A munkavállalók rémálmát hozhatják a nyakunkra az Uber és társai

„A magyarországi Uber vs. Taxi-konfliktus értelmezése megrekedt azon a szinten, hogy a taxisok kihalófélben levő őshüllők, akik nem képesek tartani a lépést a korral. De valójában sokkal többről szól a történet, aminek ez csak az első fejezete: a sharing economy lassanként mindenhova beszivárogva szétfeszíti a munka világának kereteit, ami idővel mindannyiunkat érinteni fog. Hívei szerint korszerű és hatékony, de emellett egyre többen tartanak tőle, hogy csak a kapitalizmus legvadabb időszaka próbál új köntösben visszamászni az ablakon. Közösségi vagy kizsákmányoló lesz az új gazdaság?

A sharing economynak – magyarul megosztáson alapuló közösségi gazdaságnak – nevezett modell csak néhány éve bukkant fel, de máris rengeteg pénz és ember mozog a területen, ami jól mutatja az így szerveződő cégek sikerességét. Hiába nézik őket mindenhol ferde szemmel a hatóságok, úgy tűnik, a már több mint 50 milliárd dollár értékűre becsült Ubert és a többi hasonló céget nem fogják csak úgy betiltani. Ezek a vállalkozások ugyanis nagyon ügyesen alkalmazkodnak a rendszerhez – tulajdonképpen újra feltalálták a kapitalizmust, elég nyers formájában.

Az már más kérdés, hogy ki fog ezzel jól járni. Az innovációt meglovagoló cégek szerint persze mindenki: szabad munkavállalók rugalmas időben dolgozhatnak, csökken a munkanélküliség, közben az emberek és a cégek is gazdagodnak. De van egy másik olvasata is a fejleményeknek, ami nem fest ilyen rózsás jövőt. Eszerint az új munkaszervezésnek semmi köze a nevében hirdetett megosztáshoz, vagy a magyar fordításban használt közösséghez, a lényege inkább a munkavállalói jogok lebontása 21. századi eszközökkel, és a folyamat többek számára hoz kiszolgáltatottságot, mint felszabadulást.

Annyi biztosnak látszik, hogy a sharing economy velünk marad a következő évtizedekben, ezért nem árt számot vetni vele, hogyan alakíthatja át az erőviszonyokat cégek és államok, munkaadók és munkavállalók között.

Korábban a munkaviszony minkét oldalán egymást személyesen ismerő emberek vagy jogi személyek álltak, jó esetben érvényes szerződéssel. A sharing economyban állandóan cserélődő szereplők közt folyik az üzlet, akik közé ráadásul beékelődik egy alkalmazás. Az app egyrészt a munkaszervezést megreformáló technológia innováció. Másrészt megnyitja az utat a klasszikus munkáltató nélküli munkavállalás kiterjesztése előtt is, ennek minden előnyével és hátrányával együtt.

Magyarországon még annyira kezdeti fázisban van a dolog, hogy érdemesebb megnézni az amerikai tapasztalatokat. Ahol a közösségi gazdaság már nem az újdonság erejével hat, elég vegyes kép rajzolódik ki munkavállalói élményekből, a különböző negatív olvasatokkal tele van az angolszász sajtó. Az Uber példájánál maradva úgy fest, a cég taktikája a kezdeti beetetésen alapszik. Eleinte jó bért ad alacsony fuvardíjak mellett, majd amikor már kiépült egy stabil felhasználói- és sofőrkör, elkezd visszavenni a kezdeti ígéretes feltételekből.

Az ilyen húzásokban az a legjobb, hogy a cégeknek nem is kell hozzá bértárgyalni, mivel munkaszerződés híján az összes fék hiányzik a rendszerből. A bércsökkentést szinte észrevétlenül végrehajthatják, mondjuk úgy, hogy ráküldenek egy frissítést az appra, ami után már kevesebb marad a dolgozó zsebében.

A sofőrködés-futárkodás az utcákon zajlik, többnyire kocsival, és a városban furikázás közben egy csomó minden – akár baleset is – történhet. A szűk határidők miatt mindenki rohan, gyakran csak úgy fér bele az emberek és csomagok időre kézbesítése, hogy közben szabálytalankodunk, tilosban állunk meg. A következményekért mindenki maga felel, ahogyan azért is, hogy ha kiesik a munkából, legyen félretéve pénz, legyenek biztosításai, nyugdíj-előtakarékossága és minden más, ami alkalmazottként eleve adott.

Az atipikus foglalkoztatási formák terjedését nem a sharing economy hozta magával, az csak jól ráült egy amúgy is meglévő hullámra a változó munkaerőpiacon. A munkásmozgalmak által kiharcolt munkavállalói jogok és juttatások, a fizetett szabadság, társadalombiztosítási és nyugdíjjogosultság, a kollektív érdekérvényesítés, a munkahelyi balesetbiztosítás alapnak számítottak a huszadik században, de már jó ideje csökken azok száma, aki bejelentett munkával, kiszámítható jogokkal és jövedelemmel rendelkeznek. Ennek sok oka van, de az egyik éppen a vállalatok törekvése, hogy faragjanak a költségeikből.

A “megosztáson alapuló gazdaság” cégei ugyan nem osztanak meg semmit, viszont egy nagyon életképes és agresszívan terjeszkedő modellt kínálnak a munkáltatóknak arra, hogy lerázzák magukról a foglalkoztatással járó hagyományos terheket. Ráadásul képesek voltak az egészet úgy csomagolni, hogy a többség észre sem veszi, hogy a változás nem az ő érdekében történik… ”

Forrás:
A munkavállalók rémálmát hozhatja a nyakunkra az Uber és társai; Előd Fruzsina; Index.hu; 2016. február 13.

A bejegyzés kategóriája: gazdaság, informatika
Kiemelt szavak: , , , , , , , .
Közvetlen link.