„Hatékonyabb működést és gyorsabb ügyintézést hozott az új fejlesztéspolitikai intézményrendszer. Az átalakításnak köszönhetően a közcélú fejlesztések helyett nagyobb kapacitás jut a piaci pályázatok elbírálására. Az elektronikus rendszer pedig nemcsak az ügyintézők és a kedvezményezettek dolgát könnyíti meg, hanem egy-egy projekt életciklusát is lerövidíti – mondta lapunknak Csepreghy Nándor, a Miniszterelnökség fejlesztéspolitikai kommunikációért felelős helyettes államtitkára.
− A kormány célul tűzte ki, hogy az új támogatási időszakban hatékonyabban használja fel a közösségi pénzeket, mint a korábbi európai uniós ciklusban. Hogyan segítheti mindezt az átalakított intézményrendszer?
− Magyarország az európai uniós csatlakozáskor úgy döntött, hogy az egyes minisztériumokhoz kapcsolja az uniós pénzek felhasználását, ez a rendszer azonban működésképtelen volt. Majd 2006-ban az akkori kormányzat létrehozta a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget, amely centrális erőtérként, kizárólag a kabinet gazdaságpolitikai céljai mentén osztotta el a közösségi forrásokat, a marginálisabb vagy a területi politikai érdekeket viszont nem vette figyelembe. A 2013-ban átalakított intézményrendszer az arany középutat képviseli. Úgy adunk teret az egyes szaktárcáknak saját koncepcióik megvalósítására, hogy a Miniszterelnökségen keresztül egyfajta kontroll is kerül a rendszerbe. Ha a kormány úgy látja, hogy a szaktárca elmarad attól, amit az Európai Bizottsággal leegyeztettünk, meg tudja vétózni a minisztérium döntését.− Az átalakítás óta már több mint egy év eltelt, milyenek a tapasztalatok?
− Az új intézményrendszer akkor működik majd teljesen, ha elindulnak az új pályázatok. Ma ugyanis a feladatok többsége a 2007−2013-as uniós ciklus zárásához kapcsolódik. A rendszer legfontosabb vizsgája, hogy hány forintot képes szabályosan kifizetni. Ebben a tekintetben rekordot döntöttünk: két éve jócskán meghaladjuk azokat az összegeket, amelyeket akár a piaci szakértők, akár az ellenzék prognosztizált. Ráadásul az Európai Bizottság ellenőrzései szerint minden operatív programon belül két százalék alatt van a hibaarány.− Az összevont intézményrendszer jóval kevesebb munkatárssal dolgozik a korábbinál. Ezzel együtt miként lehet garantálni, hogy a pályázatokkal összefüggő háttérmunka felgyorsul?
− A kormány világosan kettéválasztotta a közkedvezményezettek és a piaci pályázók körét. Az állami intézmények közcélú fejlesztéseinél lebontottuk a korábbi pályáztatáson alakuló struktúrát, helyette normatív rendszert vezetünk be. Az állam tudja, hogy például az egészségügyben milyen színvonalat kell biztosítani Borsodtól Győr-Moson-Sopron megyéig. Így egészen addig, amíg mindenhol el nem éri az átlagos színvonalat az adott szolgáltatás, normatív alapon finanszírozzuk a fejlesztéseket. Bár valóban csökkent a fejlesztési területen dolgozó munkatársak összlétszáma, mégis képesek vagyunk gyorsabban működtetni a rendszereket, hiszen a céges szereplők pályázataira nagyobb kapacitás jut, köszönhetően annak, hogy az állami pályázatokkal kevesebb lesz a munka.− A rendszer legfontosabb változása, hogy a korábbi, papíralapú pályáztatást teljesen elektronikus felület váltja fel.
− Az elektronikus ügyintézés önmagában tíz százalékkal rövidíti meg egy pályázat életciklusát. A legrosszabb esetben is csak egy nyomtatványt kell postázniuk a kedvezményezetteknek. Ha nem rendelkeznek hitelesített e-aláírással, akkor az online felületen megadott adatok valóságtartalmát egy beküldött nyilatkozattal tudják igazolni. A rendszer legnagyobb előnye, hogy a vállalkozók akkor tudnak a pályázati ügyekkel foglalkozni, amikor épp ráérnek. Szintén a pályázók kényelmét szolgálja, hogy a döntésekről automatikusan – SMS-ben vagy e-mailben – értesítést küld a rendszer. Emellett az állami adatbázisok összekapcsolása is a gyorsabb és kényelmesebb ügyintézést szolgálja. Ennek köszönhetően míg egy gazdaságfejlesztési pályázat korábban 600 adatmezőből állt, ma hozzávetőleg 300-400 adatmezőt kell kitölteni. Ez a szám egy éven belül várhatóan százra csökken.− Tehát az átalakítás még folyamatban van.
− Eddig a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, a cégbíróság és a földhivatal adatbázisait kötöttük össze a fejlesztési rendszerrel, a lista pedig hamarosan tovább bővül majd. Az a célunk, hogy csak olyan adatot kérjünk a pályázóktól, amely valóban az adott projekthez tartozik. Ha valaki beüti a cég nevét vagy az adószámát, a rendszer automatikusan beemeli a statisztikai adatokat. Így pályázatíróra sem lesz szükség ahhoz, hogy a szükséges formanyomtatványt ki tudják tölteni a vállalkozások.− Ha már a pályázatíróknál tartunk. A kormányzat korábban többször is azt hangoztatta, hogy az új uniós ciklusban nem lesz igény a munkájukra. Ugyanakkor a szakmai szereplők szerint a kisebb cégek többsége nem tud egyedül eligazodni a pályázatok világában.
− Nagyon fontos különbséget tenni a pályázati információbrókerek és a tisztességes projektmenedzserek között. A kormányzat nagyon határozott lépésekkel az előbbi kategóriát szeretné felszámolni. Számos vállalkozás korábban arra szakosodott, hogy – az EU bürokratikus nyelvezetét ismerve − bármilyen hozzáadott érték nélkül a közkézen forgó információkat egyszerűen lefordította a pályázóknak. Így hozzávetőlegesen 1700 milliárd forint párolgott el a rendszerből az elmúlt időszakban.− Hogyan sikerülhet annyira leegyszerűsíteni a pályázati rendszert, hogy a legkisebb cégek képviselői maguk is meg tudják oldani a projekttel kapcsolatos feladatokat?
− Az egyszerű, gépbeszerzésekre vonatkozó pályázatoknál nem lesz szükség külső segítségre. Az elektronikus felületen egyértelműen jelezzük, hogy mely rubrikába milyen adatot kell megadni. Ha egy mezőt nem tölt ki a vállalkozás, nem engedi tovább a rendszer. Az összetettebb, nagyobb léptékű projekteknél azonban valóban szükség lehet a tisztességes projektmenedzserek munkájára. A szolgáltatás költségének azonban csak egy részét lehet leírni a pályázat terhére. A fennmaradó összeget a vállalkozásnak kell kifizetnie. Ezért várhatóan csak azok a pályázatkezeléssel foglalkozó cégek maradhatnak életben, amelyek érdemi szolgáltatást nyújtanak.− A tavaly elindult támogatási ciklus egyik legfontosabb sarokpontja a gazdaságfejlesztés és a foglalkoztatás. Hogyan lehet ezt a két törekvést együtt megvalósítani?
− A fejlesztéspolitika nem lehet öncélú. Olyan kihívásokra kell reagálnunk, amelyek túlmutatnak Magyarországon. Az utóbbi évek technológiai fejlődése abba az irányba mutatott, hogy rövid távon feleslegessé válnak azok a munkahelyek, ahol a gyártás során nem kötődik jelentős hozzáadott érték a termékhez. Az ilyen ágazatokban az élőmunka rövid távon egyszerűen feleslegessé válik. Ezért a foglalkoztatás bővítését azokban az ágazatokban kell ösztönözni, ahol a technológiai fejlesztés nem veszélyezteti a munkahelyeket. Ilyen a mezőgazdaság és a turizmus. Azokban a térségekben, ahol nagyon jelentős szabad munkaerő-kapacitás áll rendelkezésre – ami alapvetően szakképzetlen munkaerőt jelent –, a mezőgazdaságon keresztül tudunk munkát adni az embereknek. Ezért a kis- és közepes családi gazdaságoknak jelentős pénzügyi támogatást kell adni ahhoz, hogy szakképesítés nélküli, de a mezőgazdasági munkára könnyen betanítható embereket foglalkoztassanak az állattenyésztésben és a növénytermesztésben. Nagyon komoly segítséget jelenthet ez Észak-Magyarországon, a Dél-alföldi régióban és a Dél-Dunántúlon, amelyek a legelmaradottabb régiói nemcsak Magyarországnak, hanem az egész Európai Uniónak.− Mi a helyzet a turizmussal?
− A turisztikai ágazat ma csaknem 318 ezer embert foglalkoztat, ezt az évtized végére legalább 500 ezer főre lehetne emelni. Ehhez szállodaépítés helyett olyan fejlesztések kellenek, amelyek több turistát vonzanak az adott területre. Szükség van a fürdőfejlesztések újragondolására, emellett vidámparkok fejlesztésére, tematikus parkok, utak kialakítására – akár egyházi, akár kulturális, akár természeti örökség mentén, s a turisztikai innovációnak is előtérbe kell kerülnie. Nagyon sokat beszélünk arról, hogy melyek a legjobb gyógyvizeink, ám a kutatások jó része több tízéves múltra tekint vissza. Új kutatásokra van szükség, az eredményeket pedig össze kell kötni azokkal a természeti kincsekkel, amelyek Magyarországon rendelkezésre állnak.− Korábban többen is aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy a turizmus és ezzel együtt a szolgáltatói szektor az új fejlesztési ciklus mostohaterülete lesz. Ezek szerint nem kell attól tartani, hogy a termelő kisvállalkozásokkal szemben a szolgáltatóknak nem jut az uniós forrásokból?
− A szolgáltatói szektorban pillanatnyilag az okozza a legnagyobb problémát, hogy az egyes szereplők képtelenek az együttműködésre. Holott egy egészen új gazdasági modell kezd kibontakozni, nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon. Ez az úgynevezett sharing economy. Ebben a rendszerben a vállalkozások nem pusztán egymás vetélytársai, hanem partnerei is. A hazai turisztikai vállalkozásoknak tudomásul kell venniük, hogy bár a piacon konkurensei egymásnak, nemzetközi szinten csak együttműködve, egymás szolgáltatását kiegészítve lesznek sikeresek. Ezért a korábbi időszakhoz hasonlóan most is elindítjuk a klaszterpályázatokat, amelyeken a kkv-k együtt indulhatnak el. Ezzel szeretnénk ösztönözni a cégek együttműködését.− Az idei első vállalkozásfejlesztési pályázat már megjelent. A piaci megjelenést támogató ötmilliárd forintos keretre június 22-től jelentkezhetnek a cégek. Milyen további pályázatok várhatók az idén?
− A fejlesztési terv szerint ebben az évben 2900 milliárd forint keretösszeggel 133 pályázatot hirdetünk meg. A most megjelenő pályázatok mindegyike abba az irányba mutat, hogy a kormány célzottan szeretné felhasználni az uniós pénzeket. Azért jelennek meg ilyen lassan a kiírások, mert a Miniszterelnökség és a szaktárcák komoly vitát folytatnak az egyes pályázatok feltételrendszereiről. A Miniszterelnökség például a múlt héten azért nem engedett el két GINOP-pályázatot, mert a minisztérium technológiai fejlesztéssel kötötte össze a foglalkoztatotti létszám növelését.− Ha jól tudom, készül egy 80 milliárd forint keretösszegű kapacitásbővítési pályázat. Mikor jelenhet meg ez a kiírás?
− A magyar vállalkozások versenyhátránya abból fakad, hogy sokkal elavultabb technológiával dolgoznak, mint nyugati konkurenseik. A hazai kis- és középvállalkozások eszköz- és gépparkját korszerűsíteni kell. Az egy-két hónapon belül megjelenő pályázat épp ebben lesz a cégek segítségére. Ugyanakkor egy olyan fejlesztéspolitikai programról beszélhetünk, amely nem kizárólagosan a pénzről szól. Az uniós támogatások mellett a szakképzési rendszer átalakítása és az ipari rezsicsökkentés is a cégek versenyképességének javítását, és ezzel együtt a gazdaság élénkítését szolgálja.− Az új fejlesztési ciklus legnagyobb haszonélvezői a kis- és közepes vállalkozások lesznek. De mi a helyzet az induló cégekkel, amelyek korábban a szigorú szabályok miatt nem juthattak közösségi finanszírozáshoz?
− A gazdaságfejlesztési pályázatoknál az innovatív iparágakra szeretnénk koncentrálni. Ilyen például a gyógyszerfejlesztés és az informatika. Utóbbi jelentős fejlődésen esett át az elmúlt időszakban, ugyanakkor komoly gondot okozott, hogy az innovatív kis cégek – amelyek sokszor a semmiből jöttek létre – nem kaphattak uniós pénzt. A fejlesztési intézményrendszer ugyanis úgy működött, mint egy bank. A cég múltja alapján döntötte el, hogy a jövőben kaphat-e támogatást. Nagyon fontos változás, hogy az új ciklusban a források odaítélésekor a cégek múltjával legalább azonos értékű szempont lesz az, milyen mértékű növekedési potenciál van az adott projektben. Kisebb értékben, de több céget, adott esetben startupokat szeretnénk finanszírozni. Lehet, hogy tízből kilenc vállalkozás nem éri meg a holnapot, az az egy talpon maradt cég viszont olyan nemzeti jövedelmet termelhet, ami a másik kilenc elbukott projekt árát többszörösen visszafizeti az államnak.”
Forrás:
Csepreghy: Hatékonyabban használjuk fel az uniós pénzeket; Köpöncei Csilla; Napi Gazdaság Online; 2015. június 1.
