gazdaságinformatikatechnika

A produktivitás paradoxon

Szerző: 2017. március 26.No Comments

„Nem attól kell félni, hogy a robotok elveszik a munkát, hanem a produktivitás alapjával van komoly gond: egyre többen dolgoznak egyre alacsonyabb bérért.

„Sokan félnek a robotok munkába állásától. Pedig a gazdaság jelen állapotában, ellentétben a kései 1990-es évekkel, semmiféle technológiavezérelt robbanásra nem emlékeztet. Akkor mindent betöltött a techoptimizmus, a mostani helyzet viszont teljesen más. Hónapról hónapra nagyobb a foglalkoztatottság, a bérek azonban alig emelkednek. A produktivitás úgy nő, hogy sokan dolgoznak kevés pénzért.

Nyilvánvaló következmény, hogy a robot-fenyegetés abszolút túldimenzionált, a buborékbolond Szilícium-völgy fantáziája, azzal terelik el a dolgozók figyelmét, hogy ne a valódi problémákkal, a kereskedelem és a vállalatok túlzott hatalmával foglalkozzanak. Nem az a gond, hogy túl sok a bámulatos új technológia, hanem, hogy túl kevés. Ha a munka olcsó, a cégeken alig van nyomás, hogy komoly összegeket fektessenek be a kulcsfolyamatok automatizálásához szükséges szellemi tőkébe.

A digitális forradalom részben felelős az olcsó munkáért. Rengeteg munkát generált. De ha a robotok elvesznek minden munkát, miért rekordmagas a foglalkoztatottság? Tegyük hozzá a társadalom biztonsági hálóinak szerkezetét, és kiderül: az automatizáció nem a munkanélküliséget, hanem a szegénységet és az egyenlőtlenségeket növeli.””

Forrás:
The productivity paradox; Ryan Avert; Medium; 2017. március 16.
(A magyar szöveg a mandiner.digit nyomán)
Lásd még: The Wealth of Humans: Work, Power, and Status in the Twenty-first Century; Ryan Avent; St. Martin’s Press; 2016