„Szakmai konferenciával folytatódott az a programsorozat, amely a néhány évvel ezelőtt elhunyt Lőrincz Lajosnak, a közigazgatás-tudomány neves kutatójának állít emléket. Az NKE egyik jogelőd intézményének, az Államigazgatási Főiskola volt főigazgatójáról egykori kollégák és barátok is megemlékeztek.
“Ma egy iskolateremtő tudósra, egy kivételes személyiségre emlékezünk, és egyben egyfajta képet adunk a magyar közigazgatás-tudomány mai állapotáról is” –fogalmazott köszöntőjében Prof. Dr. Patyi András. Az NKE rektora a rendezvény egyik ötletgazdájaként elmondta: a konferencia jó alkalmat ad a rendkívül szerteágazó közigazgatás egyes szegmenseinek tudományos vizsgálatára. Hozzátette: jövőre lesz 40 éve, hogy megalapították az egykori Államigazgatási Főiskolát. “Ez a négy évtized elegendő idő arra, hogy az intézmény múltjára visszatekintsünk és leverjük azokat a hagyományteremtő cölöpöket, amelyek szilárdabban tartják majd a jelenlegi építményt. A hagyományok tisztelete és megbecsülése a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet erősíti”- fogalmazott Patyi András.
„Lőrincz Lajos egy generáció, egy közösség meghatározó tagja volt, akitől személy szerint én is sokat tanultam” – emlékezett az egykori tudósra Prof. Dr. Kiss György. Az NKE Államtudományi és Közigazgatási Kar dékánja szerint Lőrincz Lajos munkáiban nagyon sok az időtálló gondolat, amelyek arra is vannak, hogy írásain keresztül tanítsák a jelenlegi hallgatókat, oktatókat, kutatókat.
“Nem szabad a bürokráciára ellenségként tekintenie egyetlen reformprogramnak sem”- hangsúlyozta szakmai előadásában Patyi András. A közigazgatás reformjának részeként létrejött Államreform Bizottság elnökeként is tevékenykedő egyetemi tanár szerint ugyanis nehezen képzelhető el a bürokrácia nélküli közigazgatás. Úgy véli, hogy a közbeszédben gyakran keverednek a bürokrácia, a bürokratikus működés és a bürokratizmus fogalmak. Megítélése szerint a közigazgatási működés nem azonosítható a bürokráciával, hiszen a bürokrácia egy bizonyos fokú szervezettséget, működési formát jelent a közigazgatásban. Ezzel szemben a bürokratizmus az eltúlzott bürokratikus működére utal.” Mivel a magyar közigazgatás túlnyomórészt bürokratikusan szervezett, így a közigazgatás reformja értelemszerűen érinti a működés bürokratikus jellegét”- tette hozzá. Patyi András szerint nemcsak a központi, hanem a decentralizált szervek, például az önkormányzatok és az úgynevezett projektszerűen működő intézmények is kiépítik a maguk bürokratikus rendszerét, megmerevítve ezzel saját működésüket. Bár a magyar közigazgatás létszáma az elmúlt 30 évben mintegy duplájára nőtt, a professzor nem osztja azt a véleményt, miszerint a bürokratikus működés csökkentésének egyetlen módja a létszámcsökkentés lenne. Szerinte nagyon fontos, hogy a mai bürokráciacsökkentő reform középpontjában az emberi tényező áll. Egy adott közigazgatási területen ugyanis a szükséges létszámot csak az ellátandó feladatok tükrében lehet reálisan meghatározni.“ A közigazgatásra nehezedő feladatteher és az erőforrás csökkentését csak akkor lehet végrehajtani, ha a közigazgatás számára előírt működési mozzanatokat is csökkentjük”- fogalmazott Patyi András. Hozzátette, a közigazgatási eljárási szabályok átvizsgálása, racionalizálása jelenleg is folyamatban van, amely nem „megspórolható feladat”.
Az 1946. évi I. törvény, az úgynevezett ideiglenes alkotmányról beszélt előadásában Prof. Dr. Máthé Gábor. Az NKE Államtudományi és Közigazgatási Kar professor emeritusa a köztársasági államforma 70 éves jubileuma kapcsán elmondta: a törvény lezárt egy 25 éves ideiglenes közjogi interregnumot. Kodifikációs szempontból nagyon hasonlít ez az 1920. évi I. törvényhez, amely az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről szól. Ez egy jogi konstrukció kezdete, amit a már említett 1946-os törvény zár majd le. “Az 1848-as és az 1945-ös törvények mellett ez utóbbi jelenti az egyik közjogi hivatkozási alapját az rendszerváltáskori alkotmányozásnak” – hangsúlyozta Máthé Gábor.
A Lőrincz Lajossal végzett közös munkájára emlékezett a rendezvényen Prof. Dr. Verebélyi Imre. A Szegedi Tudományegyetem professor emeritusa hangsúlyozta, hogy már a 70-es években létezett a közigazgatás átalakításának komplex terve, amelyben a nyugati sikeres minták átvétele is hangsúlyos volt. “Nem mechanikusan másolni kell, hanem adaptálni a jó tapasztalatokat”- véli most is a professzor. Verebélyi Imre beszédében felidézte azt is, hogy Lőrincz Lajos rendszerkutató volt, de a közigazgatás személyi állományának kérdésével foglalkozott a legszívesebben.
Az 1945-46-os jogalkotási mechanizmusokról szólt előadásában Prof. Dr. Tamás András. Az NKE Államtudományi és Közigazgatási Kar professor emeritusa szerint erre az időszakra jellemző volt a miniszteri és minisztertanácsi rendeletekkel való kormányzás, amelyek gyakran emelkedtek törvényi erőre. 1945-ben 11, míg egy évvel rá már 29 törvény született Magyarországon. Ebben az időszakban az ideiglenes nemzetgyűlés alig működött, csak néha hívták össze. A közigazgatás működtetése sem volt egyszerű, hiszen a magyar ideiglenes kormány működése nem terjedt ki a teljes országra. A fegyverszüneti egyezmény kimondta, hogy a frontvonaltól 50, illetve 100 kilométerre lehetett magyar közigazgatás, a többi részén szovjet katonai igazgatás működött.
A Lőrinc Lajos emlékkonferencián szó volt még a többi között az európai integrációról, a közigazgatás és a szépirodalom kapcsolatáról, a területi államigazgatás reformjáról, és a személyzeti politikáról is.”
Forrás:
Az iskolateremtő tudósra emlékeztek; Nemzeti Közszolgálati Egyetem; 2016. február 18.
In Memoriam Lőrincz Lajos (a konferencia programja)
Emléktábla Lőrincz Lajos tiszteletére
