Megválaszolandó jogi kérdések az okosvárosok adatvezérelt szabályozásában és kormányzásában

„A Social Science Research Network (SSRN) az adattudományok jogi vonatkozásait bemutató, megjelenés előtt álló kézikönyv egy fejezetét közli teljes terjedelmében. A fejezet az okosvárosok adatvezérelt szabályozásának és kormányzásának jogi kérdéseit boncolgatja, miután részletekbe menően mutatja a közszféra adatgazdálkodásának fogalmait, folyamatait és az adatvezérelt szabályozásban, városirányításban rejlő lehetőségeket. Leírja azokat a gyakorlatokat, ahogy az okosváros-megoldásokat alkalmazó városvezetés hogyan alkalmazza az információs technológiákat adatgyűjtésre és -feldolgozásra polgárairól, a közlekedésről, a várostervezésről vagy éppen a hulladékgazdálkodásról. Ennek során az adattudományok, a nagy adatbázisok (big data), a mesterséges intelligencia (AI), a Tárgyak Internete (IoT) és előrejelző elemzések segítségével törekednek a közszolgáltatások és a döntéshozatal hatékonyságát javítani. Ennek során ugyanakkor visszatérő problémák, megoldandó kihívások is jelentkeznek. A technológiai megoldások nem mindent megoldó csodaszerek, és önmagukban még nem feltétlenül vezetnek valóban jobb döntéshozatalhoz és szolgáltatásokhoz. De a jó esetben valóban realizálható eredmények és a hatékonyságjavulás is jogi konfliktushelyzetek sorát idézheti elő, von maga után kísérőjelenségként. Ennek során a közigazgatási jog olyan alapelvei is sérülhetnek, mint a jogbiztonság, az egyenlő bánásmód, az átláthatóság vagy az indokolási kötelezettség. A jogi természetű kihívásokat az elemzés a következőképpen csoportosítja.

Az adatvezérelt szabályozás és kormányzás viszonylag új jelenség, ami gyakran egészen más világban mozog, mint a közigazgatás hagyományos jogszabályi keretei, így a kettő gyakran elszakad egymástól, és a jog nem ad megfelelő választ a felmerülő kérdésekre. Az egyik lehetséges probléma a közjogi szabályozás merevsége és feldaraboltsága, ami az okosvárosi jellegű fejlesztések útjában is állhat. Egy metropolisz esetében például egy okos megoldásokat alkalmazó kerékpárúthálózat fejlesztése megakadhat azon, hogy a több helyi önkormányzatot magába foglaló terület számos testületének és ügynökségének a döntéseire lehet szükség a megvalósításnál, ami jelentősen lassítja a folyamatot. A döntéshozatalban pedig adatvezérelt folyamatok esetén legitimációs problémák merülhetnek fel, mivel a jogalkotók feltételezése szerint a döntéseket emberek hozzák, és nem gépek, a közfeladatok delegálhatóságát pedig szigorú keretek közé szorítja. Márpedig egy gépi tanuláson alapuló algoritmus alkalmazása úgy is értelmezhető, hogy a döntéshozók egy harmadik félre delegálják magát a jogi érvényű döntést is.

Az okosvárosok digitális szolgáltatásait és döntéstámogató rendszereit gyakran magáncégek biztosítják, kiszervezett tevékenységként, ami adott esetben legitimációs és más típusú problémákat vet fel. A kiszervezések alapvető oka az, hogy a köztisztviselők jellemzően nem rendelkeznek a digitális megoldásokhoz szükséges jártassággal, így ezt a fajta tudást a városok piaci szolgáltatásként vásárolják meg maguknak. Felmerül ugyanakkor, hogy a szolgáltatást végző cégek az algoritmusok beállításakor mennyire tudnak semlegesek maradni. Nagy lehet a kísértés ugyanis arra, hogy a beállításokkal a végeredmény tartalmát is saját elképzeléseik, érdekeik mentén térítsék el. Az elemzés rámutat arra, hogy a közszolgáltatások privatizációjának és kiszervezésének immár több évtizedes tapasztalata is azt mutatja, hogy az ilyen megoldások gyakran veszélyeztetik a közérdeket és a közjót, korlátozzák az elszámoltathatóságot. A polgárok bevonása és aktív részvétele javíthatná az átláthatóságot, de ez is jellemzően olyan internetes platformokon keresztül valósul meg, ahol az információáramlást maguk a platformtulajdonosok is befolyásolhatják. A nagyobb bevonás ellenére emiatt az emberekben inkább az az érzés erősödik, hogy nem képesek az adatvezérelt folyamatok ellenőrzésére.

Ezzel összefüggő probléma, hogy az adatvezérelt szolgáltatások a városban élőket inkább fogyasztóként, mint polgárként kezelik. A részvétel sokszor nem is önkéntes: a döntéseket befolyásoló információk gyakran gépi érzékelőktől származnak, amelyek működésével az emberek gyakran nincsenek is tisztában, ahogy az elfogadott beleegyezési formulák tartalmával sem. Az adatgyűjtésben való – gyakran passzív – részvétel mozgatórugója akár az attól való félelem is lehet (különösen a kevésbé fejlett országokban), hogy ennek híján kizárják magukat a közszolgáltatásokból. A közszolgáltatások piacosítása, így a polgárok fogyasztóként kezelése felveti azt a problémát is, hogy míg a piaci körülmények versenyt feltételeznek, így azt is, hogy a fogyasztó több szolgáltató közül választhat, ez a közszolgáltatásoknál legtöbbször nem áll fenn. A kínált megoldások emiatt sem feltétlenül az egyének szükségleteit tükrözik, inkább egyenmegoldásokat jelentenek, és társadalmi enklávékat hoznak létre. A köztestületek feladata ráadásul – a vállalatokkal szemben – nem a profitmaximálás, hanem a közérdek érvényre juttatása, ami szükségszerűen érdekkonfliktushoz vezethet. További problémát jelenthet, hogy az adatvezérelt szolgáltatások, miközben látszólag nagyobb befolyást adnak a polgároknak a döntésekre, egyben kívánatosnak tartott irányokba is noszogathatják őket, ami adott esetben hasznos lehet, ugyanakkor az egyéni döntési szabadság tekintetében komoly kérdéseket vet fel.

Végül az átláthatóság és elszámoltathatóság hiányának problémáját említi az elemzés, mint ami fokozottan jelentkezik az adatvezérelt adminisztratív folyamatokban. Egy gépi algoritmus által hozott döntés esetén eleve problémás a döntés indoklásának – a jogbiztonság egyik garanciájának – biztosítása. A személytelenné tett döntés egyben azt is nehezen láthatóvá teszi, hogy milyen szempontok milyen súllyal vezettek a döntéshez, és a felelősséget is elkeni, hibák esetén pedig az elszámoltathatóságot rontja. Az adatvezérelt szabályozás és kormányzás egyik legnagyobb kihívását annak elkerülése jelenti, hogy a használt algoritmusok – a szándéktól akár függetlenül is – elfogultságot és a diszkriminatív gyakorlatot erősítsenek, ami egész csoportok kirekesztéséhez is vezethet. Ez különösen súlyos jogsérelemhez vezethet például a gépi előrejelzéseken alapuló megelőző rendőri intézkedéseknél.

A tanulmány néhány korai szabályozási jó gyakorlat bemutatása mellett célként fogalmazza meg, hogy az okosvárosok szolgáltatásainak fejlesztése mellett hangsúlyt kell tenni azokra a kutatásokra, amelyekből kiderül: a megoldások hogyan hozhatók összhangba a jó kormányzással, és azzal, hogy a polgárokat jogokkal rendelkező egyénként, és ne fogyasztóként vagy egyszerűen adatgyűjtés tárgyaiként kezeljék.”

Forrás:
Data-Driven Regulation and Governance in Smart Cities; Sofia Ranchordas, Abram Klop; Social Science Research Network (SSRN); 2018. február 25. [letölthető PDF-ben a fenti oldalról kiindulva]
A tanulmány meg fog jellenni a következő könyvben: A. Berlee, V. Mak, E. Tjong Tjin Tai (Eds), Research Handbook on Data Science and Law (Edward Elgar, 2018); University of Groningen Faculty of Law Legal Studies Research Paper Series

A bejegyzés kategóriája: informatika, jog, közigazgatás:külföldön, közigazgatási informatika, politika, szakirodalom
Kiemelt szavak: , , , , , , , , , , , , .
Közvetlen link.