
- a rendelkezésre álló képességek, eszközök, kompetenciák, valamint a város, régió vagy ország versenyelőnyeinek alapos elemzésével a vállalkozói tevékenység és a gazdasági növekedés legerősebb vagy legígéretesebb területeinek azonosítását;
- olyan mechanizmusokat, amelyek lehetővé teszik a sokrétű és az irányítás/kormányzás több szintjének és szereplőjének interakcióján alapuló stratégiai fejlesztést;
- klaszterek feltérképezését és összehasonlítását, beleértve a kulcsszereplők szerepét és befolyását;
- tény alapú monitoring és értékelési rendszerek a tudásterületek és innovációs projekteknek a kiválasztására.
Az intelligens szakosodást leginkább regionális szinten alkalmazzák, és azoknál a régióknál lesz követelmény, amelyek ERDF forrásból valósítanak meg operatív programot. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy körülbelül 350 féle variáció születik majd az intelligens szakosodásra Európa szerte. Néhány ezek közül bizonyára alaposan átgondolt és újszerű megközelítés lesz, mások pedig esetleg csak a meglévő tevékenységeket csomagolják újra.
A városok számára kihívást jelent majd, hogy az innovációval, a helyi gazdaság fejlesztésével kapcsolatos saját megközelítésüket hogyan elegyítsék az intelligens szakosodás gondolatával, elvárásaival. Navarra régió kidolgozott egy negyedik generációs regionális innovációs stratégiát, amelyet Navarra Modena-nak keresztelt. Ez a stratégia három területre összpontosít: az egészségügyi ellátás gazdaságára, a környezetbarát gazdaságra és a tehetség gazdaságra.
Hollandia Észak-Brabant tartományában fekvő Eindhoven jó példa arra, hogyan tud egy város csaknem minden területen jól működni azáltal, hogy szorosan együttműködik az egyetemekkel, kutató központokkal és a KKV-kal. A város Brainport nevű fejlesztési ügynöksége 2006-os megalakulása óta vezeti a folyamatot, amelyet a hármas spirál partnereiből álló tanács ellenőriz. Eindhoven a „nyílt innovációról” is ismert, amelyet eredetileg a Phillips vezetett be, és amely egy úttörő kezdeményezés volt a korábbi üzleti gyakorlat megváltoztatására azáltal, hogy megnyitotta az egyetemi campust a vállalkozások előtt. Mára elsősorban a hanyatló szektorok, mint például a motorgyártás fellendítésére terjedtek el hasonló módszerek. Ezek ötvözik a nyitott innovációt a hármas spirál megközelítéssel. Úgy tűnhet, hogy Hollandiában ez csak úgy magától, természetesen megtörténik. Valójában azonban ez egy több évig tartó, partnerségben zajló közös munka eredménye, amelyben a partnerek készek a kompromisszumokra, és a normál szervezeti háttéren túli munkára. Példának okáért a klaszterekkel zajló munkában a magán szektort ültetik a vezető székbe, amelyért anyagi hozzájárulást várnak cserébe. Ez újfajta munkamódszert jelent a közszféra számára, amely rugalmasabb megközelítést követel.
Spirál alapú megközelítés a városi fejlesztésekben
A hármas spirál a kutatóközpontok, az üzleti szereplők és a város közötti kapcsolatok koncepcióját szimbolizálja. Ez magában foglalhat új együttműködési formákat és autonóm felekből összeálló ügynökséget. Európa több országában találunk már ilyen formációt. A finnországi Seinäjoki egy céget hozott létre tudományos parkjának működtetésére, amely egyben működteti a város összes inkubációs és transznacionális innovációs programját is.Az olyan városok, mint Eindhoven, Rotterdam (a „My Generation at Work” projekt vezető partnere) és Delft (az „EUniversities” projekt vezető partnere) erre a hármas spirál módszerre szakosodtak, és minden esetben maga a város vállalja a vezető szerepet az egyetemmel és a helyi termelő szférával való szoros együttmunkálkodásban. Mostanra a hármas spirál leginkább előljáró támogatói elmozdultak a négyes spirál irányába, amelyben a lakosság vagy a felhasználók közössége a negyedik dimenzió. Jyväskylä alkalmazta ezt a megközelítést az Interreg által finanszírozott CLIQ projektben és kialakította a saját négyes spirál modelljét tizenöt Európai partnervárossal közösen. A négyes spirál közelebb hozza a technológiai innovációt a társadalmi innovációhoz, ahol a felhasználó által vezetett innováció az alap módszer.
Robert Arnkil (a My Generation at Work projekt vezető szakértője) a CLIQ projekt egyik dokumentumában az alábbi módon definiálta a négyes spirált: “Ez egy innovációs együttműködési modell vagy egyfajta innovációs környezet, amelyben a felhasználók, cégek, egyetemek és a közszféra intézményei együttműködnek annak érdekében, hogy közösen hozzanak létre, valósítsanak meg innovatív megoldásokat. Ez lehet bármilyen újdonság, ami az innovációs együttműködés tagjai számára hasznos: technológiai, társadalmi innováció, újszerű termék, szolgáltatás, kereskedelmi és nem-kereskedelmi innováció.”
Az üzleti szektort érintő kutatásoknak ebben az esetben arra is ki kell térniük, hogy a tervezés szempontjából hogyan illeszkednek az egyetemi létesítmények a város életébe. A Magdeburg városa által vezetett URBACT REDIS hálózat azt vizsgálta, hogyan vonható be az egyetem a város fejlesztési folyamataiba egyfajta ’tudás hotspot’ megközelítés alkalmazásával. Ez tulajdonképpen a tudás-intenzív vagy kreatív tevékenységek fizikai koncentrálását jelenti. Ez sokféle formát ölthet: tudomány-technológiai parkok, kreatív kerületeket, design negyedeket. Jól ismert példák erre a Cambridge Tudományos Park Barcelonába 22. kerületében, vagy az Arabianranta térség Helsinkiben. Ezeket a „hotspot” területeket elsősorban a városok belső területein alakítják ki, semmint külvárosi zöldmezős helyszíneken. Ez igen összetetté teszi ezeknek a helyeknek a fejlesztését. A legnagyobb kihívás a városok számára a sokféle ellentétes érdek kezelése és a tudáshálózatok központjainak integrálása a városba. Hogyan birkóznak meg az európai városok ezekkel a kihívásokkal? Milyen problémákkal találják szembe magukat és hogyan próbálnak megoldásokat keresni? A REDIS projekt 8 város részvételével fejleszt tudáshálózati központokat és kutatja ezek integrációjának optimális módját a település életébe.
Intelligens városok
Időnként úgy tűnhet, hogy közel annyi intelligens város (smart city) létezik, amennyi városi terület. Az intelligens városok eszméje vált az évtized gazdasági fejlődésének vesszőparipájává. Az intelligens város koncepcióját szervezetek széles köre támogatja, beleértve az EU-t és olyan nagyvállalatokat, mint az IBM és a Cisco.Mint minden új koncepció esetén, a „smart cityvel” kapcsolatban is számtalan definíció van használatban. A legegyszerűbb szerint az intelligens város minden funkcióját digitalizált technológiákkal látják el. Az árnyaltabb meghatározás forrása Caragliu és Nijkamp [1]: “Egy város akkor nevezhető ’intelligensnek’ ha a beruházások a humán- és társadalmi tőkébe és a hagyományos (közlekedési) és modern (IKT) kommunikációs infrastruktúrába fenntartható gazdasági fejlődést és magas életminőséget generál, a természeti erőforrásokkal való bölcs gazdálkodással társul, és az érintettek részvételén és elköteleződésén alapuló akciókkal történik.” Ennek a meghatározásnak a középpontjában nemcsak az infrastruktúra áll, hanem az emberek, akik ezeken az új technológiákon keresztül válnak a város cselekvő és elkötelezett részévé.
Sok város, így például Helsinki törekszik az intelligens város státusz megszerzésére a közlekedésben a valós idejű információs rendszerbe való befektetéssel, a szennyezés és a torlódások monitorozásának kialakításával és a nagymértékű és nyílt adatfelhasználásba történő beruházásokkal. Helsinki a „nyílt adat megközelítéssel” több, mint 1200 adatbázist nyitott meg azáltal, hogy online elérhetővé tette, így stimulálva a szoftverfejlesztőket új alkalmazások megalkotására. Az app fejlesztők számára különböző témákban kiírt „Hack-at-homes” versennyel Helsinkinek sikerült becsatornáznia a fejlesztők közösségének kreativitását, ami új, intelligens alkalmazások kifejlesztését eredményezte. Ezek létrejöttét a nehézkes közbeszerzési rendszer nem, vagy nehezen tette volna lehetővé. Helsinki az intelligens város megközelítések alkalmazását jelenleg egyetlen térségre koncentrálja. Ezen a térségen keresztül mutatják be olyan új technikák alkalmazásának lehetőségeit, amelyek az összes városi térség számára rendelkezésre állnak.
[1] Caragliu, A., Del Bo, C. & Nijkamp, P. (2009), “Smart Cities in Europe”, Serie Research Memoranda 0048 (VU University Amsterdam, Faculty of Economics, Business Administration and Econometrics).”
Forrás:
Intelligens szakosodás, hármas spirál, nyitott innováció és „smart” városok. Túllépni a zsargont; URBACT II. Program Nemzeti Tájékoztatási Pont (Lechner Nonprofit Kft.); 2015. március 26.
