Az Európai Számvevőszék szerint a vidékfejlesztési képzési programok „irányítása hiányos és túlzottan költséges”

„A vidéki területeken az uniós finanszírozásban részesülő szakképzési és tanácsadási programok működtetése meglehetősen költséges, a már meglévő programok gyakran ismételten megjelennek és a rendszer a már bejáratott képzéseket nyújtó szolgáltatóknak kedvez – szögezi le friss jelentésében az Európai Számvevőszék. A számvevőszéki jelentés szerint a tagállami irányítási eljárások nem megfelelőek, és a bizottsági felügyelet sem elégséges.

A mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás mellett, amelyek továbbra is a vidéki gazdaság központi elemeit képezik, az uniós vidékfejlesztési politika a vidéki területeknek – a szakoktatás, a szakképzés és a tudástranszfer révén történő – újjáélesztését is fontos feladatnak tartja. Az Európai Unió a vidéki képzési és tanácsadási projekteket az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) támogatja. A 2007–2013-as időszakra 1,3 milliárd eurót különítettek el e tevékenységekre. A tagállami társfinanszírozással együtt a teljes köztámogatás összege 2,2 milliárd euró volt. A 2014–2020-as időszakra ez az összeg a 4 milliárd eurót is meghaladhatja.

Az uniós számvevők megvizsgálták, hogy a Bizottság és a tagállamok megfelelő irányítási és kontrollrendszereket működtettek-e. Ehhez azt az öt tagállamot keresték fel – Spanyolország (Galícia), Ausztria, Lengyelország, Svédország és Egyesült Királyság (Anglia) –, amelyek együttesen az e területre fordított kiadások több mint 65%-át képviselték.

A számvevők összességében megállapították, hogy a képzések irányítása nem volt megfelelő. A tagállamok túlzott mértékben hagyatkoztak a képzéseket nyújtó szolgáltatók ajánlataira, és bármilyen típusú képzést „jónak” és köztámogatásban részesíthetőnek tekintettek. Az ajánlatok elégtelen elemzése egyrészt azzal a kockázattal járt, hogy nem a tárgyhoz tartozó tevékenységeket finanszíroznak, másrészt hogy már korábban is elérhető képzési tevékenységeket kettőznek meg. Egyes támogatott képzések ára a piacon elérhető más hasonló képzések árának tízszeresét is elérte.

„A képzéseknek beazonosított igényeket kell kielégíteniük, és azokat ésszerű áron, megfelelően képzett és tapasztalt oktatóknak kell nyújtaniuk”– szögezte le Jan Kinšt, a jelentésért felelős számvevőszéki tag. „Gyakran azonban mindez egyszerűen nem így történik.”

A számvevők azt is megjegyezték, hogy a tisztességes és átlátható kiválasztási folyamat hiányából adódóan újra és újra a régi és jól bejáratott szolgáltatókat választották ki, és ezekhez került az támogatások többsége. Ausztriában egyes szolgáltatók a képzési ajánlatok összeállításakor előzetesen releváns információkhoz fértek hozzá. Lengyelországban a támogatás-odaítélési rendszer szisztematikusan a régi szolgáltatókat részesítette előnyben. Svédországban és Spanyolországban a képzések nagy részét közigazgatási szervek nyújtották, a magánszférából érkező szolgáltatók kizárásának indokolása nélkül.

A projektpályázatok gyakran nem voltak eléggé részletesek ahhoz, hogy lehetővé tegyék a költségeknek a tervezett tevékenységekhez viszonyított érdemi értékelését. A tagállami hatóságok ennek ellenére azt tüntették fel ellenőrző listájukon, hogy a költségeket ellenőrizték.

Példák arra, hogy a tagállamok túl nagy összeget fizettek: a kifizetést nem csökkentették, holott a résztvevők tényleges száma a tervezettnél kisebb volt; olyan jelenléti ívek alapján teljesítettek kifizetéseket, amelyek nem voltak megbízhatók; a tanfolyamokért igényelt költségek messze meghaladták az alvállalkozóknak ténylegesen kifizetett összegeket. A nyújtott szolgáltatások minőségének értékeléséhez ritkán használtak fel olyan rendelkezésre álló információkat, mint pl. a képzések résztvevőitől érkező közvetlen visszajelzések, inkább csak meglehetősen egyszerű mutatók – például a képzésben részt vevők száma vagy a finanszírozott képzési napok – gyűjtése folyt.

Jelentésében a Számvevőszék azt ajánlja, hogy a tagállamok: azokat a képzési tevékenységeket válasszák ki, amelyek megfelelnek rendszeres elemzés alapján feltérképezett készségigényeknek, és kerüljék el annak kockázatát, hogy a kiválasztási folyamat szolgáltató-orientálttá váljon; javítsák a képzéseket nyújtó szolgáltatók képesítéseinek és tapasztalatainak értékelését; mérjék fel a piacon ésszerű áron, könnyen elérhető tevékenységek támogatásának szükségességét.

A képzéseket és tanácsadást nyújtó szolgáltatók ne csak a résztvevők elégedettségéről szolgáljanak információkkal, hanem azt is vizsgálják meg, hogy a résztvevők ténylegesen elsajátították-e a képzés során elviekben átadott ismereteket.

„A tudástranszfer- és tanácsadási intézkedések gyenge irányítása kihat a tudásalapú vidéki gazdaság előmozdítását célzó uniós prioritásra” című 12/2015. sz. különjelentés jelenleg letölthető angol, francia, német és spanyol nyelven (és rövidesen más nyelveken is”

Forrás:
Az Európai Számvevőszék szerint a vidékfejlesztési képzési programok „irányítása hiányos és túlzottan költséges”; Európai Számvevőszék; 2015. október. 20.
Special Report No 12/2015: The EU priority of promoting a knowledge-based rural economy has been affected by poor management of knowledge-transfer and advisory measures; European Court of Auditors (pdf)

A bejegyzés kategóriája: közigazgatás:külföldön
Kiemelt szavak: , , , , , , , , , , , .
Közvetlen link.