Vaklárma azzal riogatni, hogy a robotizálás és a mesterséges intelligencia csökkenti a foglalkoztatottságot

„Az Információs Technológiai és Innovációs Alapítvány (Information Technology and Innovation Foundation, ITIF) oldalán közkeletű véleményt cáfoló saját kutatási eredményeket tett közzé a jelenkori technológiai fejlesztések munkaerőpiacra gyakorolt hatásáról, az Egyesült Államok munkaerőpiacának hosszútávú adatsorait és trendjeit elemezve. Címében is kiemelve a jelentés fő üzenetét, miszerint vaklárma azzal riogatni, hogy napjaink technológiai fejlődése tömegeket tesz majd munkanélkülivé. Ez ettől való félelem ugyanis szinte hittétellé vált, a szakirodalom jelentős részében is. A taxisok az Ubertól, a jogászok a mesterséges intelligenciát alkalmazó dokumentum-azonosítóktól, a kékgalléros gyári munkások a termelés robotizálásától félnek. Népszerű vélemény szerint a technológiai fejlődés könyörtelen ütemben vezet a schumpeteri értelemben vett „kreatív romboláshoz”, ami példa nélküli lemorzsolódáshoz vezet a munkaerőpiacon. Az ITIF elemzése ugyanakkor rámutat: a lemorzsolódási arány (churn rate) soha nem volt olyan alacsony az elmúlt 165 évben, mint az elmúlt 20 év alatt – amely időszakba beletartozik a 2008-as nagy gazdasági válság is. Az arány mindössze 38%-a az 1950 és 2000 közötti időszaknak, és 42%-a az 1850 és 2000 közöttinek.

A kérdésre adott válasz, miszerint hogyan hat a technológiai fejlődés a foglalkoztatottságra, korántsem csupán elméleti szinten érdekes. Közvéleményformálók és politikusok gyakran lépnek fel a munkahelyek védelmének érdekében olyan technológiai újításokkal szemben, mint az Uber, vagy fogalmaznak meg olyan javaslatokat, mint a robotok megadóztatása. Mindezeknek a célja a nemkívánatosnak vélt technológiai változásoknak a lassítása. (A szerzők emlékeztetnek rá, hogy az 1920-as években hasonló okból merült fel a traktorok megadóztatásának javaslata.) A jelentés szerint a legnagyobb gazdasági kihívást nem a foglalkoztatási fluktuáció túl magas, hanem annak túl alacsony szintje okozhatja, összefüggésben a termelékenység lassú növekedésével. Az életfeltételek javításának egyetlen módja ugyanis a termelékenység növelése – ez pedig az elmúlt 60 év leglassabb ütemét mutatja az Egyesült Államokban.

A szerzők ugyanakkor azzal az illúzióval is szembeszállnak, miszerint a technológiai fejlődés önmagában, közvetlenül is több munkahelyet eredményezne, mint ahánynak a megszűnéséhez járul hozzá. A munkahelybővülés a gazdaság egészében jön létre. A technológiai fejlődés egyes iparágakban ugyanis egyszerre csökkenti a foglalkoztatottságot és a termelés költségeit, ami viszont mérséklően hat a piaci árakra, növelve a vásárlóerőt. Ami új keresletet támaszt, új munkahelyeket teremtve más szegmensekben. A szerzők szerint semmi okunk nincs azt feltételezni, hogy ez az általános képlet napjainkban és a közeljövőben másképpen működne.

Sokak szerint a mostani kedvező mutatók csupán „vihar előtti csendet” jeleznek, mert a „negyedik ipari forradalom”, amit a robotika és a mesterséges intelligencia fémjelez markánsan, elkerülhetetlen rombolást fog okozni a munkaerőpiacon. A jelentés szerzői ezzel szemben három fő pontban foglalják össze javaslataikat a döntéshozók felé:

  1. „Vegyetek mély levegőt, és nyugodjatok meg.” A munkaerőpiaci feszültség nem abnormálisan magas, hanem minden idők egyik legalacsonyabb értéke.
  2. Ha van bármi kockázat a jövőre nézve, az az, hogy a technológiai változás és az ebből fakadó termelékenység-növekedés üteme túl lassú lesz. A döntéshozóknak ezért inkább annak érdekében kellene mindent megtenniük, hogy a „kreatív rombolás” minél gyorsabb legyen.
  3. A döntéshozóknak ezzel együtt mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy javítsák a munkaerőpiaci átmenet lehetőségét azok számára, akik a technológiai változások miatt veszítik el állásukat. Ez azonban a technológiai váltástól függetlenül is fontos kormányzati feladat.

A jelentés egyik szerzője, egyben az ITIF elnöke, Robert D. Atkinson külön jegyzetben is összefoglalja főbb szempontjait a döntéshozók számára, az automatizálás hatásainak a munkaerőpiacra gyakorolt hatásának mérlegeléséhez, gyakori félreértések tisztázására.

  1. A technológia-vezérelt automatizáció alapvető fontosságú az életkörülmények javításához. A jobb eszközök több termelést tesznek lehetővé, így a dolgozók többet kereshetnek és olcsóbban juthatnak hozzá a javakhoz.
  2. Két fajtája van a technológia-vezérelt automatizációnak. Az egyik esetben a technológia a dolgozókat helyettesíti, másik esetben a munka hatékonyságát növeli, változatlan munkakörben. A termelékenység javításához és a GDP növeléséhez egyaránt hozzájárul mindkettő.
  3. Az automatizáció foglalkoztatottságra gyakorolt hatása iparágfüggő. Olyan ágazatokban, ahol a csökkenő piaci árak nem vezetnek nagyobb kereslethez, ott ugyanazt a kibocsátást kevesebb dolgozó fogja elérni. Ahol viszont a csökkenő árak növekvő keresletet eredményeznek, ott hasonló létszámú munkaerő fog nagyobb kibocsátási szinten dolgozni.
  4. Az automatizáció az egyes foglalkozásokra különbözőképpen hat – egyikben csökkenő, másikban növekvő foglalkoztatási adatokkal.
  5. Az automatizáció foglalkoztatási hatása regionálisan is eltérő hatású lehet.
  6. Az automatizáció önmagában nem eredményez foglalkoztatási többletet a gazdaságban. Sőt, az új eszközök használata önmagában mindig munkaerőkereslet-csökkenést eredményez, elvégre éppen ezért fektetnek be a tulajdonosok az automatizálásba.
  7. Az automatizálás ugyanakkor foglalkoztatottság-csökkenést sem feltétlenül eredményez. A technológiai fejlesztéssel elért megtakarítás megjelenik az előállított áru alacsonyabb árában, ami a fogyasztóknál csapódik le, akik a megtakarított összeget máshol költik el. Ez összességében több munkahelyet eredményez a gazdaságban, mint ahány megszűnik emiatt.
  8. Az automatizálás akkor is növeli a nettó jólétet, ha a „jó munkákat” váltja ki. Gyakori az a nézet, hogy az automatizálás csak akkor jó, ha a buta, piszkos és veszélyes munkákat helyettesíti (dumb, dirty, dangerous – a „3D”). Ha a „nemkívánatos” munkákat helyettesít, az persze dupla nyereség, de az egyébként szívesen végzett munkákban is értéktöbbletet hoz létre az automatizálás.
  9. Ha a munkahelyek védelmében korlátozzák az automatizációt, az visszafogja a növekedést. Ehelyett a munkanélkülivé vált dolgozók átképzésének, újra elhelyezkedésének támogatása a helyes kormányzati hozzáállás.
  10. Az automatizáció aránya soha nem haladja meg az ezt kompenzáló munkahelynövekedést. Ez nem volt másképpen a múltban sem, mivel a pozitív hatások érvényesüléséhez időre van szükség. Nincs okunk feltételezni, hogy ezúttal ez másképpen működne, és az új munkahelyek bővülési üteme ne érné utol a technológia fejlődési ütemét.
  11. A termelékenység javulása az átlagdolgozók jólétét is növeli, ahogy a múltban is. Ha lassabb ütemben is nőttek átlagban a bérek, mint a termelékenység, ez akkor is növekedést jelent.
  12. Nincs szükség univerzális alapjövedelemre. Ez az egyre több helyen népszerűsített javaslat egyik indoka éppen az, hogy az automatizálás tömeges munkanélküliséghez vezet, amit a mindenki számára elérhető alapjövedelem kompenzálhat. Atkinson szerint ez kétszeresen is rossz ötlet lenne: amellett, hogy nem ösztönözne a munkába állásra, azokat a többletjövedelmeket is elérhetetlenné teszi, amelyek új munkahelyeket generálnának.
  13. A kormánynak az automatizálástól függetlenül is meg kell tennie mindent annak érdekében, hogy segítse az egyes munkakörök és foglalkozások közötti átjárást, átképzést, az átmeneti munkanélküliség kezelésére.

Forrás:
False Alarmism: Technological Disruption and the U.S. Labor Market, 1850–2015; Robert D. Atkinson, John Wu; Information Technology & Innovation Foundation; 2017. május 8. (letölthető a tanulmány pdf-ben, és külön is az elemzés alapjául szolgáló adatok xls-ben)
Robots, Automation, and Jobs: A Primer for Policymakers; Robert D. Atkinson; Information Technology & Innovation Foundation; 2017. május 8.

A bejegyzés kategóriája: gazdaság, informatika, szakirodalom, társadalom, technika
Kiemelt szavak: , , , , , , , , .
Közvetlen link.