közigazgatás: külföldönközigazgatási informatikaszakirodalom

Horizontális, szervezetközi teljesítménycélok mérhető, nyilvános célszámokkal a hatékony közigazgatásért

Szerző: 2017. március 12.No Comments

Új-Zéland „Eredmények” programjának tanulságai a horizontális közigazgatási megoldások terén

Az IBM közigazgatási kutatásokat a gyakorlattal összekötő „Center for The Business of Government” műhelye közzétette oldalán beszámolóját Új-Zéland kormányzatának „Eredmények” elnevezésű programjáról. A jelentést bemutató összegzés kiemeli: a közigazgatási reformok területén élenjáró új-zélandi adminisztrációnak is szembesülnie kellett vele, hogy a horizontálisan jelentkező megoldandó feladatok pusztán vertikális fejlesztésekkel nem oldhatók meg hatékonyan. Ez utóbbi téren közel három évtizede fogtak bele komoly reformokba, speciális, adott feladatokra szabott állami ügynökségeket hozva létre. A specializálódás jelentősen javította a hatékonyságot és az elszámoltathatóságot, ugyanakkor tovább súlyosbított egy másik problémát – azoknak a horizontális ügyeknek a megoldását, amelyek túlnyúlnak egy-egy ügynökség hatáskörén. A továbblépés érdekében Új-Zéland kormánya 2012-ben a közigazgatási reform új hullámát indította el. Ennek során jól meghatározott társadalmi és gazdasági problémák megoldására tűztek ki szervezetközi teljesítménycélokat (cross-agency performance goals), mérhető célszámokkal. A jelentés bemutatja az ötéves időtartamra tervezett program megközelítését, kereteit és eredményeit. Emellett praktikus betekintést biztosítanak ahhoz, hogy más kormányok is meg tudják fogalmazni saját hasonló céljaikat.

A kormány tíz olyan problémát választott ki, amelyek megoldása megkívánja az egyes állami ügynökségek szervezeti határainak átmetszését. Az érintett szervezetek vezetői kollektív felelősséget vállaltak az előrelépésre az alábbi ügyekben.

  • A munkanélküli segélyben egy évnél hosszabb ideig részesülők (a tartós munkanélküliek) számának csökkentése.
  • Az iskolai előkészítő oktatásban résztvevők számának növelése.
  • A gyermekkori immunizáció erősítése, a reumás láz előfordulásának csökkentése.
  • A gyermekek elleni erőszakos cselekmények számának csökkentése.
  • A 18 évesek között a középfokú végzettséggel rendelkezők arányának növelése.
  • A 25 és 34 év közöttiek körében a magasabb szintű kereskedelmi végzettségűek arányának növelése.
  • A bűnelkövetések számának csökkentése, ezen belül az erőszakos bűncselekmények és a fiatalkorú bűnözés visszaszorítása.
  • A bűnügyi visszaesők arányának csökkentése.
  • A vállalkozások számára egyablakos online ügyintézés megteremtése valamennyi kormányzati tanácsadás és támogatás elérésére, amelyek a vállalkozások működtetéséhez és növekedéséhez szükségesek.
  • Az összes közigazgatási tranzakció könnyebb elérése és végigvitele digitális környezetben.

Az eredeti célokat 2017 közepéig kell elérnie az érintett ügynökségeknek, az előrehaladásról azonban hathavonta jelentést kell készíteniük. Ezekből már látható, hogy az új megközelítés figyelemreméltóan sikeresnek bizonyult, drámai javulást eredményezve mind a tíz területen. A siker arra késztette a kormányt, hogy máris megfogalmazzon újabb tíz célt a következő öt évre.

Az egyik kulcskérdés az, hogy miképpen határozzák meg az adott megoldandó problémákat. Olyan, viszonylag szűk határok közt értelmezhető, folyamatos nehézségekről van szó, amelyekben a kormányzat korábban rendre elakadt. A kiválasztott problémák nyilvános bejelentése növelte a köztisztviselők elkötelezettségét, mivel olyan kérdésekről volt szó, amelyek közvetlenül befolyásolják az emberek életét. A jól célzott választás miatt a hivatalnokok jobban magukénak érezték a feladatokat és nagyobb erőfeszítésekre ösztönözték őket, mintha csak rutin ügyintézésről lett volna szó.

Kérdés volt az is, hogy hogyan tehetők számonkérhetővé az egyes ügynökségek vezetői az eredményekért vagy azok elmaradásáért. Először „első az egyenlők között” alapon neveztek meg fő felelőst, majd minden résztvevő szervezet vezetőjének egyéni felelősségét alakították ki. Egyik sem működött jól. Végül a kollektív felelősség modellje vált be, ahol a szankciókat és a jutalmakat egyaránt a szervezetközi csoport közös teljesítménye alapján állapították meg. Ez hozzásegített az együttműködés erősítésében, mivel a vezetők nem csupán saját partikuláris teljesítményük javításában lettek érdekeltek.
A szervezetközi együttműködés sikerének első számú feltétele a bizalom megteremtése volt. Fontos volt az is, hogy legyen egy ’quick win’ típusú, gyors eredményt lehetővé tevő célkitűzés is. Fontos tapasztalat volt, hogy akkor működött a leghatékonyabban az együttműködés, ha két-három szervezetnek kellett összedolgoznia, a többieket csupán szükség esetén bevonva. Ez ellentétben áll azokkal a korábbi megközelítésekkel, amelyek ilyen esetekre az összes lehetséges érintett bevonását tanácsolták. Tapasztalatok szerint a résztvevők körének bővítése esetén kevésbé sikerült megfelelően elvégezni a feladatot.

A jelentéseket hathavonta kell elkészíteni, rendkívül látványos és jól áttekinthető módon, színkódokkal ellátva, az erre kialakított saját felületen. Az egyoldalas pillanatfelvétel jól mutatja a trendeket, és hozzáférést biztosítanak az adott terület sikertörténeteihez. A kezdeményezés egészséges versenyt indított el, és az ügynökségek rendre elkezdték kialakítani saját jól áttekinthető jelentési rendszerüket. 2016 végére 89 írásos és 12 videofelvételes beszámoló volt látható az erre szolgáló központi honlapon.”

Forrás:
Insights from New Zealand’s “Results” Programme; John M. Kamensky; IBM Center for The Business of Government; 2017. március 6.
Interagency Performance Targets: A Case Study of New Zealand’s Results Programme; Rodney Scott, Ross Boyd; IBM Center for The Business of Government, Collaborating Across Boundaries Series; 2017 (pdf)